Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 2. szám - A különvagyon és közszerzemény kodifikálása. Tervezet 107-111. §§., 121-169. §§ [1. r.]

MAGÁNJOGI ÜODIFIKÁCZIÓNK. conjugem viri amorem. aut mulieris n marito tirtíorem) nec perennali, neque impignoratio jure fassionem facere queat; de veteri tameu et approbala lege hujus regni nostri, tam maritus uxori. quam etiam nxor viro de el supér cunctis juribus suis possessionarüs, potissimum per se aquisitis vei aliter oblentis (quibus videlicet etiam alteri ignoto, vei alienigenae, de jure sub conditionibusque de venditionibus et alienationibus bonorum superius expressis et deelaratis disponere, fassionemQüe facere posset) liberam disponendi et perennalem fassionem celebrandi, atqne faciendi hnbet potestatem.' E szerint ismerte már a régi magvai' jog is a különvagyont. Különvagyona pedig ugy a férjnek, mint a nőnek lehet. Különvagyon az. amit a házastárs maga szerez vagy másként kap. Különvagyona fölött ugy a férj, mint a feleség egymaga és szabadon, kizárólag rendelkezik. Maga kezeli, maga gazdálkodik benne s tehet vele, amit akar. El is idegenítheti. Totális és absolut jogi hatalom, tehát tulajdonjog illeti a házastársát különvagyona felett. Támogatja a 110. ezim bevezető sorait a Hk. 1.109. czimé, amely' kifejezetten a feleség vagyonáról (hona suae conjugis) szól; a 110. czim 2. §-a. amely szerint különvagyona fölött a nó' kizárólag rendelkezik s ha az elidegenítési ügyletre kényszeritetlék volna, az egyszerű felszólalása (reelamatio) folytán hatálytalan lesz. Egyedüli korlátja volt a szabad rendelkezésnek (a Hk. I. 110. czim fentebb idézett bevezetése és 1. §-a szerint) az ősiségi jog: az elidegenítésnek nem szabad a fiuk vagy rokonok sérelmére történni. A nő különvagvonát kifejezetten megkülönbözteti egvéb javaitól a Hk. II. 43 cz. 4. § a;' végül az 1881 : XVII. t.-cz.28. §-a is különbséget tesz a hozomány és különvagyon (»a férj kezelése alá került egyéb női javak«) közt. Ezek a különvagyon tételes alapjai. Különvagyon tehát a férjnek és feleségnek kizárólagos tulajdona. Annak a körülménynek, hogy valamely dolog vagy vagyon a férjé vagy a feleségé, tehát házasságban élő egyéné, a dolog vagy vagyon jogi minőségére befolyása nincs. 2. A különvagyon alkotóelemei többfélék: a azok a javak, amelyek a házasság megkötésekor a fél tulajdonát képezték; ezekkel egyenlő szempont alá esik az a jószág, amelyet de jure megszerzett már a házastárs a házasság megkötése előtt, de csak utóbb kerül a vagyonába; b) a házasság tartama alatt ingyenes módon szerzett, tehát ajándékba kapott vagy öröklött javak; c) ami kikötés folytán, vagy d) külön rendeltetésénél fogva külön vagyon, e) a különvagyonban ejtett kárért járó megtérítés és f) a különvagyonnak önmagától előálló értéknövekedése. A különvagyon tárgya lehet ingó és ingatlan dolog, továbbá bárminő jog és pedig mindegyik öröklött vagy szerzett. 