Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 16. szám - Jelzálogjog. Tervezet 852-913. §§

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. 5 csak facultativ, a facultativ kifejezést pedig ugy értelmezi, hogy a telekkönyvi hatóság az egyik vagy a másik meghatározást a bejegyzésbe fel is veheti, másrészt azonban még az okiratra való hivatkozást is elhagyhatja, habár ebben az esetben is a bejegyzett jog közelebbi meghatározásai az okirat tartalma szerint volnának megítélendők. Ezek szerint világos, hogy a Tervezet 856. §-ának 3. bekezdésében foglalt intézkedésnek semmi gyakorlati értéke nincs és hogy értéke csak akkor volna, ha a facultativ szó olyképen volna értelmezendő, hogy a telekkönyvi hatóság vagy az okiratra hivatkozhatik, vagy pedig a zálogjognak közelebbi meghatározásait a bejegyzésbe felveheti. Ha tehát a 856. §-nak második bekezdése fentartatik, akkor czélszerü volna azt következőképen módosítani: a zálogjog közelebbi meghatározásai tekintetében — ide nem értve az időhatározást — a bemutatott okiratra is lehet hivatkozni. Ezen módosítás folytán a rendelkezés máskép nem volna magyarázható, mint abban az értelemben, hogy a jelzálogjog közelebbi meghatározásai tekintetében vagy a bemutatott okiratra lehet hivatkozni, vagy pedig hogy azok a bejegyzésbe felvehetők. III. A 871. §-nak első bekezdése annyiban hézagos, a mennyiben nem különbözteti meg azt, váljon a jelzálogtulajdonos egyszersmind személyi adós-e vagy pedig a jelzálognak puszta tulajdonosa csupán. Ha a jelzálogtulajdonos egyszersmind személyi adós, akkor fizetés esetében a jelzálogos hitelezőtől csak a jelzálogjognak törlésére alkalmas nyugtát követelhet, de ha pusztán a jelzálog tulajdonosa, akkor határozottan fel volna jogosítandó arra, hogy fizetés esetében a jelzálogos hitelezőtől a követelést átruházó okiratot követelhessen, mert ő harmadik személynek adósságát fizette ki quasi mint realkezes, hacsak a jelzálog szerzésekor a követelés kifizetését magára nem vállalta. Ha quasi mint realkezes teljesített fizetést, akkor az átruházás reá nézve netaláni visszigényeinek érvényesítésénél múlhatatlanul szükséges. Hasonló az eset, ha valaki harmadik személv adósságának biztosítására saját ingatlanát zálogosította el. A mi e §-ban foglalt azt a rendelkezést illeti, mely szerint a biztosított követelés részleges kielégítése esetében a zálogjog az egész zálogról a fizetett összeg erejéig törlendő, az nem helyeslendő. Erről a VII. alatt lesz szó. IV. A 872. §-ban foglalt intézkedések helyesen szabályozzák azt az esetet, midőn a jelzálogjog csak előjegyezve van, de nem szabályozták azt az esetet, hogy ki ellen indítandó a jelzálogi kereset, ha általa az előjegyzés igazolása is kéretik, midőn az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog harmadik személy javára időközben előjegyeztetett. Minthogy az előjegyzett tulajdonos mindaddig, mig a tulajdonjog átruházásának előjegyzése igazolás utján be nem kebeleztetik, nyilvánkönyvi tulajdonosnak nem tekinthető, kérdést nem szenvedhet az, hogy ily esetben is a jelzálogi kereset csak a bekebelezett tulajdonos ellen indítható. Ezen kereset indításának feljegyzése azonban okvetetlenül szükséges, mert ha a tulajdonjog előjegyzése időközben igazoltatik, akkor az ítéletet nem lehetne az uj tulajdonos ellen végrehajtani E ,^-ban foglalt intézkedés tehát ily értelemben volna kiegészítendő. V. A 883. ;i-nak második bekezdésében előforduló arra a kifejezésre: »a jelzálogjog átruházása után« megjegyzendő, hogy az kételyt hagy fenn arra nézve, valljon az a ténykedés értendő-e alatta, melylyel a jelzálogos hitelező követeléséi a jelzálogjoggal együtt az engedményesre átruházza, vagy pedig az a hivatalos cselekmény-e, melylyel a telekkönyvi hatóság által a jelzálogjog átruházása a telekkönyvben bejegyeztetett. Ezen rendelkezés indokolásából kivehető ugyan, hogy az utóbbi eset lebegett a szerkesztők szeme előtt, de a gyakorlati életben mégis támadhatnának controversiák ezen intézkedés értelmezése tekintetében, azért tanácsos volna azt következőképen kibővíteni: a jelzálogjog átruházásának telekkönyvi bejegyzése után. A telekkönyvi bejegyzésnek hatályossága a bejegyzést szorgalmazó kérvény beadásának