Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 1. szám - A pazarlók jogi helyzete. Tervezet 7. §. 2. pont

4 MAGÁNJOGI KOI (IFIKÁCZIÓNií. újítással, melynél fogva — az 1877 : XX. t.-czikk 28. §. a) b) c) pontjainak megváltoztatásával — az elmebetegek, gyengeelméjüek és pazarlók jogi helyzete egy részben előnyükre ugyan, de jó részben hátrányukra tetemes átalakuláson menne keresztül, eddig élvezett önjoguságuk elvesztése által. Nem szólok itt az iszákosságról, mely honi törvényeinkben eddig a gondnokság alá helyezési esetek közé se volt felvéve, noha — bizonyos körülmények közölt — ott lett volna a helye. Annak bírálatába se akarok itten bocsátkozni, hogy vájjon a törvény különös oltalma alá méltatott lentebb megjelölt személycsoportokra vonatkozó telelés törvényeink (akár jelenlegi alakjukban, akár rendszer-változtatás nélküli módosítással) inkább vagy kevésbbé felelnek-e meg a hazai köz- és magánélet viszonyainak, a korszellemnek és a személyes szabadság követelményeinek, mint a helyettök recipiálni "kívánt idegen jogszabályok ? Mindezeknek tüzetesebb elbírálása, a javaslat ezen részének kritikai feldolgozására vállalkozó szakírónak feladatához tartozik Annyit azonban már ezúttal se tartózkodom kijelenteni, hogv szerény nézetem szerint — fennálló törvénynyel szemben — idegen jog receptiojának csak ott lehet helye, hol a tételes törvény a hosszas gyakorlati alkalmazásban czélszerütlennek bizonyult, vagy a haladó korszellem követelményeinek többé meg nem felel. Ezek előre bocsátása után áttérek legközelebbi tárgyamra — mit czikkem czimeül irlam: — a pazarlók jogi helyzetére. Az Alt. Polg. Törvénykönyv Tervezete a pazarlók (tékozlók) jogi helyzetére nézve nagy változás előidézését vette czélba. Sem több sem kevesebb nincs szóban, mint az, hogy a pazarlók, az eddig mérsékelten korlátozva gyakorolt személyes cselekvési szabadságuktól s politikai jogaiktól megfosztassanak. A receptio tehát — ugy, amint tervezve van — a pazarlóknak nemcsak magánjogi, de közjogi helyzetébe is mélyen belevág. Ok ugyanis — eddigi önjoguságokat elvesztve — a nem önjoguak categoriá jába sülyednének le, hol már a gyámhatósági felügyelet és rendelkezés nemcsak vagyoni ügyeik és szerződési képességük korlátozására, hanem személyi ügyeikre: egyéni szabadságuk és cselekvő-képességükre is kiterjedne. Ám a Tervezet 7. §. 2-ik pontjának indoklásában az mondatik, hogy: Gyámi törvényünk 28. §-ának c) pontja szerint a tékozlók gondnokság alá helyezhetők. A Tervezet gyámi törvényünknek ezt az intézményét fentartja. — Ennek az állitásnak tarthatatlanságát azonban mindenki belátja, a ki a T. szövegét elolvassa, hol határozottan gyámság alá helyezésről van szó. Már pedig a gyámság (tulela) és a gondnokság (cura), a modern jogi felfogás szerint, egymást kizáró hét különböző jogi intézmény. Honi törvényhozásunk — alkotmányos közszellemtől áthatva — minden időben kímélettel nyúlt a személyes szabadság korlátozásához. Mindig hódoll azon józan elvnek, hogy sohase alkalmaztassák nagyobb megszorítás és szigor, mint a mennyi a veszélyeztelett érdek megmentésére vagy az oltalmazott jog megvédésére éppen elégséges. Az 1723. évi 48 t. ez a családi vagyon kezelése és megterhelése tekintetében szorította meg a tékozlók jogait; az 1861. évi Ideigl. Törv. Szabályok 4. § a pedig a leszármazó örökösöknek és szüléknek enged le meg iörvénves osztályrészüknek zárlat által való biztosítását a tékozlóval szemben. Majd az 1877. évi XX. t. cz. a gyámság és gondnokság intézményét rendszeresen szabályozván, a pazarlók jogi helyzetének megállapításánál s különösen a cselekvési szabadság korlátozásának alkalmazása körül, mindig figyelemben tartotta azokat a körvonalakat, melyeken belől a veszélyeztelett érdek megmenthető, de a melyeken túllépve a személves szabadság szenvedne érzékeny csorbát. Jelenleg érvényben levő más törvényeink alkotásánál is. melyekben a gondnokság alattiak jogai érintetnek vagv megszorittalnak (melyekéi alább idézek), törvényhozásunk -— a régi pogány népek elfogultságával szakítva -mindig a fentebb jelzett tisztult felfogásból indult ki s ennélfogva a honi törvényeinkben, a pazarlókkal szemben, nem találkozunk egyetlen törekvéssel se, mely önjoguságuktól s ezzel együtt polgári jogaiktól való teljes megfosztásra czélozna. A gyámügyi törvényben a pazarlónak csupán magánjogi természetű korlátozottsága és jogköre van körvonalozva. Ez rendén is van, mert itt a korlátozás a gondnokolt