Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 16. szám - A dolgok. Tervezet 485-498. §§ [1. r.]

MAGÁNJOGI KODIFIKACZIÓNK. 3 óta ismernek, 40 éves korában, tehát élte delén, alig gondol valaki is arra, hogy fictiv családalapításról gondoskodjék. Ezen korhatár megszabása tehát, mig egyrészt szakit ugy a mi joggyakorlatunkkal, mint a többi európai törvényhozással, addig másrészt nem talál támogatást czélszerüségi szempontokban sem. Ennek ellenében nagyon megokoltnak látszik a franczia, német és osztrák kódex mintájára az 50 éves korhatár. Fél századot meghaladva, akár házasságban élő. akár nőtlen illetőleg hajadon egyének könnyen érezhetik a család hiányát. Mikor öt évtized vihara vonult el fejünk fölött, akkor már érezzük, hogy éltünk hajója biztos révbe kívánkozik. Ilyenkor hiányzik a gyermek szeretete, ilyenkor érezzük azt, hogy gondoskodnunk kell valakiről, a ki öreg napjainkban támaszunk és halálunk után utódunk legyen. Ebben a korban a coelibátust sem mozdítja már elő az adoptio, mert a ki eddig nem lépett házasságra, azt egy örökbefogadás ettől sem el nem tántorítja, sem erre nem ösztönzi. Alapelvként tehát az 50 év megállapítása a leghelyesebb s a mennyiben konkrét esetben a viszonyok olyanok, hogy az ettől való eltérés indokolt volna, akkor felmentés utján úgyis segíteni lehetne. Ez a megoldási mód pedig nehézséget annál kevésbbé okozna, mert a Tervezet 223. §-a szerint a korhatár alól való felmentésnek úgyis helyet ad. Az örökbefogadó és örökbefogadott közötti korkülömbséget 16 évben szabja meg a Tervezet, a mely a jelenlegi praxisra támaszkodik. A német és osztrák törvény 18 esztendőt követel, mig a franczia code csak 15-öt, sőt az életmentő megjutalmazása végetti örökbefogadás esetére csupán idősebb kort kivan. Én nem tartom megkoltnak a 16 esztendőt, hanem a 18 évnek a hive vagyok épen a naturam imitatur elvéből kifolyólag. A házasságjogi törvény 7. S-a szerint ugyanis fejletlen korú egyén házasságot nem köthet; már pedig a férfi 18-ik, a nő pedig 16-ik éve betöltésével éri el fejlett korát. E szerint ki van zárva, hogy a törvényes gyermek csak 16 évvel legyen fiatalabb, mint szülője, mert feltéve, hogy a nő a törvényes kor elértével azonnal férjhez is megy, gyermek legjobb esetben valószínűleg csak 17 éves korában születik. Ez azonban még a nőknél is ritka lesz, férfinál pedig teljesen ki van zárva, mig ellenben a 18 évet minden nehézség nélkül szabályként felállithatónak vélem annál inkább, minthogy a korkülömbség alól megokolt esetben még a Tervezet 223. §-a szerint is felmentésnek van helve. A megvitatásunk tárgyát képező §. további szövege szerint nem fogadhat örökbe a nő, a kinek törvénytelen ivadéka van. E szerint tehát azon elvből kifolyólag, hogy a törvénytelen gyermeket anyjával szemben teljesen azonos jogok illetik meg a törvényesével : minthogy a törvényes leszármazó életben léte az örökbefogadást kizárja, ezt a nőre nézve törvénytelen gyermekével szemben is meg kellett állapítani. A Tervezet szövegezése azonban nem szerencsés, mert abból azt lehetne kimagyarázni, hogy oly nő, a kinek törvénytelen gyermeke van, absolute nem adoptálhat. Már pedig az Indokolás szerint — bár ez a törvény szövegéből ki nem tűnik — az anya törvénytelen gyermekét adoptálhatja. Ez a princípium szintén 'kihívja a kritikát. Kihívja először azért, mert a Tervezetben határozott kifejezést nem nyer az, hogy ugy az atya természetes, valamint az anya törvénytelen gyermekét adoptálhatja, másodszor meg azért, mert magához ennek a megengedéséhez is sok szó fér. A Tervezet ugyanis a coelibátustól való aggodalmát egyéb előbb jelzett okból nem tudja elhallgatni. Nos, ha valami szaporítja a coelibátust, az az lesz, ha a természetes atya házasságon kívül születelt gyermekét adoptálhatja. Ennek daczára azonban, épen a gyermek érdekére való tekintettel s azért, mert jelenlegi joggyakorlatunk szerint is lehetséges ez, helyeseljük a természetes atya örökbefogadási képességét az említetteken kívül még az okból is. hogy tilalom esetén egyszerűen elhallgatnák a vérbeli viszonyt. De már azt. hogy az anya törvénytelen