Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 22. szám - A kártérítés tartalma. Tervezet 1138-1143. §§

MAGÁNJOGI KOD1FIKÁCZIONK 7 szetbeni restitutio a kár ideális voltánál fogva talán soha sem történhetnék meg. Helyeselhető a Tervezet azon intézkedése is, hogy az elégtételre való jog átruházás, végrehajtás és öröklés tárgya csak akkor lehet, ha a jogosult a keresetet megindította. Pótlandó volna ezen intézkedés azonban azzal, hogy a jogutódlás akkor is megtörténhetik, ha a kötelezett a kártérítési igényt elismeri. Iizen rendelkezés practicus azért, mert hiszen érdekében állhat a károsítottunk, különösen a személyiséget érintő sértéseknél, hogy az ügy bíróságon kivül egyezségileg rendeztessék és ezen esetben a keresetindítás elmaradna. A kötelezettség elismerése külömben is több, mint maga a keresetin ditási tény 111. Részbeni önkár. Az 1141. azon esetet szabályozza, midőn a károkozáshoz hozzájárul a sértett saját cselekménye (értve azt positiv vagy negatív értelemben mint ténykérdést vagy mulasztást), és a kár ezen két ténykedés összhatásából áll elő" — Kétség nem lehet az iránt, hogy a károsító felelősséggel tartozik azon cselekményeiért, melyek az okozati összefüggés kapcsán a kárt eredményezik. De ép oly kétségtelen az is, hogy nem jogos őt felelősségre vonni oly okozatért, mely nem az ő tényéből, de maga a sértett cselekményéből állott elő Méltánytalan volna a kárositót az egész eredményért felelőre vonni, meri ez nyilvánvalóan a károsult jogállásának favorizálását jelentené A gyakorlatban előfordulható esetek száma oly nagy és változékony, hogy az idevágó esetek felsorolása meddő munka lenne. Ezen okból a kárviselés arányának viselése sem lehet törvényileg megállapítható — és a döntés az egyes concret esetben a birói belátásra kell, hogy bizva legyen. — Ezen helyes elvet követi a Tervezet is. A* birói cogniíio merítésénél minden esetre érvényesülni fog a Tervezet 1162. igában foglalt azon elv, hogy gondatlanság terheli az adóst, ha elmulasztja azt a gondosságot, amelyet az adott viszonyok között az élet felfogása szerint rendes embertől általában elvárnak. Vagyis a károsult a páter familias rendes gondosságával kell, hogy eljárjon. — mert az ennek elmulasztásából eredő kártöbbletet, épen az okozatiság elvénél fogva önmaga köteles elszenvedni. Czélszerü lenne, ha az 1162. ji-ra való utalás magában a törvényben benfoglaltatnék, mert a joggyakorlat fejlődésére irányító hatással lenne. Az önhibából eredő kártól azonban megkülömböztetendő azon kár, mely a károsító cselekményén felül véletlenül áll elő, — ezen esetben, ha csak ezzel az okozati összefüggés megszakítást nem nyer, a kartévő ezen többletért is felelős. Ugyanaz áll akkor is, ha a kártevő ténykedésével concurrál egy. harmadik károsító ténye is. Ezen körülmény a károsítottál szemben szintén nem birhat exculpáló hatással. Kétségtelen azonban, hogy a kárositónak a harmadikkal szemben visszkereseti igénve van. A páter familias gondosságára volt figyelemmel a Tervezet azon rendelkezésének alkotásánál, hogy a hitelező nem felel oly rendkívüli károkért, melyek elkerülhetők lettek volna akkor, ha az adós a hitelezőt a kötelezettség nem teljesítéséből eredő és csak általa ismert, vagy ismerhetett következményekre idejekorán figyelmeztette volna. A Tervezetben ezt határozottan kifejezni szükséges volt, mert a kártérítési kötelezettség alapelvéből következik, hogy a kártévő nemcsak az általa közvetlenül okozott, de oly eredményekért is felel, melyek a károsító tény közvetett és előre sem látott okozatjai. — Ezen eredményekért pedig a kártevő felel azon általános szabálynál fogva, mert a kártévő a tényleges kárt és elmaradt hasznot szolgáltatni köteles. Ha azonban az adóssági viszonyból folyó kötelezettség nem teljesítéséből oly rendkívüli súlyos eredmények állanak elő, melveket az adósnak ismerni egyáltalán lehetetlen volt, nem méltányos őt a tényleges kár és elmaradt haszon marasztalása által ezen rendkívüli károkért is felelőre vonni. Nem hiányzik ugyan a jelen esetben sem az okozati összefüggés, de az e részbeni exculpáló tény a hitelező rosszhiszemű magatartása — A hitelezőnek azon tétlen magatartása, hogy a késedelmes adóst ezen súlyos következményekre nem figyelmezteti, jogilag és erkölcsileg véve ép oly megsértése a köteles diligentiának, mint a milyen a kötelezettség nem teljesítése az adós részéről. A Tervezet ezen kivételes szabálvozásának alkalmazása — arra való tekintettel, hogy a rendes