Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 16. szám - Jelzálogjog. Tervezet 852-913. §§

4 MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK.. A Tervezet, a mint az Indokolásból kitetszik, a fogalomkört szélesebbre terjesztené ki s a nélkül, hogy a jogokat önálló dologi léttel ruházná fel, a testi tárgyakon kivül az emberi hatalom alá hajtott természeti erőket is a »dolog< szó fogalmi köre alá tartozónak szeretné tekinteni. Csodálni lehet, hogy az Indokolás álláspontját jelzi s a Tervezet a fogalom-meghatározást mégis mellőzi. Nem tarthatom helyesnek azt az álláspontot, hogy a tudomány és a gyakorlati élet a fogalomkör terjedelmét úgyis körülhatárolja. A mig a gyakorlat mesgyét nem jelöl, addig hiányozni fog a biztosság. De a gyakorlat ott vághat mesgyét. a hol azt a törvényhozó kijelölni nem is akarta. Megeshetik, hogy a fogalomkör terjedelmét a gyakorlat szűkebbre határolja, Vagy odáig kibővíti, a meddig azt a törvényhozó kiterjeszteni nem akarta; igy a jogok bizonyos köré bői "is vesz át némelyeket, és azokat is dologi léttel, önállósággal ruházza fel. így a villamos erőt a gyakorlat kirekeszthetné a dolgok köréből. Idáig jutni a Tervezet nem akart. A törvényhozó mesgyét jelöl a jövő számára czéltudatosan. Kétségtelen, hogy a forgalmi életnek idővel uj követelései támadnak s a gyakorlat a kijelölt mesgyét tul is lépi; de már ez nem a törvényhozás czélzatával történik, a jövőnek ilyenféle alakulatai a törvényhozót előre nem befolyásolhatják, s mai alkotását, intézményeit a jövőnek bizonytalan esélyeihez nem fűzheti. l\i kell tehát a szövegben fejezni azt, a mit a törvényhozó megvalósítani akar. Ki lehet ezt szabályban fejezni, s a fogalommeghatározás annál szükségesebb, mert az intézmények egész sorozata erre az alapra támaszkodik. A szöveget igy ajánlanám: Dolgokhoz tartoznak azokon a tárgyakon kivül, a melyeknek testi létök van, az ember hatalma alá hajtott természeti erők is (melyeknek forgalmi létök van). A dolgoknak ingókra és ingatlanokra való felosztását követeli a közgazdasági forgalom. Az osztó határvonalat nehéz felállítani, mert az ingó dolgok az ingatlanokkal való kapcsolatban utóbbiakkal egy tekintet alá eshetnek. A Tervezet igen helyesen járt el, midőn az »ingatlan« szó fogalomkörének alapjául a »telket« jelölte meg. A telek határok közt képzelt földterület. Nem osztom azoknak nézetét, a kik a telket tényleg határolt területnek kívánják tekinteni s a törvényben is" azt ilyen fogalomkörben meghatározni. Telekkönyvezés szempontjából ez fontos lenne, én is kívánatosnak tartanám, hogy a telekkönyv a földterületnek külső állapotát híven tükrözze vissza, igy annak állagát, részeit, terjedelmét határok közt tüntesse fel; ha ezt a telekkönyvi intézmény fejlesztése által elérhetnők, akkor fel lehetne szabályként állítani, hogy telek valameh ismert határu földterület; mig azonban idáig nem jutunk, addig csupán képzelt halálokról lehet szólani, a mit ugyan kifejezni ugy sem szükség. A Curia ma még világosan Kimondja, hogy a tkönyvi térkép abban a tekintetben, hogy az ingatlan meddig férjed'.' milyen kiterjedésű? magában "véve bizonyítékul élnem fogadható, mert a térkép az ingatlan fekvését tünteti ugyan elő, de a kiterjedésre és a határokra nézve nem kezeskedik.1) Helyesnek tartom ebből a szempontból, hogv a törvény pusztán annyit fejezzen ki, hogy a telek ingatlan." A 486. §. szövege elég világos, de a magyar szójáráshoz nehezen simul. Ezt a szakaszt ki lehetne fejezni rövidebben, megfelőleg, szabatos tartalommal. A szövegezést igy ajánlanám: Minden ingatlant telekkönyvbe kell felvenni, hacsak a tkönyvi felvételt külön jogszabály ki nem zárja. A meddig nincsenek telekkönyvezve az ezen kivétel alá nem tartozó ingatlanok, addig azok nem telekkönyvezett ingatlanoknak tekintetnek. Dómján Lajos, rimaszombati kir. törvényszéki biró. i) Márkus: Elvi határozatok, IX. k. 3. 