Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 22. szám - A kártérítés tartalma. Tervezet 1138-1143. §§

ü MAGÁNJOGI KOD1F1KÁCZIÓNK. és egy előny. Ezen okozottak együttvéve kerülnek elbírálás tárgyává és kétségtelen, hogy ilyenkor a beszámítás helyt foghat. Az 1694. §. esetében az előny és haszon egységessége hiányozván, természetes, hogy ezen okból a compensatio helyi nem foghat. Miképen történjék a kártérilés effectuálása, ez oly kérdés, melyben a kártérítés tartalma feloldódik és melvlyel maga a kártérítési elv practice érvényesül. Emiitettük, hogy a kártérítési obligatióhoz jogosultnak igénye az, hogy helyreállíttassák azon állapot, mely károsítás nélkül fennállott volna. Az ő alapigénye tehát a restitutio in integrum, amennyiben pedig ez nem lehetséges, illetve a restitutio a sérteti érdeknek meg nem telelő, kell. hogy az állápothelyreállitás helyett mintegy surrogatumként a pénz, mint általános csereeszköz és értékmérő általi kiegyenlítés fogjon helyt. Kétségtelen lehat, hogy a károsított igényének helyreállítása első sorban a természetbeni restitutio által lesz elérve. A német polg. törvénykönyv ezt akkép tejezi ki 21!). §-ában: Wer zum Schadenersatze verpflichtet isi, hat den Zustand herzustellen, der bestében würde, wenn der zum Ersatz verpflichtende Umstand nieht eingetreten wáre. Lehetséges, hogy a kötelezett eg}'edileg ugyanazon dolgot szolgáltatni képes, há pedig helyettesíthető dolog a kártérítés tárgya, ugyanily helyettesíthető dolog szolgáltatandó a kár kiegyenlítése fejében. Ha pld. a szabó a ruhái elrontja, helvébe egy másik jó ruhát készít. Csak midőn a természetbeni szolgáltatás lehetetlen a kötelezett részéről physikailag vagy jogilag, vagv pedig a természetbeni szolgáltatás épen a kártérítés folytán megszűnt a jogosítottra nézve érdekkel bírni, kell, hogy a pénzbeli szolgáltatás fogjon helyt. Ez a logikai helyes gondolatmenet. A Tervezet 1139. §-a ez/el szemben ellentétes álláspontot követ. Elvként kimondja, hogy a kártérítés rendszerint készpénzben nyújtandó. Kivételesen azonban a bíróság elrendelheti, hogy amennyiben ez a jogosult érdekével r.em ellenléles, a kötelezett az eredeti állapot helyreállításával, vagv egvéb módon állítsa helyre a kárt. Hogy ezen intézkedés a kártérítés fogalmával ellentétben áll és nem helyes, az előbbiekből önként következik. Még kevésbbé helyeselhető a Tervezet azon rendelkezése, hogy a szolgáltatások iránti választás jogát nem a felekre, de a bíróságra bízza. Eltekintek attól a processualis szabálytól, hogy a bíróság nem a per ura, és polgári perben a perfelek jogi helyzetét el nem vállalhatja, tehát nem jogosult a felperesre a kereseti igényt rádecretálni. De nem tudom felfogni, hogy mikép lesz a bíróság azon helyzetben, hogy felperessel az ítélet előtt közölje ebbeli felfogását. Magában az ítéletben ily decretálás elkésett, mert azt csak praejudicialis ítéletben tehetné; ily praejudicialis Ítélet azonban az ügynek a decretált szempont szerinti újbóli tárgyalását teszi szükségessé, mi a per huzavonáját eredményezi és egyéb sok bonyodalommal jár. Anyagilag véve azonban a dolgot, kétségtelen, hogy a választás joga a hitelezőt illeti és ettől nem jogos és czélszerü őt megfosztani. A jogosított minden esetre első sorban a naturális restitutióra fogja igényét concentrálni, mert ez reá kedvezőbb és ez a kötelezettre sem lehel jogtalan; amennviben pedig igénye csupán pénzbeli kártérítésben elégíthető ki, attól ő meg nem fosztható. Másrészt a bíróság a kártérítési összeg kimérésében elegendő módon rendelkezik eszközzel arra, hogy a károsult méltánytalan igényeit restringálhassa. Nem volna czélszerütlen a kártérítésre jogosítottat igényének vagvlagos, vagyis első sorban a természetbeni szolgáltatásra, ennek nem teljesítése esetén pedig a pénzszolgáltatásra utasítani. Mindenesetre helyesebb a német polg. tvkv. 250. §-ának ama intézkedése, melv a károsultat feljogosítja, hogy a kötelezettet bizonyos határidőn belül természetbeni teljesítésre utasíthassa azzal, hogy a kitűzött idő eredménytelen letelte után csupán a pénzbeli kártérítést fogadja el. Az 1139. §. szövegezése egyébként is meglehetős laza. A §. végmondata, hogy mindenesetre készpénzben térítendő meg az a kár, mely egyéb módon meg nem térül, pleonasmus, mert ugyanazt fejezi ki, mit az első mondat, hogy a kártérítés rendszerint készpénzben nyújtandó. Vonatkoztatva pedig a §. második bekezdésére, vagyis arra, hogy a kár a bíróság rendelkezéséhez képes természetben is szolgáltatandó, elég homályos, mert nem fejezi ki azon