Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 16. szám - Örökbefogadás. Tervezet 221-248. §§ [6. r.]

2 MAGÁNJOGI KOD1F1KÁCZIONK.. adoptatusnak az adoptió ulán gyermeke születik, a vérségi kapcsolatot utánzó rokoni kötelék erre is kiterjed. Minthogy pedig ezek szerint az uj családba való beolvadás teljes, azért az adoptio következtében az örökbefogadott vérszerinti szülőinek a szülői jogai is megszűnnek. A jogintézmény két főeleme tehát határozott szabályozást nyer a Tervezetben" De az eldöntendő mellékkel (lések is gondosan vannak kidolgozva. Hogy mindig helyesen e, arra majd rátérünk Konstatálni kell azonban hogy a törvénykészitők a modern jogtudomány alapos ismeretével, szakszerűen és behatóan kezelik az anyagot. Nézzük ezt szakaszonkint. 221. §. Örökbefogadhat: a kinek nincs törvényes ivadéka, a ki legalább negyven éves és legalább tizenhat évvel idősebb az örökbe fogadandónál. Nem fogadhat örökbe a nő. a kinek törvénytelen ivadéka van. Nem fogadhat örökbe, a ki gyámság alá van helyezve. Az, hogy valakinek örökbefogadott gyermeke van, nem akadályozza, hogy mást is örökbefogadjon. Az adoptio első feltétele tehát az örökbefogadóra nézve az, hogy ne legyen neki törvényes ivadéka. A jelenlegi joggyakorlat ezt nem kívánja meg és az adoptiót lehetségesnek tartja akkor is, ha van törvényes gyermek. A Tervezet azonban, követve a külföldi törvényeket s igy az általunk ismertetett franczia, német és osztrák kódexet is, a törvényes gyermek létét kizáró oknak tekinti. Ez a felfogás minden esetre méltánylandó és helyes. A kinek van törvényes gyermeke, az nem érezheti a család hiányát; a kit a gondviselés családdal áldott meg, arra nézve a fictiv családalapítás felesleges. Az. hogy jelenlegi kodifikálatlan rendszerünkben ez mégis lehetséges, nem bizonyíték a mai fellogás helyessége mellett, mert az elvitázhatatlan, hogy az örökbefogadás törvénybe iktatása kedvezményt nyújt azoknak, a kik a vérbeli származás mellőzésével, tisztán a vonzalom alapján, tehát erkölcsi szempontból óhajtanak családi köteléket létesíteni De hogy a Tervezet ezt a princípiumot felállítja, azzal ismét megerősíti azt, hogy az adoptio a valódi családi élet teljes utánzása, mert nem hiszszük, hogy tévednénk akkor, midőn azt állítjuk, hogy a törvényes gyermekek létezése által statuált kizáró ok főkép a valódi családi élet megteremtése czéljából állapíttatott meg. Ha ugyanis ugyanabban a családban törvényes és örökbefogadott gyermekek volnának, akkor ez kétségtelenül nagyon könnyen viszályokra adhatna okot, mert a törvényesek védenék vérségi jogaikat, az örökbefogadottak pedig arra támaszkodva, hogy az ő felvételük a családi kötelékbe a szülők különös jóindulatából és vonzalmából történt, szintén az elsőbbség jogát vitatnák. De bizonyíték a Tervezet jelzett felfogása arra nézve is, hogy az örökbefogadás teljes köteléket hoz létre és igy ebből folyólag logikusan kell, hoi/y öröklési jogot is adjon, mert a törvényes gyermekek létezésének az adoptióra kizáró hatása bizonyára abban is leli indokát, hogy a törvényes öröklés szempontjából viták fel ne merüljenek. Ha valakinek csak törvényes vagy csak örökbefogadott gyermeke illetőleg gyermekei vannak, akkor az örökösödés viszálykodásra okot nem adhat, mig a kétféle gyermek létezése ezt úgyszólván kikerülhetetlenné teszi. Gondolkozóba ejt azonban az Indokolás, a mely a gyermektelenség fogalmára nézve azt mondja, hogy a méhmagzat nem számit, mert az még nem jogképes Gondolkozóba ejt ez a megjegyzés nemcsak azért, mert egész magánjogi felfogásunkkal ellenkenzik. hanem még inkább azért, mert a gyermektelenség! elvei halomra döntené s azonkívül, mert magában a Tervezetben nem nyervén határozott kifejezést, igen sok jogvitára adhatna alkalmat A mi az elsőt illeti, a méhmagzat, feltéve, hogy élve jön a világra, a mi jogi felfogásunk szerint igenis jogképes; hisz, hogy egyebet ne említsünk, örökösödhetik is. Lehetetlen tehát a már megfogamzott, de még világra nem jött egyedet egyszerűen eltüntetni, mintegy a jogi semmiségbe dönteni. Ha már egyszer megáll az az elv, hogy a törvényes gyermek kizárja az örökbefogadást, akkor nem lehet ezt az ehet oly módon veszélveztetni, hogy az adoptio után esetleg néhány nappal világra jött egyént, a kiből pedig ép oly törvényes gyermek lett, mintha már előbb is élt volna, semmibe se vegyük. Hisz akkor ugyanazok a nehézségek, a melyeket a Tervezet a gyermektelenség elvével kizárni akar, újra felmerülnének. A nagyobb baj azonban nem itt, hanem ott rejtőzik, a hol ez elv elhallgatása magát a törvényt bizonytalanná tenné. A mit a törvényhozó jogszabályként statuálni akar, azt expressis