Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 2. szám - A különvagyon és közszerzemény kodifikálása. Tervezet 107-111. §§., 121-169. §§ [1. r.]

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. (14")- §.)i hogyan lehet, harmadik személyek jogaira való kihalással is, előre részesedni a közszerzeményhői, vagy hogyan lehet tiszta közszerzeménynek nyilvánítani már a házasság fennállása alatt valamely vagyontárgyat, ha a házasság megszűnése előtt nem releváns a közszerzemény (147-118. §§.)? Lehetne ezt még továbh is folytatni a Tervezetből magából. Ha pedig a közszerzemény jogi természetét nézzük, ugy, amint az minálunk történetileg kifejlődött: akkor nem lehet egy perczig sem tagadni a közszerzemény kiváló fontosságát a házasság fennállása alatt is. Hiszen megvan ugyan a házastárs vagyonjogi önállósága, de ha bármit magának szerez is a házassági együttélés tartama alatt, ez voltaképen jogilag nem áll igy, mert a közszerzeményi idealiter már a házasság folyama alatt segregáljuk a házastárs egyéb vagyonától") s átöleli az egész szerzeményt a másik házastárs közszerzeményi joga s ha ez a jog reálissá válik, vagyis érvényesülésének ideje elérkezett, ha esedékessé lett: a közszerzeményi vagyon felét ipso jure a másik házastársnak juttatja. Akkor volna érvényben a tiszta női szabadvagyon rendszere mi nálunk, ha az a vagyon, amit a házastárs a házassági együttélés ideje alatt szerez, nem lenne törvény erejénél fogva közös a házastársával, ha tehát nem lenne közszerzemény, hanem ez is különvagyon lenne feltétlenül és minden körülmények között12). Minthogy pedig ez nincsen igy, hanem minthogy a Tervezet szerint is ennek épen az ellenkezője áll: a magyar rendszer nem tiszta, hanem vegyes1'). Két főintézménye van: a különvagyon és a közszerzemény. Ha pedig azt állítjuk, hogy jogtörténeti alapon kodifikáljuk a házassági vagyonjogot, akkor ne térjünk el ettől az alaptól s ne tulajdonítsunk neki olyan jelleget, amelylyel az nem bir. Ennek következtében a női szabadvagyon elnevezés joglörténetileg nem igazolható s az alapelvül elfogadott jogfolytonosság követelményeivel szemben meg nem állhat. Hogy a magyar házassági vagyonjog nem tiszta női szabadvagyon rendszerű, bizonyítja az is, hogy ez a kifejezés nálunk nem helyes, nem találó. A női szabadvagyon elnevezés ugyanis, ha ezzel a vagyon jogi jellegét akarnánk kifejezni s nem csak a vagyoni függetlenséget: ellentétes a közszerzeménynek a Tervezetben kifejtett alapfogalmával; az a vagyon, amelyet közszerzeménynek minősít a Tervezet, női szabadvagyon is lesz, szemben a hozománynyal s igy teljes praecisitással azt kell mondani, hogy női szabadvagyon — női különvagvon és női saját közszerzemény, amennyiben nem hozomány. Viszont a női szabadvagyonnak ez a jellege megszűnik, ha a közszerzemény megosztására kerül a sor, mert az a része, ami nem különvagyon, megosztandó lesz. Nem magának a vagyonnak a jellegéből folyik: tehát nem is helyes ez az elnevezés, hanem levonták abból a tényből, hogy nálunk a nő is önállóan gazdálkodhatik. Ebből következik azután, hogy a »női szabadvagyon« tulajdonképen holt fogalem lenne a mi jogrendszerünkben Mert a vagyont nem ugy jelölné meg. hogy ezt a jelleget fenn is tartsa az a vagyon mindvégig (hiszen a házassági együttélés tartama alatti közszerzés ténye közszerzeménvm é minősíti annak egy részét), hanem a kezelési jogot, a nő vagyoni függetlenségét akarja tulajdonképen jelenteni, a nő minden vagyonára nézve. De ha ezt jelenti, ha a vagyoni magát nem kategorizálja, miért nem szólítjuk a maga nevén? 111 Zsögöd is igy tanit egyetemi előadásain. 12J Igv van ez — az amerikai Egyesült-Államok néhánv á I la mán kivül - 1870., illetve 1882. óta Angliában. Az 1882 augusztus" 10-én kelt „The married women's Property Acl" czimü törvény alapjellcge ugyanis az, hogy a vagyoni viszonyok tekintetéhen ugyanaz a jogállása van a férjes, mint a hajadon vagy az özvegy, szóval nem-férjes nőnek ; vagyis megadta ez a törvény azokat a jogokat a házasságban élö feleségnek, a melyek a „feme soíe"-t, a nem-férjes nöt, megilletik. Ennek következtében nincs közszerzeményük a házastársaknak, hanem magának, különvagyonának szerez mindegyik házastárs önállóan, függetlenül. Ez a tiszta női szabadvagyon rendszere. Idézhetjük itt az oszlr polg. törvénykönyv 1237. §-át: „Ha a házastársak vagyonuk hovafordilása iránt semmi különös egyességrc nem léplek, mindegyik házastárs megtartja előbbi tulajdonjogát és arra, amit mindegyik fél a házasság alatt szerez, vagy bármi módon nyer, a másiknak Igénye nincs. Kétség esetében az vélelmeztctik, hogy a szerzemény a férjtől származik ". ") Meggyőzően kimutatta ezt Jancsó György (A magyar házassági vagyonjog cz ín. II. kiad. 43—72. 