gyermekét adoptálhassa, nem tartjuk megokoltnak. Nincs ugyanis szükség fictiv kapcsolat létesítésére, a mikor a természetes kötelék összes jogkövetkezményeivel fennáll. A törvénytelen gyermek anyjával szemben egészen egyforma elbírálás alá esik a töövényessel; anyja nevét viseli, annak a rangját nyeri, utána örökösödik stb. Van-e tehát ok ily esetben adoptióra? Nincs. Az Indokolás szerint ez azért van lehetővé téve, mert ha tiltva volna, »ugy megtörténhetnék, hogy az anya inkább idegen kezekre bízná gyermeke közvetlen gondozását és nevelését, semhogy mint törvénytelent magánál tartsa, főleg azokban az esetekben, midőn az anyának sikerült azt a körülményt hogy törvénytelen gyermeke van, titokban tartani.*4) Ezt a nézetet nem lehet helyeselni, mert hogy esetleg fordulhat elő oly eset, a midőn az ily tiltott viszony kézzelfogható bizonyíték, a gyermek daczá'-a titokban maradt, nem lehet ok ennek az úgyszólván önmagának ellentmondó elvnek a felállítására. Maga az Indokolás is beismeri, hogy ennek nagy gyakorlati fontossága nincs s igy kár is volt tervbe venni. Az imitatio naturae ott, a hol a legszembeszökőbb természetesség létezik, valóban ellentmondás. Dr. E. Nagy Olivér, pozsonyi ügyvéd. X, A dolgok. (Tervezet 485—498. §§.) I. Határolom a dolgok körét a Tervezet szerint. A körbe tartoznak először magok a dolgok. Itt csoportosíttatnak továbbá a dolgokon gyakorolt jogok. (Jog a szolgalomra, épületre, zálogra és a dologi teher fölött.) Erre a körre vonatkozó szabályok foglaltatnak a Tervezetnek III. részében. A szabályok összeségét »dologjog* czim alatt foglalja egybe a Tervezet. A czimfelirat ellen nyelvtani szempontból teszek észrevételt. A nyelv behonosithat idegen szavakat, ha a fogalmak megjelölésére magában a nyelvben nincs megfelelő kifejezés; alkalmazkodni tartozik azonban a maga törvényeihez akkor, midőn műszavait magából a nyelvből alkotja. A szavaknak összetételénél azok jelentésére, s ha a szóösszetétel valamely mondatrészt fejez ki, szórendi helyzetére is ügyelni kell. A fentebb határolt kört tekintve ki kell fejeznünk a jog szabályok összeségét, a mit két tételben vonhatunk össze: 1. Jogosultság a dolgok felett. 2. Jogosultságok azok felett a jogok felett, melyek a dolgokon gyakoroltatnak. Ezeknek összegét ismét igy fejezhetjük ki: Jogosítványok a dolgok körében. Ennek a tartalomnak nem felel meg a czimfelirat. Nem felel meg azért, mert ha kifejezné is a dolgok fölött való jogosultságot: nem fejezi ki azt a dolgokon gyakorolt jogok fölött. A szóalkotás tehát nem felel meg a íentebb határolt körnek. De az összetételt nyelvtani szempontból is bírálnunk kell. Jog alanya csupán személy lehet. Ez a kifejezés 'dologjog* természetesen értelmezve a dolgot ruházná fel alanyisággal. A törvényben nem kell természetellenesen gyártott műszavakat szaporítani. Helyes szóösszetételek p. o. ezek a kifejezések: "egyeduralom*, >népjog*, »népfelség*, hibásak: »bányajog*, »vizjog« s legújabban a »dologjog«. Megengedem, hogy a törvényben használt műszavakat a jogi életforgalom azzal a jelentéssel fogja felruházni, a melyet annak a törvény tulajdonit, igy ezeknek a szavaknak: póthitel, védgát, vámmentesség, peregyesség, egyenjogúság stb. megfelelő értelmezésével már készen vagyunk, ebből azonban nem következik, hogy a törvény a műszavak gyártásában korlátot ne ismerjen, mert ha szabályul állitanók fel, hogy a törvény által gyártott műszavak a közéletben úgyis helyesen értelmeztetnek s a törvény ebben a tekintetben magát korlátokhoz nem alkalmazná: szótár kellene a törvény szavainak megfelelő értelmezéséhez. Miután a dolgok körét ekként határoltam, azzal a kérdéssel kell számot vetnem, hogy a Tervezet a > dolog* szónak fogalma alá mit sorol'.' A testi léttel biró tárgyak a fogalom alá tartoznak: ezt az Indokolásban kifejtett magyarázat kétségtelenné teszi. A természetnek anyagai azonban még nem töltik ki a fogalomkört. A jogokat — melyek az osztr. ptk. szerint testetlen dolgok — a Tervezet nem tekinti önálló dolgoknak, csak a dolgok körében a dolgokra való vonatkozásokban szól azokról. «) Ind. [. köt. 313. 1