1. \ Jelzálogjog. (Tervezet 852—913. §§.) A Tervezetnek szerkesztői a jelzálogjog szabályozásánál a fősúlyt arra a jogelvre fektetik, mely szerint a jelzálogjog járulékos jognak iekintendő, mely érvényes követelés nélkül nem létezhetik, mivel annak mint biztosítási jogintézménynek hivatása abban áll, hogv pénzkövetelést biztosítson ; de ez a jogelv nem talált következetes alkalmazást az egyes határozmányok megállapításánál, hanem mellőztetett több ízben tekintet nélkül arra, váljon lehetséges-e annak mellőzése a nélkül, hogy az által a telekkönyvi hitel ne csökkentessék. Az osztr ptkv. is ugyanezen álláspontra helyezkedett a jelzálogjog szabályozásánál, de azt következetesen keresztül is vitte egyetlen egy eset kivételével, a melyben azonban a telekkönyvi hitel fentartása annak mellőzését kényszeritőleg megkívánta. A Tervezetben a jelzálogjogra vonatkozó egyes szabályok szövegezése oly világos és félre nem magyarázható, hogy e tekintetben semmi kifogás nem emelhető, csupán a *83. §-ban található egy nem egész világos rendelkezés. Erre az előbbi részletes megjegyzéseim során még visszatérek. 1. A Tervezet 852. §-ának 3. bekezdésében előforduló az a mondat: »A telekkönyvi bejegyzés nem szolgál a követelés bizonyítékául« felesleges és legfölebb a perjog bizonyítási szabályainak összezavarására alkalmas. A telekkönyv egyáltalában nem szavatol a bejegyzett jog materialis valóságáért, hanem szavatol pusztán annyiban, hogy minden bejegyzés formaliter érvényes, a mig meg nem támadtatik; ebből pedig az következik, hogy a telekkönyvi bejegyzés a bejegyzett zálogjognál fogva a követelés valóságának bizonyítékául nem szolgálhat, kivéve azt az egyedül álló esetet, midőn harmadik személyek a bejegyzett jogra további jogokat szereztek (T. 547. §-a és optkv 469. §-a), mely esetben a követelés a törvény rendeleténél fogva fennállónak tekintendő és a jogszerző bizonyos feltételek alatt a követelés valóságát bizonyítani nem köteles. A kifogásolt rendelkezés a gyakorlati életben azt a téves felfogást is kelthetné, hogy a jelzálogos hitelező abban az esetben, ha a jelzálogjog nem akként lett megalapítva, hogy a telekkönyvi bejegyzés nem szolgál a követelés bizonyítékául, nem tartozik semmit sem bizonyítani, mivel e szerint a telekkönyvi bejegyzés a zálogilag biztosított követelés bizonyítékául szolgálna. Ez a felfogás azonban téves, mert felperes — zálogos hitelező — jogigényének, követelésének létrejöttét illetve az okiraton látható aláírásnak valódiságát tagadás esetében a pprts 152. S-a szerint köteles bizonyítani, hacsak a bejegyzés nem közokirat alapján rendeltetett el. II. A 856. §-nak 3. bekezdésében foglalt az a rendelkezés, mely szerint a jelzálogjog egyél) közelebbi meghatározásai tekintetében a bemutatott okiratra lehet hivatkozni, nem helyeselhető, mivel alig fordul elő eset, melyben az adós más szolgáltatásra kötelezi magát, mint a kamatfizetésre. A bekebelezési és törlési költségek netaláni megtérítésének biztosítása azoknak csekélysége miatt számba nem jöhet. Egyébiránt azok fel is vehetők a bejegyzésbe. Szükséges az okiratra való hivatkozás a 4. bekezdésben emiitett esetekben, valamint a dolog természete szerint telki terhek bejegyzése esetében. A most érvényben levő telekkönyvi rendtás 62. s-ának 3. pontjában foglalt intézkedés sem támogatja a kifogásolt rendelkezést, mert az a publicitás elvénél fogva, mely telekkönyvi rendtartásunk alapjául szolgál, csak megszoritólag értelmezendő és tényleg csakis telki terhek és kikötmények bejegyzése esetében alkalmaztatik, mivel azoknak bejegyzése kellétinél nagyobb terjedelmet venne igénybe a telekkönyv C lapján. A legnagyobb ellentmondásba jön magamagával ennek az intézkedésnek az indokolása, a mennyiben azt mondja, hogy a telekkönyv publicitásának sokkal jobban megfelel, ha a bejegyzés a bejegyzett jog közelebbi meghatározásai tekintetében egyenesen az okirat tartalmára utal és ez által mindenkit, a ki a telekkönyvet megtekinti, figyelmessé tesz arra, hogv a bejegyzett jogra vonatkozólag vannak oly momentumok, még pedig talán lényegesek, a melyek magából a bejegyzésből ki nem vehetők: és hozzá teszi, hogy az okiratra való hivatkozás