Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 24. szám - Haszonélvezet szerzése és megszünése. Tervezet 769-778. §§

4 MAGÁNJOGI KODlFlKÁCZIÓNli. E kérdésre a Tervezet szerintem is helyesen ugy felelt a Tervezet 629. §-ának idézésével, hogy a haszonélvezet megszerezhető akkor is, ha a haszonélvezetül birtokba adó maga nem is tulajdonos. Ennélfogva helyesnek mutatkoznék ezt már magában a szabályt képező rendelkezésben kitüntetni az e nélkül támadható azon félreértés megelőzése okából, mintha csak a tulajdonos engedhetné haszonélvezetül át a dolgot. E végből illesztettem be a ^rendszerint* kifejezést utalásul arra, hogy másként is történhetik. A német ptkv. a jóhiszemű jogszerzés védelmét nem terjeszti ki a haszonélvezetre is, mert hogy a haszonélvezet maga nem tárgya a forgalomnak. Ami tehát ázt jelenti, hogy a német törvény szerint az ingó dolog tulajdonosa a haszonélvezet megszűnte előtt is visszakövetelheti a haszonélvezetül szolgáló dolgot attól, aki a haszonélvezetei jóhiszemben ugyan, de nem a tulajdonostól szerezte. És a német törvény szerint más. mint tulajdonos nem is alapithat haszonélvezetet. Úgyde a német törvény kiindulásában már téves alapon áll. Mert ha öröklés utján nem átszállítható jog is a haszonélvezet, mindazáltal élők közti ügyleteknek tárgya lehet: eladható, elzálogosítható (végrehajtás alá vehető), birtokolható, vagyis a forgalom tárgyát képezheti. Mert a jog forgalmi volta nem azon fordul, hogy a jog tartama valamely személy életéhez van-e kötve, vagy nincs, hanem azon, hogy a jog tartama alatt az első szerző igényein tul mások szükségleteinek kielégítésére alkalmas e vagy sem Ha igen, ugy a jog forgalmi jog, ha pedig csak a szerző veheti hasznát, akkor nem lehet tárgya a forgalomnak. Már pedig egymagában az, hogy a haszonélvezet végrehajtás alá vehető s a hitelező követelésének kielégítését találhatja általa, mutatja e jognak forgalmi voltát. És tehát ugyanazon érvek, a melyek a forgalom biztonsága érdekében kövelelik a jóhiszemű jogszerző oltalmát a tulajdonossal szemben is. itt is kell, hogy éreztessék hatásukat a czél azonosságánál fogva. Mert az semmiképen sem erősítené a jogbiztonságot, ha a tulajdonos rei vindicatioja megszüniethetné a jóhiszemű haszonélvező által alapított zálogjogot. Vigilantibus iura. A tulajdonos ügyeljen dolgára. Ez lehet legfőbb indoka a Tervezet jeleztem rendelkezésének A Tervezet indokolásában felhozottak csak másodrangú jelentőséggel bírnak. 770. §. E rendelkezése mintegy önként foly az imént mondottakból. Mindazonáltal meggondolandó kérdés, hogy a jóhiszemű jogszerzés védelmi elvének következményei eladdig megvonassanak-e, a meddig ezt a szakasz megállapítja ? Nem ütközünk-e vele valamelyes más fontos jogi elvbe ? A legfőbb aggodalmat abba helyezem, hogy a korábban szerzett zálogjog érvényesítésének útját állja a későbben szerzett haszonélvezet. Ma, teszem fel, végrehajtás utján lefoglalják valakinek minden ingó vagyonát. A végrehajtást szenvedett őrizetében marad. Pár nap múlva gyümölcsöző vagyondarabjait haszonélvezetül átadja egy harmadiknak. E szakasz szerint a hitelezőnek meg kell várnia a haszonélvezet megszűntét, hogy kielégítést kereshessen. Ez sok visszaélésre nyithat alkalmat egyfelől annálfogva, mert a haszonélvezőnek a korábban szerzett jogról való tudomása nehezen lesz bizonyítható, másfelől pedig az okon, mert a büntető tv. 359. §. sem nyújt védelmet, minthogy a haszonélvezelül adás sem eltulajdonítás, sem elzálogosítás, a törvény pedig a sikkasztásnak csak e két véghezviteli cselekménvét (tényét) ismeri és mert végül azt sem mondhatjuk, hogy a köteles gondossághoz tartozik megtudni azt, ha vájjon a dolgok előzőleg nem vétettek-e foglalás alá. E nehézségen ugy lehetne segíteni, hogy a végrehajtási zálogjogot kiveszszük ama jogok közül, a melyeket az utóbb szerzett haszonélvezet megelőz. A »sulyos gondatlanság* kitételt pedig ugy e szakaszból, mint. más helyről is a törvényben (pl. 806 S.) törölném. A gondatlanságnak mai fogalmaink .szerint nincsenek fokozatai. A gondatlanság, ha a köteles gondosság elmulasztásában áll, súlyos gondatlanság egyszersmind. A culpa