verbis kell kimondania és lehetőleg mindent elkövetni a bizonytalanság elkerülésére. Az indokolás szavai pedig ellenkező eredményt mulatnak fel, a iniért is, ismételt hangsúlyozásával annak, hogy a méhmagzat létezéséi és elve leendő megszületését igenis az örökbefogadást kizáró okul kell tekinteni: a törvényszakasz megfelelő stilizálását alább fogjuk megkísérelni. Az örökbefogadó korának minimumát a Tervezet 40 évben óhajtja megállapítani, tehát a fictiv atyaság vagy anyaság 4(1 esztendőn alul lehetetlen volna Evvel az intézkedésével teljesen elszigetelve áll, mert sem a franczia, sem a német, sem az osztrák törvény az örökbefogadó ily korhatárát nem ismeri, hanem igenis az 50 esztendőt. Nálunk ez idő szerint nincs preciz korhatár, hanem általában csak azt kívánják meg, hogy a természetes korkülömbség örökbefogadó és örökbefogadott között meg legyen. Vájjon mi okolja meg tehát a 41) esztendő statuálását"? Az" Indokolás azt mondja, hogy bár a külföldi törvényhozások az 50 esztendőt fogadták el. mégis tekintettel arra, hogy lehetőleg oly egyéneknek kell megengedni az adoptiót, a kik még javakorukban lévén, azonban gyermekre nem igen lévén kilátásuk, az örökbefogadottat felnevelhetik, a 40 esztendő a legajánlatosabb középútnak mutatkozik. Ezt a nézetet helyeselni nem lehet és pedig több okból. Igen figyelemre méltó ugyanis dr. Schivarz Gusztávnak a felfogása, a ki abban a véleményben van, hogy a korhatár megjelölése egyáltalában mellőzendő. »Arra — úgymond — hogy a korhalár a nemzőképesség hiányának fiziológiai valószínűségét nyújtsa, nagyon magasnak kellene lennie, a mi nem helyes, mert az örökbefogadás egyik czelja épen a gyermek felnevelése, a mi elé akadályt gördítünk azzal, hogy csak öreg embereknek engedjük meg az örökbefogadást. Ha meg alacsony a korhatár, nincs értelme; az örökbefogadó iránti szülői tisztelet fentartására elegendő a korkülömbség szigorú megkövetelése.* 8i Es Schwarznak sokban igaza van, mert mit akarnak a korhatárral elérni ? Azt. hogy az örökbefogadás a naturam imitatur elvét meg ne hazudtolja és hogy örökbefogadást eminenter csak oly egyéneknek engedjenek meg, a kiknek vérszerinti leszármazásra már nincs reményük; már pedig ehhez csak az kell, hogy adoptans és adoptatus közt körülbelül akkora korkülömbség legyen, mint a szülő és gyermek közt. Feleslegesnek mutatkozik e szerint akár 40, akár 50 esztendőnek a kikötése, a mennyiben a gyermeknemzés fizikai lehetőségét sem az egyik sem a másik ki nem zárja, mig ezzel szemben ahhoz, hogy szülő és gyermek közti viszony létesüljön, akármelyik korhatár is túlságos magas. Hisz mit akar a Tervezet ezzel elérni'.' azt. hogy nagyon fiatal ember ne adoptálhasson; ámde a társadalomban nem ritka a 30 éven aluli atya Hát akkor miért nem ezt a kort szabja meg minimumnak ? Erre meg azt feleli az Indokolás, hogv ez a coelibatust mozdítaná elő, mert ha nagyon fiatal embereknek is szabad volna adoptálni, akkor — tekintve, hogy a házasságon kívül nemzett gyermekek is örökbefogadhatók— igen sokan ily módon rónák le atyai kötelezettségüket gyermekükkel szemben a nélkül, hogy házasságra lépnének. Az igaz. hogy a bármily korban megengedett adoptálási képesség kivált a fokozottabb igények következtében drágább megélhetési viszonyok közt élő középoiztályu férfiak egy részénél a házasodásnak úgysem valami nagy vagyát jelentekenyen csökkentené, mert az emberek nagy része a dolgokat könnyebb végükön szereti meglógni s ha tudja, hogy gyöngéd viszonya gyümölcséről ily módon gondoskodva erkölcsi tekintetben is teljesítette a magáét, akkor bizony egy ily gyermekkel a háttérben még kevésbbé gondolna a házasságra, mint most. Ámde megvan a coelibatus akadályozva a 40 évi korhatárral ? Nem. A 40 éves férfi sem fizikailag nem kimerült, sem pedig nem oly öreg, hogy házasságra ne léphetne. Elvégre is sem a férfinál, sem a nőnél ez az idő rendszerint még nem a dekadenczia kezdete. Az pedig, hogy a szülőnek lehetőleg módja legyen örökbefogadott gyermekét felnevelni, szintén nem elég ok, a mennyiben erre már csak akkor szabad módot nyújtani, ha a vérségi leszármazók születése valószínűtlen. Nincs tehát semmi indok arra. hogy korhatárul a 40 esztendő állapittassék meg. mert hogy ugy fejezzük ki magunkat; az örökbefogadó akkor sem nem elég fiatal, sem nem elég öreg-. Nem elég fiatal, mert hisz törvényes leszármazói korábban is lehetnek s nem elég öreg, mert á vérbeli gyermek születése ily korban még messziről sincs kizárva. Külö'nben is, örökbefogadni rendszerint csak olyant szoktak, a kit már rég-ibb idő ') A polg. tvkv. Tervezetét elókészitó bizottság jegvzókönvvei, VI füzet 194. 1.