szabálytól eltérő intézkedés szorosan magyarázandó — analógia folytáni kiterjesztésre nem alkalmas. IV. A kár általi gazdagodás. Igen gyakorlati jelentőségű azon kérdés, mi történjék azon BTgygyal, melven a kárositási tény bekövetkezett, mi azon igénynyel, mely egészben vagy részben a kárositási tény folytán változásokat szenvedett. Egyszerű az eset akkor, ha a károsítás a dolog teljes megsemmisülését eredményezte — a tárgy elveszelt —. vagy ha a kárositási tény a jog gyakorolhatását lehetetlenné teszi. Gyakoribb azonban az eset. hogy a károsítás a dolog- nem teljes megsemmisítését, de csupán rongálását eredményezi; hogy tehát a dolog még bizonyos értékkel bir. Gyakori továbbá azon eset is, hogy jogok sérelménél ennek csak gyakorlása lesz felfüggesztve, vagy megnehezítve, és végül előfordulhat, hogy a megsemmisített dologhoz, illetve joghoz harmadik elleni, szerződésből folyó megtérítési igények fűződnek. Ha ténynek kell elfogadnunk, hogy a károsított ugy a tényleges kárt, mint az elvont hasznot a károsilótól megkapja, el kell ismernünk azt is, hogy azzal a károsított a tárgy ellenértékél mintegy megkapta. Ebből pedig következik, hogy a tárgyra vonatkozó igényei kell, hogy a kárositóra átszálljanak. mert ellenesetben a károsított jogtalanul gazdagodnék. Mikép történjék ezen átszállása az igénynek, oly kérdés, mehet az európai törvényhozások más és más alakban döntenék el. Az igény átszállásának ugyanis más oldalról is van relevantiája. Kétségtelen, hogy a létező igény egy harmadikkal szemben áll fenn, ki sem a kárositóval. sem a károsítás tényével kapcsolatban nincs, de a kire a károsítás azon közvetett hatással van, hogy ennek folytán ezen kárositóval jogviszonyba lép. Ezen harmadiknak jogállása mindenesetre méltánylást érdemel. Ha azt mondjuk, hogy az igényátszállás a károsító cselekménynyel a törvényből folyólag ipso facto történik — cessio legis — és pedig a károsított mindennemű hozzájárulása nélkül, ezen intézkedés nagy nehézségekbe ütközik, mert átadás nélkül az ingókra nézve a tulajdonjog meg nem szerezhető, és a telekkönyvi jogokra nézve a jogutódlás nem volna a károsított hozzájárulása nélkül keresztülvihető; másrészt a jogátszállás magában véve kétségessé tenné az adós — debitor cessus — részéről az átszállás időpontját és ezzel az átszálló jog terjedelmét. Helyesebb ennek folytán az igényátszállásnak törvényből folyó kötelezésére a kárositottat kötelezni — cessio necessaria. Ezt teszi a német polg tvkv. 255. §-a és ennek nyomán Tervezetünk 1142 §-a. A § szövegezése nem mondható sikerültnek. — A. § ugyanis feltétel formájába van burkolva, mely melleit nem érvényesül a természetes sorrend a szolgáltatások időpontjára nézve. A §. szerint elébb történik az igényátruházás, és azután a kárfizetés, mi pedig tényleg fordítva van. — A német polg tvkv. a szolgáltatások egyidejűségét fejezi ki (ist zum Ersatze nur gegen Abtretung der Ansprüche verpflichtet) A magyarban a szövegezés talán ilyképen hangozhatnék: A ki másnak valamely dolog elvesztéseért, vagy azért, hogy valamely joga megszűnt, vagy értéktelenné vált, kártérítéssel tartozik, a kártérítést csupán a dolog tulajdona, illetve az illető jog alapján harmadik személyekkel szemben támasztható igénvek átruházása ellenében köteles teljesíteni V. A negatív szerződési érdek tartalma. Ha a szerződés semmissége, vagy megtámadhatósága esetén az egyik tél valamit teljesített, a másik fél természetesen ezen szolgáltatást condictioval sine causa, vagy ob turpem causam visszakövetelheti. E mellett azonban különösen a teljesítés physikai vagy jogi lehetetlensége esetén a jogosított részéről a szerződési érdek nem irányulhat positiv alakban a teljesítésre, de irányul negatív irányban azon kárra, melyet ő a semmis, vagy megtámadható szerződés kötése által szenvedett vagy szenvedhet. Ezen károsítás mint vétségkár, vagy culpa in contrahendo szerepel és a Tervezet illető helyein mint kártérítési alap el van ismerve E helyütt azonban a kártérítés tartalmának meghatározása szempontjából speciális megítélést igényel. Kétségtelen ugyan, hogy a kártérítés azon alapkerete, mely szerint a kötelezett teljes kártérítést, vagyis ugy a tényleges kárt, mint az elvont hasznot köteles szolgáltatni, a jelen esetben is fennáll, de méltányosnak mutatkozik meghatározni azon mérteket, melyet ezen kártérítés tul nem haladhat. Tény, hogy a jogosított sohasem követelhetne többet a kötelezetttői, mint magát a szerződés teljesítését, vagy az ebből