Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 24. szám - Örökbefogadás. Tervezet 221-248. §§

2 MAGÁNJOGI KOD1FIKÁCZIÓNK. gednők a szerződés birói hatálytalanítását, akkor ez annak a komolyságát alaposan veszélyeztetné. Igen, de mi lehet ily komoly ok? Ez roppant különböző a felek társadalmi állása, műveltségi foka s egyéb körülmények szerint. A mi a műveltség alacsonyabb színvonalán álló s igy az érzelmi behatások iránt kevésbbé fogékony lelkületű emberre közömbös, az egy intelligens, finom érzésű egyénre végtelenül bántó és sérelmes lehet. A mi miatt egyszerű embereknél a harmónia még távolról sem zavartatnék meg, az magas müveltségüeknél ok lehet a teljes elhidegülésre. Normákat felállítani e tekintetben igen nehéz, hanem a jelzett viszonyok és körülmények gondos mérlegelése a legjobb vezető fonál. Ép azért rendkívül szerencsésnek tartom a Tervezet felfogását, mely a házassági jog hasonló eseteit óhajtja itt megfelelőleg alkalmazni. A házassági jogról szóló 1894 ; XXXI. t.-cz. 80. §-ának a) pontja — a melyre a mi Tervezetünk Indokolása is hivatkozik — azt mondja : »A házasság egyik házasfél kérelmére felbontható, ha a másik házasfél a házastársi kötelességeket a 76—78. §-ok esetein kivül szándékos magaviselete által súlyosan megsérti.« A hivatkozott 76—78. §§. pedig tudvalevőleg a házasságtörés, a természetelleni fajtalanság, a kettősházasság, a szándékos és jogos ok nélkül való elhagyás, a házastárs élete ellen törés, valamint a házastárs testi épségének és egészségének a veszélyeztetése eseteit sorolják fel bontó okokként. A 80. §. e szerint ezen, tisztán a házasfelek közt létrejöhető felbontási okokon kivül a házastársi kötelességeknek szándékos magaviselet által való súlyos megsértését is bontó oknak statuálja. De hogy mikor bontassék fel ez esetek valamelyikében a házasság, ez a bíróság mérlegelésére van bizva. Nem kötelezőleg bontandó fel, hanem a törvény szava szerint csak felbont/tató. És ez a fent kifejtettek szerint a legjobb megoldás az örökbefogadási viszony felbontásánál is. Teljes helyesléssel fogadhatjuk tehát a Tervezet rendelkezéseit. A birói mérlegelés tág latitude-ot az egyes konkrét esetekben eljáró bírónak a jogviszony felbontása vagy az ez iránti kérelem elutasítása tárgyában. Meg lehetünk azonban győződve, hogy ez a legszebb megoldás, mert bíróságaink adott esetben ezt a jogot eddig is (a házasságfelbontási perekben) a törvény intencióinak megfelelőleg alkalmazták. Nem mulaszthatjuk azonban el, hogy épen a netáni tévedések elkerülése szempontjából kívánatosnak ne jelezzük a házassági -perekben fennálló ama perjogi szabálynak itt is leendő alkalmazását, hogy az örökbefogadási viszony megszüntetése iránt indított perekben hozott Ítéletet a felsőbb fórumok is felülbírálják és pedig akár éltek a felek jogorvoslattal, akár nem. Ha ugyanis az örökbefogadási szerződés megerősítése tárgyában hozott birói határozat is megfelebbezhető, akkor a perorvoslat lehetősége a hatálytalanítási perben kétségkívüli. De nem szabad azzal megelégedni, hogy a perorvoslat használása a felek tetszésére bizassék. Lehetnek okok, a melyek miatt a felek azt nem veszik igénybe; ilyenkor hivatalból kell az Ítéletet felterjeszteni egész a legfelsőbb fórumig. Elvégre is itt igen fontos kérdésről van szó, minthogy az állami megerősítés mellett létrejött szerződést megsemmisítik. Különösen azonban azért, mert a Tervezet nem sorolja fel taxatíve azon okokat, a melyek miatt a hatálytalanítás kérhető, már a jogegység megóvása s a joggyakorlat azonossága érdekében is igen kívánatos, hogy a felbontási okok normáit legalább nagy vonásokban a felsőbíróságok judikaturája szabhassa meg. A 245. §. további folyamán teljesen a házasságjogi törvény szabályait követi. A vétkes cselekmény megbocsátása kizárja a szerződési jogviszony megtámadhatását a volenti non fit injuria elvénél fogva; a megbocsátás mikéntje szintén nem irható körül pontosan, hanem annak megtörténtét az eset körülményei szabják meg. A keresetmeginditásnak hat havi határideje is megfelel az 1894 : XXXI. I -cz. 83. §-ának. Az pedig, hogy a perképességben gátolt fél ellen a határidő folyása szünetel, ugyanezen szakasz értelmében fennálló jogszabály. Mindezek oly dolgok, a melyekről valóban kár volna hosszasabban tárgyalni, mert ha egyszer elfogadjuk a házasságjogi törvény 80. §-a alkalmazásának a helyességét, a mint elfogadtuk, akkor e részletintézkedéseknek a Tervezetbe leendő felvételét már az is megokolja, mert a házasságjogi törvény alkalmazásánál sem emeltek ellene sem a gyakorlatban, sem az elméletben kifogást. A mondottak értelmében a 245. tj-t egész terjedelmében fentartandónak vélem, azonban a következő toldással: Az örökbefogadás hatályon kivül helyezése iránt indított perben hozott birói Ítélet még az esetben is, ha a felek az ellen perorvoslattal nem éltek, felülbírálás végett a felsőbb és legfelsőbb bírósághoz felterjesztendő s a jogerő csupán ez ntóbbi bíróság ítéletének kézbesítése napjától számítható. 