3. Különvagyonának kezelése mindegyik házastársat megilleti. Sem a férj különvagvona fölött a nőnek, sem viszont, nincs semmiféle kezelési, rendelkezési vagy használati joga. Ha valamelyik fél a különvagyona kezelését házastársára bízta, azt tőle bármikor visszaveheti 9) V. ö Jancsó id. m. 92. §., Ugyanígy tanít Madarassy í).j§., Wenzel 398. § , Zsögöd, Herczegh 7. §. Zlinszky 536. § stb. A birói gyakorlatból idézzük a következő határozatokat : Plan. 808 sz. : Maritus uxore sine prolibus decedente, non tantum mobilia ejusdem acquisita prae manibus suis habita retincndi, sed etiam, si quae per genitores vet consanguineos illius apprehensa sunt, eadem repetendi jus habét Légi', it. szék 11261/1870. sz.: Az a körülmény, hogy a felek házasságban élnek, illetőleg, hogy közöttük a házassági viszony törvényesen megszüntetve nincs, egyik felet sem akadályozhatja abban, hogv tulajdona fölött korlátlanul rendelkezzék s ebből kifolyólag a nő a házasság tartama alatt vagyonáról rendelkezni és azon vagyonnak, mely férjének van birtoklásában, saját birtoklásába adását követelni jogosítva van. (Dtr. 17. köt 65. sz.i Curia 2731/1883 sz. : A házastárs követelheti házastársától tulajdonának kiadását. Azon körülmény ugyanis, hogy a perben álló házasfelek közt a házassági viszony törvényesen még megszüntetve nincs, a házasfelek egyikét sem akadályozhatja" abban, hogv tulajdona felelt korlátlanul rendelkezzék s a rendelkezés alá eső tulajdonát mindenkitől s igy házastársától is követelhesse. Dtr Ujf. 4. k. 125. sz. Curia 1742/1886 sz.: A házassági viszony fennállása nem akadályozza a házastársakat abban, hogy bármelyikük a kizárólagos tulajdonát képező dolgokkal korlátlanul rendelkezzék és tulajdonát bárkitől s igy házastársától is követelhesse Dtr. Ujf. 15. k. 135. sz. Curia 3171/1888. sz A nó a házasság tartama alatt vagyonáról rendelkezni s ebből kifolvólag ama vagyonnak, melyei férjének csak kezelés végett adott át, saját birtoklásába adását követelni jogosítva van. Curia I. G. 104/1896. sz. : A házasság egymaga a házastársaknak Ióbbi vagyoni jogviszonyaira kihatással nem bírván, a házastársak Szóval a házastársak külön és önállóan gazdálkodhatnak, mert mindegyik házasfél megtartja vagyonjogi önállóságát a házasságban is. A nő különvagyonából kivételt képez e tekintetben az a vagyon, amit férjének hozományul átadott. íme, ezek a különvagyonra vonatkozó alapelvek s ha ezeket igy kodifikáljuk, minden vitás kérdést meg lehet fejteni. III. A különvagyon a Tervezetben. A Tervezet a különvagyont nem ugy szabályozza, ahogy az a magyar jogban él. Uj fogalmat (női szabadvagyon) állit fel. amelynek azonban lételes alapja nincs.10) Ezzel a magyar házassági vagyonjog alapjellegét akarta megjelölni. A) Kiemeljük azonban, hogy a magyar házassági vagyonjog nem tartozik a női szabadvagyon rendszerébe. Nem fogadhatjuk el tehát a Tervezet felfogását, már kiindulási pontjánál fogva sem — J - M Ha ugyanis házassági vagyonjogunk történeti fejlődeset. tételes alapjait és a judikatura megállapodott eredményeit tekintjük, nem lehet ezek adataiból bebizonyítani azt, hogy tiszta női szabadvagyon rendszerű lenne a magyar házassági vagyonjog. Igaz ugyan, hogy a nő vagyonilag teljesen független volt a férjétől mindig; igaz az is, hogy saját vagyonát önállóan, függetlenül kezelhette s vele szabadon rendelkezhetett — amit bizonyítanak, a Hk. I. 110. czimétől kezdve, a fentebb idézett összes jogforrások —; igaz továbbá, hogy ez a vagyonjogi önállóság és függetlenség kiterjed a nőnek nemcsak különvagyonára, hanem