Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 24. szám - Örökbefogadás. Tervezet 221-248. §§

I. évfolyam. Budapest, 1902. június 11. 24. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATA L BUDAPEST, VI., Király-utcza 98/a. A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV TERVEZETÉNEK KRITIKAI FELDOLGOZÁSA MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Előfizetési ár: Egész évre 12 kor. Félévre 6 „ Tartalom: Örökbefogadás. Irta: dr. E. Nagy Olivér, pozsonyi ügyvéd. — Haszonélvezet szerzése és megszűnése. Irta: dr. Menyhárth Gáspár, kolozsvári ügyvéd, egyetemi magántanár. — Feltétel és időhatározás. Irta: dr. Stoffer József, budapesti kir. törvényszéki iegyzó. — Elővásárlási jog. Irta: dr. Weisz Ignácz, brassói ügyvéd. Örökbefogadás. *) (Tervezet 221—248. §§. ) 243. §. Az örökbefogadott halála után a többi érdekelt az örökbefogadás következtében köztük létrejött jogviszonyt szerződéssel szintén megszüntetheti. Ha az adoptio felbontását különös méltánylást érdemlő okokból nem perhorreszkáltuk, tettük ezt azért, mert igy lehetővé van téve az adoptáló és adoptált, valamint ez utóbbi leszármazói közti disharmoniát a fictiv családi kapcsolat végleges szétszakításával eloszlatni s a feleket egymással szemben idegenekké tenni, a mi előnyösebb, mint az egymással ellenségeskedő örökbefogadót és örökbefogadottat ugyszólván kényszer-együttlétre szorítani. De nincs semmi ok sem arra, hogy az örökbefogadott halála után is megtörténhessék ez. Az adoptio két fél közt született meg, a kikhez járul esetleg az egyiknek, az adoptáltnak, a leszármazója Tehát ezek határozhatják csak meg, hogy terhes-e reájuk nézve a viszony? Azonban az adoptált ivadékai csak közvetve jutnak kapcsolatba, ők szerződést nem kötöttek, csak a vérbeli leszármazás utján léptek be az uj családba; egyszóval, elődjük jogán lettek az örökbefogadott gyermekeivé. Ha tehát az előd már nem jelentheti ki akaratát arra nézve, hogy a jogviszonyt fel akarja bontani, akkor méltánytalan, sőt majdnem jogellenes, hogy ezt az utódok saját elhatározásukból tehessék meg, holott ők meg sem kötvén a szerződést, mi jogon bonthatják azt fel? Mig ha az előd, tehát az örökbefogadott, bontja fel, akkor az, a kinek a feloldásra joga van, már határozván, ahhoz ők is csatlakoztak és pedig jogosan. Nézetem szerint tehát a 243. §. egész terjedelmében kihagyandó volna, sőt ép az ellenkező rendelkezés volna törvénybe iktatandó a következő szöveggel: Az örökbefogadott halála után a többi érdekeltek az örökbefogadási szerződést illetve annak joghatályait ujabb szerződés utján hatályon kivül nem helyezhetik. 244. §. A 227—229., 232. §-okban foglalt rendelkezések az örökbefogadást hatályon kivül helyező szerződésre is megfelelően alkalmazandók. Ez a szakasz intézkedik arról, a mire már a 242. §. megbeszélésénél kiterjeszkedtünk, hogy t. i. ha az adoptiót a felek akaratából egyáltalában megszüntethetővé teszszük, akkor ezt oly formális garantiák mellett kell megtennünk, a melyek a hatályon kivül helyezés komolyságát minden kétségen kivül biztosítják. Ezeket szab ja meg a 244. a midőn hivatkozik az örökbefogadás létrejöttekor megtartandó alaki kellékekre s ezeket az adoptio megszüntetésére irányuló szerződésnél is elengedhetetlen kellékeknek minősiti. Ezek, a mint láttuk, a Tervezet szerint a szerződés személyes megkötése, a képviselet kizárása, a közokirati jelleg, 14 éven felüli kiskorúnál is a személyes közbenjárás, a kiskorúaknál s gondnokság alatt lévőknél az árvaszék jóváhagyása, a feltétel vagy határidő kizárása és főleg a bírósági megerősítés. Ez utóbbi biztosítékot nyújt tehát arra is, hogy könnyelmű feloldások se történhessenek. De azonkívül az eredeti érvénytelenség, a beleegyezés hiánya s annak megtámadása tárgyában felállított kautelák, minthogy