Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 15. szám - Biztositékadás. Tervezet 1150-1157. §§

8 MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. Az .720. §-ban kimondott birtokháboritás tilalmát ugyancsak azzal sanctionálnám, hogy a biróság biztosítékadásra kötelezheti a háboritót, nehogy a jövőre nézve birtokháboritási elkövessen. A l)iróság az összeget megállapítaná, egyúttal az időt, melyen belül ujabbi birtokháboritás elkövetése a biztosítéki összeg behajtására adna jogot. Az idő leteltével a biztosilék felszabadulna. Az 521. §. ugyan kártérítési jogot ad. az érdek a háboritás esetében azonban gyakran nem vagyoni és e téren — az 521. §. mellett bár — az ilyen feltételes elítélés* czélszerü lehetne. Ugyanígy a fi84. §. tényállásánál. Az 580. §. a cautio damni infecti esete: miért nem követel itt a Tervezet biztosítékadást? (L, osztr. polg. t. 343. §-át). A mi már most az 1150—1157. 5§-at dleti, legyen szabad néhány aphorislicus megjegyzést tennem: 1. A Tervezet több helyen (pl. 7 Ili §., 1034. §. 1. bek.) »biztosításról,«, 1150. és következő §-aibán »biztosíték, és >> biztosítékadásról, rendelkezik Nyilván való, hogy e két kifejezés alatt egy és ugyanazt a fogalmat érti, miért tehát a különféle elnevezés ? Zavarólag hat ez annál inkább, mert a 1150. §. az 1150—1157. fiS-nak behelyettesítését csak a .biztosítékadás* helyére irja elő. 2. Ugv találom, hogv a Tervezet szövegében hiányoznak az utalások, igv pl. az 1150 §-ban az 1291., 1292. és 1299. §§-ra; az 1151. §-ban az 1291. §. 2. bek.-ére; az 1155. §-ban a a 405. §-ra. Ily mellékesnek látszó körülményekre is czélszerü lesz figyelmet fordítani; ily utalással a törvény kezelhetőségét és megérthetőségét nagyban meg lehet könnyíteni 3. Az 1150. § t ekkép vélném szövegezendőnek: „A ki biztosítékadásra van kötelezve, köteles készpénzt vagy értékpapírokat bírói letétbe H291., 1292. §§.) helyezni, vagy int/ó dolgokat zálogul adni (1299. §.) stb » E szövegezés kiküszöböli a megengedő alakot (teljesítheti ), melyen a német polg törv. 232. §-a áthallatszik ; ki volna mondva a birói letétbe helyezés kötelezettsége, mely a Tervezet szövegéből csak közvétve, az 1151. §-ból világlik ki : s utalás volna az 1299. 5j-ra is, melytől a felek egyéb megállapodása hiányában a törvény el nem tekinthet. 4. Nagyon is fontolóra kell venni, vájjon az 1150. 2. bekezdése fentartandó-e ? Igaz ugyan, hogy a német polg. törv. 232. §-ánák 2. bekezdése is ismeri a kezes-állitást biztosítékadási kötelezettség fennállása esetére (1. osztr. polg. törv. 1343. §-át is); igaz az is, hogy kezesállitás csak akkor foghat helyt, ha dologi biztosíték nem adható. Azt is megengedem, hogy a Tervezet — mint arról már megemlékeztem — több helyütt kifejezetten dologi biztosítékot ír elő, más helyült meg a biztosítékot egyébként szorosan körülírja s igy az 1950 §. 2. bekezdésének alkalmazását megszorítja; mégis vannak aggályaim a kezes-állitás lehetőségének megengedése ellen. A dologi biztosítékot az 1151—1155. §§. könnyen ellenőrizhető és gyorsan megállapítható kellékekkel határozzák meg; hogy mikor alkalmas azonban a kezes, az — az 1156. §. figyelembe vétele mellett is — bizonytalan, ködös fogalom. Midőn a biztosítékadási kötelezettség megszülemlik, akkor máris a mi ép e kötelem szülő oka, a főjogviszonyt és a tulajdonképeni érdeket veszély fenyegeti. Gyorsaság és" határozottság ilyenkor nagyon lényegesek. Már e szempontból, de ama jogpolitikai okokból is, hogy nem czélszerü perekre alkalmat adni, aggályaim vannak az 1150. §. 2. bekezdése ellen. Midőn veszélyben forgó érdeket körülbástyázni akarunk, nem engedhetjük meg, hogy az eszközök, kivitel stb. tekintetében vita és per keletkeztessék. Sokkal többet ér a jogosítottnak ^dologi biztositék« hiányában, ha biztosítási végrehajtás utján szerezhet biztosítási alapot, jóllehet ez a Tervezet >dologi biztosíték •-ának meg nem felel. Hiszen lehetséges, hogy a kötelezett állítja: nincs az 1150. §. 