246. §. A szülő, a ki azért, mert távollét vagy más ok miatt tartósan gátolva volt, nem létezőnek tekintetett, az örökbefogadási szerződés megerősítésétől számított egy év alatt birói uton az örökbefogadásnak hatályon kivül helyezését kérheti: ha az örökbefogadás oly fontos érdekeket sért, hogy e miatt a szülőnek a beleegyezés megtagadására alapos oka lett volna. Ez a szakasz teljes ellentétben áll a Tervezet 233. §-ával, a mely azt mondja, hogy az örökbefogadás joghatályán nem változtat az a körülmény, hogy téves volt a szülő nyilatkozási képességének hiányára vonatkozó feltevés. Ha tehát a szülői beleegyezést mellőzték a kiskorú örökbefogadásánál és pedig azért, mert az vélelmeztetett, hogy a szülő tartósan gátolva van, később azonban kitűnt, hogy ez a feltevés téves, akkor daczára ezen eredeti hibának, az adoptio joghatálya mégis megmarad, nyilván azért, mert a már egyszer létrejött jogviszonyt, a melyhez birói megerősítés járult (habár tévedésből is), — a Tervezet nem óhajtja megdönteni. Ezzel szemben a 246. §. a szülőnek mégis megadja a megtámadás jogát. Az igaz, hogy ezt két korlát közé vonja: az egyik az, hogy az ily megtámadási per csak egy év alatt indítható meg, a másik pedig az, hogy bizonyítani kell az alapos okot, a fontos érdekeket, mely a szülő megtámadási cselekményére alapul szolgál. Ámde mindez mégis csak teljesen ellentéte a 233. §-nak, a mely a bár tévesen mellőzött szülői beleegyezést pótolva látja a birói megerősítés által. Tegyük hozzá ; pótolva van az a gyámhatósági jóváhagyással is. S ha elfogadjuk a 233. §. által statuált elvet, melyet az Indokolás oly szépen magyaráz, hogy t. i. a birói megerősítés garantia arra, hogy a megtámadás kizárása daczára a szülői jogok a megerősítő hatóság belátása következtében nem lesznek illusóriusokká: akkor egész bátran kimondhatjuk, hogy a 246. §. rendelkezésére semmi szükség sem volt. Az adoptióra, melynél kiskorú van érdekelve, két hatóság is gyakorol ingerentiát: a gyámhatóság s a bíróság. Ezeknek a belátása, a judiciuma, a meggondolása eléggé biztosithatják a kiskorút, hogy a szülői beleegyezés hiánya daczára is meg lesz óva az ő érdeke. S tegyük hozzá (az Indokolás kételye daczára): a szülőé is. Minek akkor ily ellentétes elvet felállítani? A szülő akaratnyilvánításának a hiányát lehetséges igen szűk körre szorítani; lehetséges azt az esetet, mikor ez mellőzhető, nagyon szűk korlátok közé vonni; lehetséges az életbeléptetési törvényben arról is gondoskodni, hogy igen szigorú módozatok állíttassanak fel arra nézve, hogy a szülő mikor tekintessék tartósan gátoltnak. De ha ez egyszer megtörtént, akkor a jogviszonyba való ily beavatkozást semmi esetre sem helyeselhetek. Ez az egész 246. §. tehát teljesen kihagyandó. 247. §. Az örökbefogadó és az örökbefogadott közt az 189d : JCJCJCT t.-cz. 18. §-ában foglalt tilalom ellenére kötött érvényes házasság következtében az örökbefogadás hatályát veszti. A házasságjogi törvénynek e szakaszban hivatkozott rendelkezése kimondja, hogy tilos a házasságkötés az örökbefogadó és az örökbefogadott valamint ennek volt házastársa, továbbá vérbeli leszármazója és az utóbbinak volt házastársa közt egyrészt; valamint az örökbefogadott és az örökbefogadónak volt házastársa, úgyszintén az örökbefogadott vérszerinti leszármazója és az örökbefogadó volt házastársa közt másrészt. Egyszóval a házassági jog hivatkozott szakasza házassági tilalmat statuál az adoptationális viszonyban lévők közt, ami természetes is, mert addig, a míg ez a jogviszony fennáll: a a vérbeli kötelék hasonlatosságára alapított kapcsolat eo ipso lehetetlenné teszi az egymás közti házasságot. Tudjuk azonban, hogy a házassági tilalmak, ha fennállásuk daczára létrejön a házasság, nem semmisitik meg annak joghatályát, azaz a tilalom ellenére megkötött házasság érvényesnek tekintetik. Már most az a furcsa helyzet állhat elő, hogy házastársi viszony születik örökbefogadó és örökbefogadott között. Ez pedig ábsurdum, mert, ha egyszer az adoptio szülő és gyermek közti köteléket létesít, akkor ki van zárva az, hogy azok egymás házastársai lehessenek. Tekintettel azonban arra, hogy az adoptationális jogviszonyt a már létező házassági jogunk csak tilalomnak tekinti, igy természetes, hogy a házassághoz, a mely igy jött létre, szó nem férhet, tehát a másik kapcsolatot kell mint inkompatibilist megszüntetni. Ezt mondja ki a megbeszélés tárgyát képező szakasz. Kérdés tárgya lehet azonban, hogy ha a házassági tilalom daczára megkötött házasság ipso jure megszünteti az adoptatiót, akkor ne legyen-e ugyanily hatálya annak is, midőn érvénytelen (és pedig akár anyagi, akár alaki okból semmis) házas-