érdekeinek megvédésére irányul, míg ellenben a hol politikai vagy másnemű közérdek képezi az oltalmazandó jogtárgyat, ott mindig csak az illető helyen külön, a ezél és körülményekhez képest kell intézkedni, a jogok korlátozása vagy kiterjesztése iránt. A tékozlók jelenlegi jogi helyzete következőleg körvonalozható : I. Magánjogi tekintetben: ...... „ L A tékozló terhes jogügyleteket nem köthet; ellenben teherrel nem járó jogügyletek kötése által jogokat szerezhet vagv kötelezettségeitől mentesülhet. Perrel felléphet, ha a per tárgya felett peren kivul rendelkezik , , .. . . , Személyesen megidézhető az általa hereit lakás visszabocsátása iránt. Saját keresményével rendelkezhet. Személyes szolgálatot vállalhat. Cselédet felfogadhat, elbocsáthat. Tartózkodási vagy lakhelyét önmaga választhatja. Örökbefogadható." — Természetes gyermekeit törvényesítheti. Végrendeletet tehet. Házasságot szabadon köthet; de már házassági vagyonjogi szerződés kötésénél gvámhatósági jóváhagyás szükséges. Önjoguságánál fogva, gyakorlati életpályához szabadon érvényesítheti tehetségeit s feltarthatja magát és családját, de közpályán — annak minősége szerint — korlátozva van. II. Közérdek tekintetéből a tékozló »mint gondnokolt« egyes törvénvek által kisebb-nagyobb mértékben korlátoztatik. Jelesül: Nem viselhet birói és kir. ügyészi hivatalt (1869: IV. 6 §. és 1871 : XXXIII. 15. §.) Nem lehet ügy véd és kir. közjegyző (1874: XXXIV. 3. §. és 1886: VII. 1. §.) Nem viselhet köztisztviselői állást (1883:1. 1. §.) . Nem lehet törvényhatósági bizottsági tag 11886: XXI. 23.$.). sem a főváros kerületi választmányának tagja (1893:XXXIIi. 29.§.) Az esküdtek lajstromába "fel nem vehető (1897: XXXIII. 5. §. 5. p) Ellenben nem tiltja a törvény, hogy a községeknél_ választó és képviseleti tag lehessen (1886: XXII. t. cz 36.. 3/. és 40. §§.) A képviselőválasztók névjegyzékéből nincs kizárva, sőt mint ilyen, képviselővé is megválasztható. (1874: XXXIII. t.-cz. 10. és 13 §.) Tagja lehet a főrendiháznak; sőt az 1885. évi VII. t.-cz. 11. §. c.) pontjában világosan is kifejeztetik, hogy a tékozlás vagy távollét miatt gondnokság alá helyezettek főrendiházi tagsági joga továbbra is épségben tartandó. Mindezekből látszik, hogy törvényhozásunk minden időben abból az irányzatból kiindulva szabályozta a pazarlók jogi helyzetét hogy azok maguknak, másoknak és a közügynek hasznára ugyan lehessenek, de kárára soha. Be kell ismernünk ennek az elvnek a helyességét, ha felgondoljuk, hogy a világ legzseniálisabb emberei között, kik művészetükkel, találmányukkal történelmi nevet vivtak ki, nagyon sokat találunk olyanokat, kik pazarlás vagy anyagi érdekeik fel sem vevése miatt szegénységbe, sőt Ínségbe döntötték magukat és családjukat. Ha ezektől annak idején — önjoguságuk elkobzása által — a szabad mozgást, ambitiót, egyéniségük prestige-ét bíróilag elvonják, bizonyára nem hagytak volna szellemi kincseket av. utókorra; mert az ilyen lángszellemeknek a korlátlan szabadság kölcsönöz szárnyakat hivatottságuk szellemi magaslatához, a mely szárnyaknak megnyirbálása nyomasztóbb reájok nézve minden anyagi szükségnél. Egész tiszteletreméltó osztályai, csoportjai vannak a társadalomnak, hol a legtehetségesebb emberek kerülnek együvé — többnyire irók és művészek, — kiket a könnyű vérű bohém társaság vonz egymáshoz, de a kiknek a szabadság éltető levegőjűk. Nincs elöltök becse a pénznek, de szellemi munkáikkal fényt árasztanak magokra s az emberiségre. Sokszor egész nagy vagyoni pazarolnak el, de aztán kenyéren és vízen is boldognak érzik magokai Boldogtalanokká őket, csak önjoguságuk elvonása, személyes szabadságuk korlátozása s az ezzel járó megszégyenülés lehelné. A pazarlók jogi helyzetének fentebbi vázolása után lássuk most már, hogy a Tervezet törvénynyé emelése rontana-e vagy javítana a mostani helyzeten ? Nyernénk-e vele vagy veszítenénk'? 1 Már első tekintetre is látszik, hogy a pazarlók jogi helyzete a Tervezet szerint óriási változáson menne keresztül mivel a fentebb I. és II. pontok alatt elősorolt jogaik csupán azon alapulnak, hogy mint apai és gyámi hatalom alatt nem állók — daczára gondnokság alatt létüknek — az önjoguak között foglalnak helyet. Mindezen jogaik azonban, a gyámság alá helyezési intézményt reájok is kiterjesztő Tervezet törvénynyé válása esetén, egy csapással semmisittetnének meg, miből reájok sok magán- és közjogi hátrány háramlanék. A gondnokság alá helyezett pazarló nálunk a köztisztvise-