a fel*) L. az előbbi közleményeket a 8—13., 15—21. és 23. számokban. bontásnál ugyanaz az eljárás követendő, mint a jogügylet megkötésénél, itt is épugy megtartandók s jelentékeny szerepet játszanak. A 244. §. logikai folyománya lévén azon elvnek, hogy ha az örökbefogadás felbontható, akkor legalább őrizzük meg ennek a csakis fontos okok fenforgása esetén lehetséges megtörténtének a komolysági attribútumait, szövegezési szempontból kifogásolni valót nem találok benne. Tekintve azonban, hogy a 242—244. §. egyazon jogi elvről s annak magyarázatáról intézkednek, a három szakasz összevonása egy §-ba indokolt volna. 245. §. Az örökbefogadó vagy az örökbefogadott birói uton az örökbefogadásnak hatályon kivül helyezését kérheti, ha a másik fél az örökbefogadási viszonyból eredő kötelességeket szándékos magaviselete által oly súlyosan megsértette, hogy ennek folytán a viszony fentartása a hatályon kivül helyezést kérő félre nézve méltánytalan vagy elviselhetetlen. E jog elenyészik, ha a jogosult a vétkes cselekményt megbocsátotta. A keresetet csak attól a naptól számított hat hónap alatt lehet meginditani, a melyen a vétkes cselekmény a jogosult túdomására jutott. A határidő folyása szünetel, mig a jogosult a kereset megindításában erőhatalom vagy szerződőképtelenség által gátolva van. Az örökbefogadási viszonynak a felek megegyezéséből történő felbontására nézve az előző szakaszoknál már kifejtettem álláspontomat. A 245. §. azon esetet szabályozza, midőn a felek nem tudnak megegyezni a jogviszony megszüntetésére nézve, azonban annak további fentartása rendkívül méltánytalan az egyik félre azért, mert a másik a viselkedése által teljesen szétrombolta azt a jó egyetértést, melynek köztük szükségszerűen fenn kellene állani. Ha tehát valaki a szülő és gyermek közti jó viszonyt feldúlta s ennek daczára sem akarja belátni, hogy az utánzott rokonságot ily körülmények közt továbbra is fentartani képtelenség, mert megszűnt annak erkölcsi tartalma, akkor oly modalitást kell keresnünk, a mely az egyik félnek lehetővé teszi a saját initiativájából a felbontást birói uton szorgalmazni. Érdekes különben az a kérdés, hogy a fictiv rokonságot egyáltalában birói uton fel lehessen-e bontani, holott az mindenben a vérbeli rokonság példájához alkalmazkodik, ez utóbbit pedig semmiképen, semmiféle birói határozattal nem lehet megsemmisíteni. És mégis helyes annak a megengedése, hogy a felbontás megtörténhessék. Az örökbefogadás ugyanis szerződésileg jön létre, tehát, ámbár rokoni és családi köteléket szül, a vérség viszonyát per extensum sohasem képes pótolni. A vérbeli atya nem tagadhatja meg gyermekét, mert azt, hogy az ő véréből való, elvitázni nem lehet; legfeljebb vagyonjogilag sújthatja a súlyos méltatlanságot elkövető gyermeket azzal, hogy kitagadja. Azonban a kivel a családi kapcsolatot jogügylet utján teremtettük meg, ahhoz nem a vér törvénye füz, hanem a rokonszenv, a szeretet, a ragaszkodás, a melyet az államhatalom szava nyilvánosan kihirdet köztudomásra hoz a birói megerősítés által. Ezek az érzelmi momentumok pedig idővel alaposan megváltozhatnak, hogy csak egy példával éljünk, az adoptált gyermek, a kit az adoptáló a porból felemelve, jólétbe hoz, hálátlan lesz. durva magaviseletet tanusit, sőt örökbefogadó szülejét esetleg még bántalmazza is. Méltányos volna-e, hogy az adoptáns ezt tűrje, holott a mint megszűnt közte és az adoptatus közt az érzelmi kapocs, akkor idegenekké lettek egymás iránt, akárcsak azelőtt? Bizonyára nem! Kétségtelen azonban, hogy óvatosan kell megszabni azon eshetőségeket, a melyek az örökbefogadó és örökbefogadott közti viszonyt annyira feldúlták, hogy az a felek valamelyikére csak átok lehet, mert ha úgyszólván szire-szóra megenMAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK