Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 16. szám - Követelések átruházása. Tervezet 1250-1266. §§

MAGÁNJOGI RODIF1KÁC2IÓNR, lyeztetelt, mely fizetés folytán megszűnt; azért nem lehet a megszűnt követelést feléleszteni. Szintúgy nem újulhat meg a megszűnt adósság az állal, hogy az emiitett felek a szerződésszerű compensatiot vagy novatiot uj szerződéssel megszüntették, mivel a követelés a fizetés, compensatio vagy novatio folytán a Tervezet 1275., 1317. és 1319. §-ai értelmében megszűnt (ide számitható még az elengedés is). Az, a mi megszűnt, többé nem létezik, nem létezőt pedig a dolog természete szerint egyáltalában sem feléleszteni, sem megújítani nem lehet. A második bekezdésnek rendelkezése ellenkezik nyilvánvalólag a jelzálogjog lényegével; mert a követelés ugyan osztható, de nem a jelzálogjog, mivel az elvont fogalom, elvont fogalom pedig a dolog természete szerint oszthatlan ; ha p. o. 300 korona jelzálogilag biztosítva van, ezen 300 korona felosztható ugyan p. o. 3 részre, de nem osztható a jelzálogjog 3 részre oly formán, hogy a zálogjognak egy-egy harmad része a követelésnek egy-egy harmad részét biztosítsa. Ha tehát a biztosított követelésnek valamely része törlesztetik, akkor a jelzálogjog a nem törlesztett maradékot ép ugy biztosítja, a mint biztosította előbb az egész követelést és semmi más változás nem állott be, mint az a változás, hogy biztosításának terjedelme kisebbedett. Juridikai képtelenség tehát az, hogy résztörlesztés esetében a jelzálogjog a követelésnek a törlesztett része erejéig telekkönyvileg kitöröltethessék. Ez esetben a törlesztett részösszeg a telekkönyvben feljegyzendő és a biztosított követelés mellett a »Jegyzet« rovatában ez a körülmény kitüntetendő, p. o. »résztörlesztés« oda irása által. A harmadik bekezdésben foglalt intézkedésre megjegyzendő, hogy a Tervezet 852. $-a szerint a zálogjog érvényes követelést feltételez, a miből következik, hogy a bejegyzett jelzálogjog mint járulékos jog csak annak a követelésnek biztosítására szolgál, melynek biztosítására az engedélyeztetett. Ha tehát a követelés megszűnt, akkor a jelzálogjog is megszűnt, a miből szükségszerűen következtetendő, hogy a megszűnt követelést más követeléssel nem lehet helyettesíteni; azt csak akkor lehetne tenni, ha a jelzálogjog a Tervezetben mint önálló jog lett volna elfogadva. Sajnos, hogy a Tervezet szerkesztői azt az általok vallott jogelvet, mely szerint a jelzálogjog járulékos jognak tekintendő, kényszerítő ok nélkül többször áttörték ellenkező intézkedések alkotása által. Evvel ellentétben az optkv. (469. §-a) szerint a jelzálogjog quasi önálló jognak jellegével csak abban az egyedüli esetben bir a nyilvánossági elv értelmében a telekkönyvi hitel biztonsága érdekében, ha harmadik személyek rá további jogokat jóhiszemüleg és visszteher mellett szereztek. Huf József, soproni ügyvéd. )*C Követelések átruházása. (Tervezet 1250—1266. §§.) t Minél kisebb és kezdetlegesebb valamely társadalomban a gazdasági anyagcsere, annál alárendeltebb szerepe van a hitelnek és annál csekélyebb fontosságú a követelések mennvisége és minősége a nemzeti vagyon tömegében. A primitív gazdasági élet a vagyon immobilizálására törekszik, eszménye minél több birtoktárgynak megkötése nemcsak az egyén életére, de még nemzedékek sorára is kihatólag. A fejlett társadalmi és gazdasági viszonyokat jellemzi az a könnyüség, melylyel a vagyon gazdát cserélhet. Ingatlanokon és ingókon egyaránt végig lehet kisérni a fokozatos fejlődést ebben az irányban. Ugyanez a fejlődési folyamat észlelhető a követeléseknél is, melyeknek soha sem volt nagyobb a fontosságuk, mint a modern fejlettségű gazdasági forgalomban. A maguk lég szerű mivoltában az ingatlan és ingó javakat átfinomodott, a fizikai kézzel foghatóságtól megfosztott alakban képviseli. A társadalom kulturfokának egyik hőmérője az. hogy mennyire volt képes a köztudat a követelést, mint egyenrangú vagyonértéket befogadni. Az állami rend szilárd biztonsága, kedvező gazdasági viszonyok és az ezekből kisarjadó bizalom szükségesek ahhoz, hogy a hitel a gazdasági forgalom tényezői között, a követelés a gazdasági javak között méltó helyét elfoglalja. Ha a követelés vagyoni érték, ha az érte adott javaknak megfelelő, néha kisebb, néha nagyobb értéket képvisel, ha az egyéni vagyon és gazdaság kiegészítő része: akkor