1.). Azokat az érveket, a melyeket ö e mellett a felfogás mellett törvényeinkből és a bírói gyakorlatból felhozott, eddigelé senki meg nem czáfolta. Schwarz Gusztáv ugyan a kodifikáló bizottságban (Jegyzökönyvek II. 91. 1.) egyenesen megtagadta a különvagyon, illetőleg vagyonélkülönzés rendszerétől a házassági vagyonjogi intézmény minőségét, de helyesen figyelmeztette Vavrik Béla arra, hogy nézete a házastársak közötti vagyonjogi viszonyok tényleges alakulásainak teljes figyelmen kivül hagyásán alapul (u. o. 100. L). B) Nézzük ezek után azokat a többi szempontokat, amelyeket a női szabadvagyon rendszere mellett felhoz a Tervezet indokolása (199. és köv. l.|. 1. Felállítja pedig ezt az uj fogalmat azért, hogy a hozomány közt és a nőnek egyéb vagyona közi biztos határvonalat húzzon. A hozomány a magyar házassági vagyonjog szerint nem alapvető intézmény. Elismeri ezt a Tervezet is. Tapasztalati tény, hogy a házasságoknak vagy 95"/o-ában nem kap a férj hozományt Nálunk nem volt s nincs is törvényből folyó hozományadási kötelezettség s azl a Tervezet sem irja elő Ez nem azt jelenti azonban, hogy ne legyen élesen kifejezve a különbség a hozomány és a hozományul le nem kötött egyéb női vagyon közt. Csak abban nem értünk egyet a Tervezettel, hogy ebből a czélból uj fogalmat, uj elnevezést kellene teremteni. Egy sor, néhány szóból álló megszorítás kell csak a kezelési és vagyonszabadság szabályozásánál és találóan kifejezhetjük a most említett vagyonkaíegoriák közti különbséget. 2. A másik czél az volt a »női szabadvagyon rendszere* elnevezés felállításánál, hogy a nő teljes vagyoni függetlenségének explicite kifejezést adjunk. Elismerjük a nőnek a teljes vagyoni függetlenségét a férjjel szemben. Elismeri az élő jog is. Ezt igazolják a fentebb idézett törvényhelyek és az a meggyőződésünk, hogy fenn kell azt tartani továbbra is: de nézetünk szerint nem kell ebből a czélból sem uj elnevezést adni a női vagyonnak. Annak törvénybe iktatásával, hogy mindegyik házastárs szabadon és önállóan gazdálkodhatik a maga különvagyonával és saját közszerzeményével, ezt a függetlenséget teljesen kifejezzük. 3. De nem szerencsés ez a szövegezés azért sem, mert a férj hasonló vagyoni függetlenségét nem jelenti ki határozottan. >Ez alattomban értetődik, egyrészt a minori ad május a 107. jj-ból, másrészt abból, hogy az ilyen szerződés érvényének a törvényben hasisa nincs.* Ezt mondja az indokolás (201. I.). Ezzel azonban nem érhetjük be, ha világos, határozott, jó törvényt akarunk hozni. »Alattomban értetődő* szabályokból nem kérünk, mikor pár szóval világosságot deríthetünk. Az is végzetes dolog, mert ellentétes, sőt önkényes birói döntésekre vezethet, ha abból kell kiindulni, hogy »minek nincs basisa a törvényben« ? Elég szomorú ugy is, hogy napnap után látjuk a judicalurában a lázas kutatást, a birói indokolás hiányainak kitöltése végett, olyan érvek után, melyek »nincsenek a törvényben, amire nincs nálunk törvényes rendelkezés* stb., a heíyett hogy azt mutatnák ki bíróságaink, hogy »mi van a törvényben« és hogy azért döntöttek igy, mert határozatuknak törvényes alapja van. Mikor ezt a nisust látjuk, akkor ne adjunk uj törvényeinkben tápot neki azzal, hogy nem rendelkezünk valamiről, ami úgyis ^alattomban értetődik.* Kifejezetten bele kell tehát venni a szövegbe és biztosítani kell a férj vagyoni függetlenségét is. Nemcsak a rendelkezés határozottsága s kételyek kikerülése végett van erre szükség, hanem azért is, hogy a házastársak vagyoni egyenjogúságát ezzel is dokumentáljuk. 4. A női szabadvagyonnak külön kategóriává emelése árt e mellett a házassági vagyonjog tiszta és meggyökeresedett rendszerének is A nő vagyona ugyanis kétféle nevet viselne. Ez a vagyon szemben a hozománynyal, női szabadvagyon; ugyannak a vagyonnak egy része, szemben a közszerzeménynyel, női különvagyon. Egy fogalomra, egy vagyonra minek két név? A különvagyon és a közszerzemény a tulajdonképeni ellentétes és mégis összetartozó, mert egymást kiegészítő fogalmak a magyar házassági vagyonjogban. Ezek az alapintézmények, ezek képezik a gerinczet. Hogy más, mellékintézménynyel is vonatkozásba jöhetnek, a miatt a rendszer harmóniáját kár megzavarni, mikor ez inkább homályt okoz, de világosságot egyáltalán nem dérit. Fentartanánk ezt a nézetet még abban az esetben is, ha csakugyan tiszta női szabadvagyon rendszerű lenne a magyar házassági vagyonjog. Az anyag csoportosítása és formulázása ugyanis a törvényhozási technika dolga s ezt az alapelvet le lehelne vonni az általunk ajánlott szövegezés mellett is amely uj fogalmat nem állit fel. Nem kicsinylendő, sőt kiválóan fontos szempont ugyanis, hogy minél kevesebb fogalommal operáljunk a törvényben. Mert minél egyszerűbb a törvény, annál világosabb s annál jobban megérti mindenki. Képzett jogász fel tudja fogni, hogy