saját közszerzeményére is, tehát mindebből a noi szabadvagyon fenforgására lehetne következtetni: de viszont ne feledjük, hogy ezzel a vagyoni függetlenséggel szemben áll, mini hasonlóan fontos, sőt egyenrangú intézmény, a közszerzemény, a mely épen ugy törvényen alapszik, mint a különvagyon s a mely jogintézmény ép oly erősen belegyökerezett a nép jogi meggyőződésébe, mint a különvagyon és mint a gazdasági önállóság nagy elvei. Ennek azután az a kiválóan fontos következménye van, hogy a közszerzeménynek ilyetén fennállása és törvényes intézménynyé való kiképződése lehetetlenné tette a női szabadvagyon rendszerének diadalra jutását és teljes érvényesülését. Nem fogadhatjuk el ugyanis azt, hogy a közszerzemény a magvar házassági vagyonjog alapjellegének megbirálásánál nem döntő szempont, hogy azt itt nem kell figyelembe venni, mert a házasság fennállása alatt hatása nincs s jelentősége csakis akkor lesz, ha a házasság megszűnt és a közszerzemény megosztására kerül a dolog. Épen az ellenkezője áll mindennek. Mi sem bizonyítja ezt kézzelfoghatóbban, mint a Tervezet maga. Ha nincs gyakorlati jelentősége már a házasság lennállása alatt annak, hogy általában véve közszerzeményi jog illeti mindegyik házastársat a másik házastárs közszerzeményében is: akkor miért kellene vizsgálni a közszerzemény és különvagyon egymáshoz való viszonyát? Miért ismeri el a Tervezet is, hogy a különjavak hasznai a közszerzeménv javára esnek a házasság tartama alatt (129. §.), miért szól a közszerzeménv terheiről, a melyek különben a különvagyont illetnék (130. §.), miért kell szabályozni a különvagyon és közszerzemény közti megtérítések eseteit (138—143. §§.1, miért állítja fel a különféle vélelmeket (128. és 137. §§.), ha nem fontos a házasság fennállása alatt a közszerzeménv? Miért lehet kívánni a házastárstól a különvagyon állagának elismerését külön vagyonukat a házasság tartama alatt ép olv sajátjukként bírják mint azt előbb birták. J ' , , ,G,X°ri *ábl? G !L 31 1897 Sí.: Ha a férj nejét házától elűzvén, a lelek kulon élnek, a no a saját külön vagyonát képező ingóknak kiadását a házasság jogervenyes felbontása előtt is sikerrel követelheti Kassai tábla G. 2/1898. sz. A fennálló birói gyakorlat szerint a nó jogosítva van a kizárólagos tulajdonát képező ingók kiadását tériétől •» válóper keretén kívül is önálló keresettel követelni U . ° 4A 18;'f- sz Abban llz esetben, ha a házasfelek tényleg különélnek, a no addig is, .mg a házassági viszonyból származó összes vagyoni kérdések el nem döntetnek, jogosan követelheti azt hogy az ő használatába adassanak az ingók, amelyek rendeltetésüknél Érdekes jelenség, hogy csak Kolosvárv B. bírálja ezt az niitist 235. 1) AWöbbi írók nem fordítanak rá nagyTgyelmet S 521. 1. mindössze ennyit ir róla ,A Terv a l-nTn.,,,.,, , • <abadvagyon»-nak nevezi". 'Sztehlo és m^nJ^^^ZU^ rendszer és alapelvek felfogása tekintetében parafa,fo£o Tfi szabadvagvon"-!. A „női szabadvagyon rendszere" £ir,D,'.„ • B. szerintiig m 236. 1.1 ZsögÓtítófered A nóf szabádvnovm WÍTC ismeri azonban az optkv. 1238. §-á: „Mig a feleséi e l,^" W azon jo. vélelem áll. hogv szabad vágvona Í.'^K'H T' mom,ott; törvényszerű képviselőjére bizta". izgatását a férjre, mmt