Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 22. szám - A kártérítés tartalma. Tervezet 1138-1143. §§

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. 5 623. §. Azon uj dolog, melyet valaki egészben vagy részben idegen anyag feldolgozása vagy átalakítása által készít vagy készíttet, a feldolgozó s illetőleg megrendelő és az anyag előbbi tulajdonosának közös tulajdonává válik, kivévén, ha az idegen anyag értéke a munka értékét tetemesen meghaladja, mert ebben az esetben az uj dolog az anyag tulajdonosáé. Akkor sem szerez a feldolgozó jogot az tij dologra, ha tudva idegen anyagot használt, hanem ebben az esetben is az uj dolog az anyag tulajdonosáé. Feldolgozásnak kell tekinteni az irást. a rajzolást, a festést, a nyomtatást, a vésést és a felület hasonló megmunkálását is. 624. §. Ha a 620., 621. és 623. §-ok eseteiben támadt közösséget bármelyik tulajdonostárs fentartaui nem kívánja, megszüntetését követelheti, a midőn a közösség keletkezésére alkalmat szolgáltatott fél jó- vagy rosszhiszeműségéhez képest vagy csak egyszerű megtérítéssel tartozik az alaptalan gazdagodásra vonatkozó szabályok szerint, vagy pedig teljes kártérítéssel a tiltott cselekmény eseteiben szolgáltatandó kártérítés felöl rendelkező szabályok értelmében. A költekezés megtérítése és az elvifel joga körüli szabályok érintetlenek maradnak. Látni való. hogy elejtendőnek tartom Tervezetünk alternatíváját (s a német polg. tkv. kivételes esetét), mely szerint akkor, ha az egyik dolgot fődolognak kell tekinteni, ennek tulajdonosa megszerzi a maga dolgával egyesitett idegen mellékdolog tulajdonát is. • Leginkább avval a rendelkezéssel vélem a jogfosztást kizárhatni, hogy kivétel nélkül mindenkor közös tulajdon támad Igaz, hogy e melleit látszólag a rosszhiszemű birtokos helyzete teljesen azonos a jóhiszemű birtokos helyzetével, tehát az én javaslatom sincs tekintettel az egységes dolog jogi sorsának rendezésénél a merőben subjektiv momentumra, ámde ez csak látszólag van igy. Mert a jóhiszemű csak addig és azért jóhiszemű, a meddig és a miért nincsen tudomása arról, hogy valami inkorrektség történt, s mihelyt ennek tudomására jut, jogi kényszer nélkül is azcnnal rajta lesz, hogy a viszonyt tisztázza, mert bizonyára nem szeretné, hogy korrekt magatartásához csak egy pillanatig is gyanú férjen; de ezt épen nem állithatni a rosszhiszemüről, a ki minden áron a más ember rovására akar gazdagodni és kapva kap az alkalmon, ha pláne maga törvény jár ebben a kezére; ez azonban nem történik akkor, ha kénytelen tulajdonostársául tekinteni azt az embert, kinek a dolgát furfanggal eltulajdonítani szerette volna, a mihez még az a kényelmetlenség is járul, hogy akár ő maga (a rosszhiszemű fél), akár a másik (a jóhiszemű fél) sürgesse a közösség megszüntetését, mindenkép ki van. téve annak a veszedelemnek, hogy az ő turpissága napfényre kerül, a mi őt legalább is feszélyezi, egészen eltekintve ama további törvényes következménytől, hogv rosszhiszeműségének birói megállapítása egyszersmind fokozott vagyoni felelősségével jár. Azt pedig el kell ismerni, hogy az igazság eszméjét, a suum cuique-t az általam ajánlott módozat lehetőleg megközelíti, és a gyakorlatban is keresztül vihető. S miután nekünk ebben a részben teljesen tabula rásánk van, semmi sem gátol bennünket abban, hogy a lehető legigazságosabb megoldási módot iktassuk polg. tkönyvünkbe. Dr, Bozóky Alajos, nagyváradi kir. jogakadémiai igazgató. Y A kártérítés tartalma, ' (Tervezet 1138—1143. §§.) I. A kártérítés tartalma szoros összefüggésben van azon kérdéssel, hogy mi a Tcár; helyesebben mi azon kár, melynek megtérítési kötelezettsége magából a törvénybál folyó. A kár fogalmának kérdése ezen czikk keretébe nem tartozik ; a Tervezet is elkülönítetten tárgyalja ugy a kár, mint a kártérítés kérdését. Sőt tovább megy és a kárnak egységes fogalmát sem adja. Ezen egységes fogalommeghatározás egyéb ként nem is lehetséges. Különösen bajos volna az egységes fogalommeghatározás, ha figyelembe veszszük, hogy a Tervezet a kártérítés tartalma fejezetében is speciális rendelkezésekkel volt kénytelen szabályozni ugy a dologkárt. mint a nem vagyoni kárt. Miután azonban a Tervezet az 1077. §-ban a tiltott cselekményekből eredő kár fogalmát megadja és ezen általános sza bályőn kivül az egyes kártérítést előidéző eseteknél a kártérítési kötelezettséget tüzetesen megállapítja: a nem egységes fogalommeghatározásból zavar nem támadhat, mert a megjelölt