napján, illetve annak a telekkönyvi hatóság iktató hivatalába való beérkezésével vévén kezdetét, a zálogjog átruházásának időpontja a javasolt kibővítés folytán félremagyarázhatlanul volna meghatározva. E szakasznál felmerül még az a kérdés, hogy quid juris akkor, ha a jelzálogtulajdonos a biztosított követelés átruházásának telekkönyvi bejegyzése és az e bejegyzésről szóló hivatalos értesítés kézhez vétele közti időközben fizet ? Erről az esetről a Tervezet hallgat. A kérdés helyes megoldása nehézségbe nem fog ütközni, ha a jelzálogilag biztosított követelés engedményezésének mivoltát elemezzük. Ez esetben azt fogjuk tapasztalni, hogy ilyen engedményezésnél két ténykedés észlelhető, és pedig: 1. átruházza a jelzálogos hitelező az engedményesre a kötelemből folyó azt a jogosultságát, mely szerint követelésének az adós bármely vagyonából való kielégítését keresheti; és 2. átruházza az engedményesre a jelzálogjogból folyó azt a jogosultságát, mely szerint követelésének a jelzálogból való kielégítését akkor is igényelheti, ha a személyi adós annak nem is tulajdonosa. Ezekből következik, hogy a jelzálogtulajdonos a fent körülirt időben teljesített fizetést az engedményesnek akkor vetheti ellen sikerrel, ha ez átruházott követelésének kielégítését nem a jelzálogból, hanem a jelzálogtulajdonos más vagyonából keresi (T. 1257. s-a). VI. A Tervezet 892. §-a értelmében átruházhatja a jelzálogos hitelező a kifizetett követelést a tulajdonosra akkor is, ha az utóbbi volt egyszersmind a személyes adós, és a tulajdonos átruházhatja a jelzálogos követelést harmadik személyre akkor is, ha a tulajdonjogot mint jelzálogos hitelező szerezte meg. Ezen két rendelkezés nem helyeslendő, mivel a Tervezet indokolásában a szerkesztők több helyen hangsúlyozták azt az elvet, mely szerint a jelzálogjog járulékos jognak tekintendő, mely tehát a főjog — követelési jog — nélkül fenn nem állhat és mely ipso jure megszűnik, mihelyt a főjog megszűnt. A kötelem megszűnik a Tervezet 1275. §-a szerint tartalmának megfelelő teljesítése által; s minthogy a követelés a jelzálogi biztosítás folytán eredeti jellegét nem veszti el, a zálogjogilag biztosított követelésre nézve sem lehet kivételt megállapítani akkor, ha a jelzálogos hitelező és a személyes adós mint jelzálogtulajdonos7közti viszony forog kérdésben. Maga magának ellentmondó az a feltevés, hogy valamely megszűnt jog fennállónak tekintendő — a mennyiben az eredetileg érdekeltek közti jogviszonyról van szó — hogy a meg-, szűnt jogra nézve további jogügyletet lehessen kötni és hogy későbbi jogügylet folytán a megszűnt jog újból feléledhetne. A jelzálogjog sajátságos természete szerint biztosítási jogintézmény, melv hivatva van pénzkövetelés biztosítására (T. 852. ^-a)." Ha tehát a biztosított követelés megszűnt, a jelzálogjog is jogilag megszűnt mert hatálytalan, mivel nem létezik semmi, mit biztosithatna; tényleg fennáll ugyan, de csak formaliter, mig a telekkönyvben ki nem töröltetik, de a jelzálogos hitelező és a jelzálogtulajdonos mint személyes adós közti jogviszony a fizetés folytán megszűnvén, létjogosultságát elvesztette. A Tervezet 892. §-a ugyanazt mondja. Ha a Tervezet 1275. §-ában felállított általános szabály helves, mint a hogy az is, akkor a confusio folytán ép ugy, mint a fizetés folytán megszűnt követelés sem ruházható járulékos jogával együtt a személyes adósra, miért is a kifogásolt intézkedés megokolására az indokolásban felhozott további érvek nem szolgálhatnak. Azonkívül ez a rendelkezés útmutatásul szolgál arra, hogy mikép lehessen a későbbi hitelezőket megkárosítani; az oly intézkedés pedig, mely a rosszhiszeműséget pártolja, nem helyeselhető. VII. Az indokolásban a 896. §-nak első bekezdésében foglalt intézkedés megokolására felhozott érvek — ide nem értve az elévülést — helyt nem állanak, mert a követelés megszűnte folytán a jelzálogos hitelező és a személyes adós mint jelzálogtulajdonos közt fennállott kötelem fizetés folytán többé nem létezik, miért is akkor, ha a jelzálogos hitelező a kapott összeget adósának visszaadja, uj kölcsönügylet jön létre, melynek Biztosítására azonban a még ki nem törölt jelzálogjog nem szolgálhat, mivel az csak azon követelés biztosítására engedé-