Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 24. szám - Haszonélvezet szerzése és megszünése. Tervezet 769-778. §§

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. 3 ságot kötöttek? Nagyon is meggondolandó ez, mert ha a tilalom tekinteten kivüí hagyása minden hatálytalanítási per nélkül az örökbefogadás megdöltét eredményezi, akkor sokkal megokoltabb ez a szigorú következmény oly esetben, midőn még nagyobb mulasztást vagy pláne szándékos cselekményt követtek el. Az Indokolás azt mondja erre, hogy nagyon messze vezetne ennek az elvnek felállítása. Én azonban" ellenkező véleményen vagyok. Ha a tilalom áthágásának ily szigorú következményt tulajdonítunk, nagyon megokolt, hogy súlyosabb beszámítás alá eső eventualitásoknál az örökbefogadás megszűntét szintén kimondjuk. A szóbanforgó szakasz ezeknél fogva a következőleg volna megtoldandó: Ep ngy hatályát veszti az örökbefogadás akkor is, ha az örökbefogadó és örökbefogadott közt kötött házasság egyéb okból semmis vagy érvénytelen. 248. §. Az örökbefogadási szerződés hatályon kivül helyezésével az örökbefogadottnak és ivadékai közül azoknak, a kikre nézve a szerződés hatályát vesztette, nem szabad többé az örökbefogadó nevét viselniök. Ez a szabály nem áll a 234. §. második bekezdésének eseteiben, ha a hatályon kirül helyezés az egyik házastárs halála titán történt. Ezen szakasz első bekezdésének a rendelkezései teljesen feleslegesek, mert ha az örökbefogadási viszony megszűnik, eo ipso megszűnik annak minden jogkövetkezménye, tehát a névviselés joga is. Minthogy pedig az örökbefogadott és vérszerinti rokonai, kivált pedig szülei közt mindennemű kapcsolat meg nem szűnt, természetes, hogy a vérbeli szülő neve veendő újból fel. Erre nézve tehát expressis verbis intézkedni bizonyára meddő mert magától értődő dolog. A szakasz második bekezdése arról intézkedik, hogy ha házastársak közösen fogadtak örökbe, valamint ha az egyik a másiknak gyermekét adoptálta, akkor az esetre, ha egyik házastárs halála után a másik szüntette meg a jogviszonyt, a névviselés joga nem szűnik meg. Egy praktikus példával élve, ha Fehér István és neje adoptálta Fekete Pétert s Fehér István halála után az özvegye megszünteti az adoptiot, akkor az adoptatus ennek daczára megtartja a Fehér nevet, mert az szerzett joga. Ez természetes következmény, de minthogy ritkább eset, törvénybeli kimondását indokoltnak találom. A 248. §. szövege tehát a következőképen módosítandó: Ha házastársak közösen fogadtak valakit örökbe, valamint ha az egyik házastárs örökbefogadta a másiknak gyermekét, akkor az esetre, ha valamelyik házastárs halála után az életben maradó az örökbefogadási szerződést hatályon kivül helyezi, az örökbefogadottnak joga van ezután is az örökbefogadó nevét viselni. 253. §. Az örökbefogadó eltartási kötelezettsége mindazokkal szemben, a kikre az örökbefogadás kihat, megelőzi annak az elődnek az eltartási köteezettségét, a ki az eltartásra jogosultnak vele egy izen rokona. A Tervezetnek az örökbefogadást tárgyazó szakaszai a 221—248. § okban foglaltatnak. Ha ezeknek a megbeszélése után a 253. §. megvitatását is tanulmányunk tárgyává teszszük, ennek azaz oka,hogy a fenti szakasz, bár nem tartozik szorosan az adoptio fejezetébe, mégis a tartási kötelezettséget az örökbefogadás egyik lényeges attribútumának tekintvén, annak modalitásait megmagyarázni czélirányos akkor, ha ezen jogintézményt egész valójában óhajtjuk megismerni. Az örökbefogadás által az adoptatus az adoptans törvényes gyermekének a szerepét nyeri. így rendeli ezt a 234. §. Ámde vérbeli rokonaihoz való viszonya sem változik meg s igy azokkal is kötelékben marad. Ezt mondja a 239. §. Már most a Tervezet 249. §-a felállítja az eltartás kötelezettségének elvét, melv szerint »előd és ivadék egymást eltartani köteles.