lata, — levis, — levissima még a kártérítés tanában is meghaladott álláspont. A magánjog a hol gondosságot követel, e gondosság mértékét megadja s e gondosság mindig egy és ugyanaz. Nincs gondosság és fokozott gondosság. Következéskép e gondosság elmulasztása sem lehet egyszer súlyos, másszor kevésbé súlyos, hanem csak elmulasztás s tehát gondatlanság. Az megint büntető jogi elemek bevegyitése a magánjogba, ha vétkességi mérveket keresünk és állítunk fel. Mindettől pedig el is tekintve, nem óhajtanék a bírónak soha jól meg nem oldható problémákat feladni a részben, hogy mikor súlyos valamely gondatlanság s mikor nem az. A hány ember, annyiféleképen oldaná meg A »sulyos« szót tehát a szövegből törölni javaslom. Maradjon egyszerűen a 'gondatlanság*, vagy tétessék helyébe »saját hibájából*. 771. §. E §-ra nézve is áll, amit bevezető soraimban a causalis ügylet hiányára vonatkozólag elmondottam. S ennélfogva a haszonélvezet alapítására irányuló érvényes kötelem fölvételével a szakasz szövegét kiegészitendőnek tartom. Ha a törvény ismeri az érvénytelen alapon nyugvó szolgáltatást, — amiről a Tervezet 1762 §. is emlékezik — akkor ha a haszonélvezet alapítására menő érvényes kötelem nélkül is lehet haszonélvezetet létesíteni, könnyű a törvényt megkerülni. Egyszerűen haszonélvezetet constituálnak nem érvényesíthető kötelem teljesítéséül. S ehhez nem férhet a biró; mert hogy mi az oka a haszonélvezet létesítésének, azt senki sem keresheti. Uzsora a 8°/0-nál magasabb kamatkövetelés ? Haszonélvezetet enged a kölcsönvevő kamat fejében. S az már megtámadhatlan. Ez okból én inkább megnehezíteném, mintsem könnyiteném a törvény kijátszására menő emberi hajlam igyekezetét. Más hibáját is látom e szakasznak. A most mondandók egyaránt állanak a 769. és 772—773. §-ra is. Mind eme szakaszok arról intézkednek, hogy ingatlan dolog, jog és egész vagyon haszonélvezete szerződés utján hogyan szerezhető. Mert a megegyezésen nyugszik a suly. Ámde említenem sem kell, hogy a jogügylet (a Tervezet ezt a kifejezést használja) genusa a szerződésnek, a szerződés csak egyik faja a jogügyletnek. A szakaszok azonban nem arról szólanak. hogy jogügylet utján mikép szerezhető haszonélvezet. Mert pl. a végrendelet is jogügylet, végrendelet is alapithat haszonélvezetet, de ez esetben nem lehet megegyezésről voltaképen szólani. S ezt az esetet a szóban levő szakaszok nem fedik. Erről az esetről — tudom — intézkedik az örökösödési eljárást szabályozó törvény. Nem is abban van a hiba, hogy nem tudjuk öröklés rendén mikép szerezhető meg a haszonélvezet, hanem abban, hogy a Tervezet az élők közötti ügyletek egyik fajára gondol és genericus kifejezést használ. Ez okból »jogügylet« helyébe helyesebb »szerződés- kifejezést tenni. 773. §. E szakaszt mint fölöslegest teljesen elhagyandónak tartom. Sorsa egyébként a 765—768. §§-al áll összefüggésben. Ha ezek megmaradnak, a 773. §. rendelkezése helyes. Kifogásom voltaképen arra vonatkozik, hogy a »vagyon* mint ilyen haszonélvezetnek tárgya nem lehet. E kérdésre ezúttal azonban nem terjeszkedem ki. A 774. §. rendelkezését helyesnek tartom. 775-778. §§. A haszonélvezet megszűnéséről rendelkeznek e szakaszok. A 775. $-t a 769. §-ba fűzött megjegyzéseim értelmében olykép tartom módositandónak, hogy a > tulajdonos* helyébe a »haszonélvezetet alapító* kitétel! tartom felveendőnek. Ha ugyanis haszonélvezetet nem csak a tulajdonos alapithat (ingó doíogjog, nem telekkönyvezett ingatlanokra nézve), hanem a birtokos is, akkor a vele szemben történő lemondás a haszonélvezetről szintén elég a haszonélvezet megszüntetéséhez. A 776. §-ra vonatkozással szóvá lehetne tenni, hogy a telekkönyvezett ingatlan haszonélvezete nem szünik-e meg ipso facto, ha a tulajdonjog és haszonélvezet egv személyben egyesülnek ? Ugy gondolom azonban, hogy a Tervezet álláspontja a helyesebb, amely t. i. a haszonélvezet kitörléséhez köti annak megszűntét. Az ellenkező rendelkezés még más intézkedés fölvételét is szükségessé tenné, azt az esetet t. i., amidőn a tulajdonjog egy h armadikra szállna át. Vájjon a még mindig bejegvezve levő korábbi haszonélvezet fenállana-e ez esetben (optkv. 526. S-a)?