fogalmat, hogy a naturális restitutio által nem teljesen fedezett kártöbblet készpénzzel pótlandó. II. A nem vagyonbeli kár megtérítése. Kétségei nem szenvedhet, hogy a vagyonjogi igényeken kívül léteznek oly személyi érdekek, melyek a büntetőjogi oltalmon kívül civiljogi oltalmat is elvárhatnak. Ezen elv indította a Tervezetet az 1140. $-ának megalkotására. A §. creálásának az eddigi állapotokhoz mért jogfolytonosságát nehéz volna kimutatni, sőt merem állítani, hogy a szabályozandó elv nemcsak az eddigi joggyakorlattal szemben, de az "összes európai codificatióval szemben is ugrást jelent és talán ugrást a sötétbe. Tudjuk, hogy a hármas könyvvel a római jogi actio injuriarum átment hazai jogunkba és a becsületsértésből magánjogi vétséget alkotott. Ezen polgári vétség a büntetőtörvény életbelépté folytán practicus jelentőségét ugyan majdnem teljesen elvesztette, de derogáltnak mégsem mondható. Ugyanez áll elvben a rágalmazásra, hamis vádra és oly hírek költésére, mely valaki hitelképességének megkárosítását vonhatná maga utáiií. Epugv nincs a joggyakorlatban eset, hogy a testi sértés okozója fájdalomdíj fizetésére köteleztetett volna. A külföldi törvényhozások közül a német polg. tvkv. 1300. §-a a jegyesi viszonyból eredő teherbeejlésből az egyéb feltételek fenforgása esetén engedi a nem vagyoni kár megtérítését, azonkívül testi sértés, egészségsértés, a személyes szabadság megsértése, \égül a nő erkölcsisége elleni merényletek esetén nyújt kártérítési igényt. Ekképpen a nem vagyoni kár megtérilését elég széles mederben szabályozza. A többi törvényhozások közül a svájezi tervezet, hollandi polg. tvkv. egyedül a személyiségi jogok sérelmével enged kártérítést. Tervezetünk azonban legmesszebb megy. Ugyanis általánosságban ismeri el a nem vagyoni kár iránti igényt minden szándékosan elköveteti tiltott cselekmény, vagy szándékos kötelességszegés miatt. Ezen terjedelemben nem helyeselhető ezen mert ki nem számithatók azon igények, melyek ily kiterjesztésből előállhatnak. Ide fognak tarlozni az összes alanyi jogok sértései, nevezetesen a testi épség, egészséj sértéséből eredő kártérítési igények, továbbá a névbitorlásból eredő, a becsületsértés, rágal mazás, hamis név, hamis tanúság, levéltitok megsértéséből, személyes szabadság megsértéséből eredő sérelmek. Továbbá a házasság rosszhiszemű ígérete, a jegyes teherbeejtése. a családi jog egész terjedelmén előállható sérelmek, a a gyámsági viszonyból eredő sérelmek satb. mind ide tartoznak. De még veszélyesebb a dolog, hogy nemcsak a positiv ténykedés, de a passiv magatartás is causája a nem vagyoni kárnak. A Tervezet szerint ugyanis a szándékos kötelességsértés is kártérítési tény. Vagyis ha a tanító kötelességszegően megtagadja a tanítást, amiből a tanítványokra beláthatlan, jóllehet nem vagyoni kár támad: ezen kár fizetésére a tanítót kötelezni kell. A constructio túlságos terjedelmét érzi a Tervezet, s azon oly panaczéával vél segíteni, melyre gyakran számítani nem tanácsos. Hivatkozik ugyanis a bíró böícs belátására, mely a törvényt javítani hivatva legyen. E szerint a nem vagyoni kár megtérítésének csak akkor lesz helye, ha azt az eset körülményei és a méltányosság indokolják. Nem helyes codificálási rendszer a rendelkezéseket a törvényen kívül más jogforrásokra is alapítani. Ezen §. szerint pedig az elégtétel jogforrása nem lesz a törvény, de lesz a joggyakorlat. Hogv ez ingadozásra és jogbizonytalanságra vezet, az több mint bizonyos. Lesz idő, midőn minden tiltott cselekmény és kötelességmulasztás kártérítési következményekkel fog járni; viszont lesz idő, hol annak köre a minimumra fog szoríttatni. Helyesen mondja a német polg. tvkv indokolása: Durch allgemeine Anerkennung eines Entschadigungsanspruches wegen Verletzung eines nicht vermögensrechtlichen Interesses würde dem Richter jene dem deutschen Rechte fremde Souverenitat seiner Stellung gegenüber dem Streitverhaltnisse beigelegt, welche nach reiflicher Prüfung als bedenklich gefunden und deshalb verwoi fen wurde. A bíró nincs hivatva törvényt hozni, de hivatva van a törvényt alkalmazni. Az »eset körülményei*, a »méltányosság« oly relatív és határozatlan fogalmak, melyek a jogok szabályozására nem alkalmasak. Nézetem tehát az, hogy az elégtétel kötelezettsége általános enunciálás helyett csupán speciális esetekre restringáltassék és pedig a személyiségi jogok védelmére (Terv. 87—91. §-a) és a női becsület indokolt védelmére. Hogy a nem vagyoni kár megtérítése kizárólag pénzben eszközlendő, az következik abból, hogy ezen eseteknél termé-