eseteken kivül a törvényből folyólag egyéb kártérítési kötelezelIség nem származhatik. Egységes intézkedést igényel azonban maga a kártérítés, vagyis a károkozás folytán szolgáltatandó teljesítés körének és tartalmának megállapítása; ezen mérték ugyanis minden kárnál egyaránt alkalmazandó elvi szabálynak tekintendő. A kártérítés tartalma tekintetében két egymással ellentétes felfogás szerepelt és szerepel jelenleg is a törvényhozásokban. A régibb leifogás, a mely a római jogban és az osztr. polg. törvénykönyvben is kifejezést nyert, az, hogy a kártérítés tartalma a kárt okozó szándékos vagy gondatlan ténykedései, helyesebben magatartása szerint külömböző Az osztr. polg. tvkv. 1234. íjában kimondotta: In dem Ealle eines aus böser Absichl, oder aus einer auffallenden Sorglosigkeit verursachten Schadens. ist der Beschádigte volle Genuglhuung, in den übrigen Fallen nur die eigentliche Schadloshaltung zu lordern berechtigt.« Az osztrák jogban foglalt ezen elvet joggyakorlatunk is követi és bíróságaink a kártérítés mérvét a kártévő vél késségének fokozata szerint állapítják meg. Az ujabb codificatiók. különösen a német polg. törvénykönyv a kártérítés tartalmának megállapításánál az erkölcsi és büntetőjogi szempontokat — milyen a szándékosság és gondatlanság — figyelembe nem veszi. Azt tartja, hogy a sértett anyagi károsításánál nem lényeges, hogy a kár mely tiltott magatartásból és mily fokú szándékosság vagy gondatlanságból származik — ez egy másik jogágazat: a büntetőjog keretébe tartozik ; a károsított érdeke csupán az, hogy az esetben, ha kártérítést kívánni jogosítva van, teljes érdeke állíttassák helyre. A Tervezet 1138. §-a is helyesen, ezen a német polg. tvkvben foglalt elvet vette át és a kártérítés tartalmának szabályozásánál a károsítás szándékossági, vagy gondatlansági fokára figyelemmel nincs és egységes mértéket alkalmazván mindkét esetre, rendeli hogy azon esetben, ha kártérítési igény létezik, az teljes érdekmegtéritésben áll. Ezen elv külömben már a keresk. törvény 272. §-ában is kifejezésre jutott, és az élet ezen elv helyességét csupán megerősítette. A kérdés már most az, hogy mit kell teljes érdekmegtérítés alatt (Leistung des Interesses) érteni. A kárt megtéríteni annyit jelent, mint helyreállítani azon állapotot, mely minden valószínűség szerint fennállott volna akkor, ha a károsító cselekmény be nem következik. A dolgok közönséges állása szerint pedig a bekövetkezett kár esetén a kárt szenvedő nemcsak magát a dolgot veszti el — damnum emergens —, de elveszti azon remélt hasznot is, melyet a dolog minden valószínűség szerint hajtott volna, lucrum cessans. Teljes érdekmegtéritésről tehát csak akkor lehet szó, ha a károsiíottnak mindkétnemü kára megtéríttetik. Hogy mi az adott esetben a tényleges kár, mi az elvont haszon, az ténykérdés; mig azonban a tényleges kár iránti megtérítés egy positivum, mely mindig fenforog, addig a Tervezet 1138. §-ának ama kifejezéséből, hogy az elmaradt nyereség is megtérítendő, amennyiben az a károsító cselekmény közbejötte nélkül valószínűleg várható volt — világosan következik, hogy az elmaradt haszon megítélése nem feltétlen tartalma a kártérítésnek: mert feltétele legalább is a valószínűsége az elmaradt haszon fenforoghatásának. A gyakorlatban ezen §. alkalmazása a birói arbitriumnak tág teret fog engedni; maga az egész kártérítési tan egy oly terrénum, a hol nem a strictum ius, de a birói szabad mérlegelés okvetlenül kell, hogy nagy mérvben érvényesüljön, mert a törvény mechanikus alkalmazása könnyen a károsított fictiv kárának dédelgetésére és a károsító felelősségének kiaknázására vezethet. A tényleges kár és a remélt haszon közti határvonal külömben gyakran összefolyó. Ez az eset különösen akkor, midőn maga a dolog mint érték leginkább csak a haszon által áll fenn, pl. a termés a haszon által válik értékké, és ez esetben megítélendő lesz az elvont haszon, mely tulajdonképen nem lucrum cessans, de maga a positiv kár — damnum emergens.1) A kártérítés tartalmába vágó kérdést a compensatio lueri et damniról a törvény nem érinti és ezzel a kérdést a tudo mánynak hagyja fenn. Az Indokolás — a Tervezet 1694. §-ára való utalásával — be nem számithatónak mondja a hasznot, melyet a kárlévő más cselben előidézett. Kz ugyan helyes, de a kérdéses esetre nem vonatkozik. Mert a lueri cum damno compensatio esete az, midőn a károkozás tényének okozottja egy hátrány ') Lásd Zsögöd : Fejezetek kötelmi jogunk koréból 714. 1.