annak átruházhatóságáról is kell gondoskodni. Ha a forgalom hitel nélkül: madár szárnya nélkül (Ihering), — akkor a hitel sem más a követelés átruházhatósága nélkül. Ennek az irányzatnak a kicsúcsosodó betetőzései a bemutatóra szóló papírok, melyek mögött a hitelező személye egészen elvész, sem az átruházás ténye, sem az előd egyénisége a követelésen nyomot nem hagy és a követelés az igazi áru, sőt majdnem a "készpénz jellegét ölti fel, mely a személyiség billoga nélkül egyik kézből a másikba vándorol. A római jog a követelésben benn rejlő vagyonértéknek ezen, a tiszta tárgyi tartalomra való visszavezetését még nem ismerte. Rendszerének kőkeménységü következetessége még az engedményt sem fogadta el. mért nem illett a személyi jogviszony keretébe az, hogv a hitelező és adós között alkotott kötelemből az egyik szeiiiélv kilépjen és egy harmadik személy abba belépjen, és pedig á másik szerződő fél beleegyezése nélkül. A formalismus szempontjából ez ép oly szörnyűséges szentségsértés lett volna, mint az adós kibocsátása a hitelező engedélye nélkül, ha egy harmadik személy vállalja el az adós kötelezettségét. Üe ma a forma mögül már diadalmasan előtérbe nyomul a jog czélja, a gazdasági érdek, a forgalom követelménye, melyet nyiltan és bevallottan helyezünk az első sorba. így tehát nekünk nem kell félve közelednünk az obligatio egyik alanyának változásához; nem kell rejtett utakat választanunk, hogy a követelés átruházását elérhessük; nem kell a cessiót csupán a követelés »érvényesithetésének« megengedése gyanánt felfognunk: nem kell, hogy a novatio árnyékát távol tartsuk, a mandátum vagy delegatio fiókjaiba eldugnunk az engedményt. Mai jogfejlődésünkben az engedmény teljes polgárjogot nyert. Lássuk, miképen elégítette ki a gazdasági élet szükségleteit a polgári törvényköny tervezete (T ). midőn a követelések átruházását szabályozza. 1250. §. A német polgári törvénykönyv 398. s-ának csaknem szószerinti fordítása. Ezt nem vádképen hozom fel, mert az eredetiség hajhászása sohasem törvényhozói erény és semmi okunk sincs arra, hogy a jót el ne fogadjuk ott, a hol találjuk. Vájjon a követett nyom csakugyan helyes és saját, nemzeti viszonyaink és szükségleteink szempontjából czélszerü-e, azt minden egyes esetben sine ira et studio kell megvizsgálni. A német polgári törvénykönyv első tervezete 293. és 294. § aiban általános elméleti tantételt és beosztást állított fel azon szabatos rendelkezés helyett, mely utóbb azok helyébe lépett A 293. §. szerint a kötelmi viszonyból eredő követelés uj hitelezőre ruházható át az adós beleegyezése nélkül: az átruházás folytán a régi hitelezőnek ebbeli minősége megszűnik és az uj hitelező lép az ő helyébe A 294. S-a doktrína kategóriáit ismétli, melyek szerint az átruházás az addigi és az uj hitelező közötti szerződésen vagy bírói rendeleten vagv közvetlenül a törvényen alapulhat. A németek helvesen jártak el, midőn ezen, a kathedrára tartozó felsorolást elejtették, mert a nem szerződés folytán történő jogutódlás nem tartozik ezen szabályok keretébe, hanem részint az örökjogba, részint a végrehajtási törvénybe, részint a cessio legis egves eseteit szabályozó rendelkezések körébe utalandó. Itt a követelésbeli singularis successiónak csakis azon esetével kell foglalkoznunk, mely a felek közötti szerződésen alapul. A Tervezet az engedményező jogügylet hatályát nem köti semmiféle alaki kellékekhez. Ezen általános szabály alól csupán egy kivételt állit fel az 1499. §-ban, melynek 2. bekezdése szerint az ajándékozó engedmény érvényéhez okirat szükséges, ha csak az engedményezett követelés nem alapul okiraton és az a megajándékozottnak át nem adatik. Ha a kötelem keletkezéséhez nem kell okirat vagv más alakiság, akkor következetesen nem kell a követelés átruházásához sem, úgymond a Tervezet indokolása. Ámde az eset nem ugyanaz, mert a követelés átruházása már több szemelv érdekeit érinti, mint annak keletkezése és ép a külömbözŐ érdekű személyeknek ezen nagyobb számánál fogva bonvolódottabbak az innen származó jogviszonyok. A Tervezet álláspontja nem áll vitán felül és alapos megvizsgálást igényel. A franczia törvényhozás, melytől a nagy gyakorlati érzéket ép oly kevéssé lehet elvitatni, mint a némettől a magas elméleti szinvonalat: ebben a kérdésben más alapra helyezkedett. Megkívánja a követelésről szóló okirat átadását (Code civil