* Az adoptatus azonban a kifejtettek szerint kettős viszonyban áll örökbefogadási és vérbeli kapcsolatban. Felmerül tehát az a kérdés, hogy az eltartási kötelezettség melyik rokont terheli? Erre ad választ a 253. §., midőn kimondja, hogy az örökbefogadó első sorban a vérbeli s csak másodsorban a fictiv rokont köteles eltartani. Azaz, ha valakit adoptáltak s az illető eltartásra szorul, akkor erre először is az adoptáló s csak ha ez nem volna képes, akkor köteles a vérbeli szülő. Ez teljesen méltányos intézkedés, igy tehát a Tervezet szövegezése módosításra" sem szorul, mert az adoptio tényleg kivette az adoptatust a saját családja köréből, azt más családba utalta, méltányos tehát, hogy az uj családfő ne csak jogokban, hanem kötelességekben is előtte járjon a réginek. Az is természetes azonban, hogy ez csak az egy izen való rokonságban áll fenn, tehát pl. valakinek az örökbefogadó nagyatyja, azaz vérbeli atyjának örökbefogadó atyja már nem előzi meg a saját édes atyját a tartási kötelezettségben. Befejezés. Fejtegetéseimben igyekeztem az előttem fekvő törvénytervezet bírálat alá vont részeinek lelkiismeretes, beható kritikáját adni. Ha ez csak fogyatékosan sikerült, nem jóakaratomon mult; én czélul tűztem ki azt, hogy a tanulmány tárgyává tett jogintézményt minden oldalról megvilágítsam. Ezért foglaltam össze röviden az örökbefogadásnak a modern jogtudományban ismert és követett tanait, ezért ismertettem a jelentékenyebb külföldi kódexek vonatkozó rendelkezéseit is. A Tervezet bírálatánál lehetőleg mellőztem azt. hogy az egyes szakaszok tárgyalása alkalmával a külföldi törvények intézkedéseit újra elmondjam; ezt tanulmányom első részében tettem meg. De azt hiszem, hogy azok rövid ismertetése az e kérdéssel foglalkozónak elegendő módot nyújt az összehasonlításra is. A polgári törvénykönyv tervezete, a magyar jogászság elite-jének ez a hatalmas alkotása ott fekszik mindnyájunk asztalán, a kik a jogot szeretjük, a kik azt erőinkhez és tapasztalatunkhoz meg képességünkhöz mérve, fejleszteni óhajtjuk. Nagy szükség van reá, hogy a Tervezet, mielőtt a végleges szövegezést elnyerné, minden részletében meg legyen világítva. Ez volt a czélom nekem is akkor, midőn ezt a tanulmányt megírtam. Kicsi a részlet, melynek a bírálatára vállalkoztam, de őszinte és becsületes volt a szándék, hogy azt alaposan vitassam meg. Ha ez némileg sikerült s ha igy a nagy munkához egy porszemmel hozzájárulhattam, ez a legszebb jutalmam. Dr. E. Nagy Olivér, pozsonyi ügyvéd. K — Haszonélvezet szerzése és megszűnése.*) (Tervezet 769—778. §§.) n. A német ptkönyv rendelkezésével szemben, mely a haszonélvezetnek elbirtoklás utján való megszerzését megengedi, helyesnek tartom a Tervezet álláspontját, mely az elbirtoklás intézményét a haszonélvezetre nem terjeszti ki. Igaz ugyan, hogy az usus-fructus a birtokolható jogok sorába tartozik és igy következetesen azt kellene mondanunk, hogy az el is birtokolható s tehát elbirtoklás által megszerezhető. Ámde valójában a dolog vagy jog haszonélvezete a dolog vagy jog birtokát föltételezi. S az elbirtoklási idő alatt folyton tartó birtoka a dolognak vagy jognak nemcsak haszonélvezetéhez vezet, hanem a dolog tulajdonához, a jog megszerzéséhez. S ebben a többen (tulajdon) a kevesebb (haszonélvezet) benne van. A haszonélvezet jogának olyan birtokát, a mely csak azt czélozza, hogy a haszonélvezet birtokoltassék el hosszas birtok utján, még nem láttuk, kivéve az optv'. uralma alatt levő jogterületen a megosztott tulajdon eseteiben (357. §.). Ez azonban a jövő törvényhozásnak ideálja nem lehet és mert a gyakorlati élet nem kívánja a haszonélvezetnek elbirtoklás által való szerzését, az elbirtoklás mint a haszonélvezet szerzésének módja helyesen mellőzhető és kihagyható a törvényből. Nem is volna czélja a haszonélvezet szerzését elbirtoklás utján is megengedni. Á haszonélvezet személyes szolgalma, mint ilyen a haszonélvező élete tartamához van kötve, nem átszálló jog. Az elbirtoklásnak pedig csak az átszálló jogoknál van jelentősége, amilyenek pl. a tulajdon, telki szolgalom. Ezek után áttérve a részletekre, magunk részéről a Tervezet 769. íj-át igy óhajtanok szövegezni: »Ingó dolog haszonélvezetének szerzése rendszerint végbe megy, ha a tulajdonos a dolgot másnak a haszonélvezet alapítására irányuló érvényes kötelezettség értelmében haszonélvezetül birtokába adja«: a további rendelkezések maradnának. Kérdés tárgyát e helyen csak uz képezheti, hogy vájjon csak a dolog tulajdonosa alapithat-e haszonélvezetet s nem-e birtokosa is? *) Előző közleményt 1. 2. szám.