1. bekezdésének megfelelő dologi biztositéka és a jogosítottat kezesre utalja. Ha már most a hitelezőnek (még annak kell bizonyítania!) nem sikerül bizonyítani, hogy megfelelő dologi biztosíték áll az ellenfélnek rendelkezésére, kénytelen oly kezessel megelégedni, kit az 1156. §. alapján alkalmasnak jelentettek ki, holott biztosítási végrehajtás utján esetleg teljesen megfelelő dologi biztosítékra tehetne szert. 5. Az 1150. §. különben is hiányos. Nem rendelkezik ugyanis az esetre, ha a kötelezett sem az 1., sem a 2. bekezdésnek nem tenne vagy nem tehetne eleget. E hiány részben jóvátétetik az által, hogy a Tervezet a biztosítékadási kötelezettségnek egyes concret "esetekben való megállapításánál itt-ott eme kötelezettség nem teljesítéséhez pontosan körülirt következményeket füz (1. pl a 747. §-D- A hiány azonban mégis kirívó, mert ha a kötelezett nem is tehetne eleget az 1150 s-nak, ebből még nem következik, hogy vagyontalan. Lehet ingatlana, csakhogy ez az 1145. §. meglehetően magasra srófolt igénveinek meg nem felel; lehet értékpapírja, csakhogy az meg az 1152. §-nak ugy nem felel meg stb.: lehet kezese, csakhogy nem találtatik alkalmasnak (1156. §.). Hozzájárni." hogy a kezesállitást kikényszeríteni nem lehet. Ez esetekben mi történjék? Biztosítási végrehajtást kell ilyenkor engedni; de az anyagi jogban is kell kifejezésre juttatni: ha a expressis verbis kötelezett az 1150—1157. s§-nak eleget nem tesz, a jogosított készpénznek birói letétbe helyezését követelheti s igy ez iránt perelhet is. Az 1129—1131. §§. ez érdemben nem kielégítők. 6. A biztosítékadás kérdésénél sok helyütt az anyagi és alaki jog határai egymásba olvadnak. Bár nem szorosan a biztosítékadásra vonatkozik, felvetem a kérdést, nem volna-e a Tervezetbe felveendő oly §., mely szerint bizonyos esetekben az egyik fél a másik féltől — mintegy a biztosíték leggyengébb specieseként — követelhesse, hogy a jogviszonyról elismerő iratot adjon ki részére ? V. ö. az 1893 : XVIII. t.-cz. 16. íjával (megállapítási, praeiudicialis kereset). E §„ különösen ama kijelentése, hogy a megállapítási keresetnek csak akkor van helye, ha a jogviszony biztosítására szükséges: anyagi jogszabályt tartalmaz, a mely csak azért került alaki jogot szabályozó törvénybe, mert anyagi magánjogi codexünk eddigelé nincs. (Eljárási törvényeinkben ez okból gyakran találkozunk anyagi jogszabályokkal). V. ö. a Tervezet 145. §-ának igen helyes intézkedésével is. Veszély fenforgásakor a jogviszony tisztázottsága és kellő bizonyítékai a biztosíték bizonyos fokát jelentik. Azért nagy előny, ha okirat, főleg váltó áll a jogosítottnak rendelkezésére. 7. Az 1153. $-ba belefoglalnám, hogy a biztositékadósaját költségére jelzálog engedésével is felszabadithatja készpénzét vagy értékpapírjait. A jogosított ez által nehezebben értékesíthető zálogot kap ugyan, másrészt azonban méltányolnunk kell. hogy a kötelezett kezdettől fogva csakis biztosítékadásra volt kötelezve, tehát eredetileg is jelzáloggal nyújthatott volna biztosítékot; minthogy pedig biztositék-ró\ s nem fizetésről vagy a főkötelezettség teljesítéséről van szó és a biztosítékadás kötelmének tárgya: »a biztosíték* sem változik tárgyának kicserélésével, az 1153. §-t a fenti értelemben módositandónak tartom. Ok nélkül a biztositékadót sem kell korlátozni. Minden esetre ki kellene mondani e §-ban, hogv a kicserélés mindig a biztositékadó fél költségeire történik. 8. A biztosíték adásának, valamint visszaszolgáltatásának avagy feloldásának költségeiről sem találunk kimerítő intézkedéseket. Ki viseli azokat? 9. A felek az 1150—1157. §§. rendelkezéseitől közös akaratmegegyezéssel eltérhetnek. Ezt a Tervezet külön kimondani feleslegesnek találta. Kérdés csak, vájjon nem kellene-e a Tervezetnek expressis verbis tekintettel lennie a feleknek ily eltérő megállapodásaira? Pl.: igen gyakran előforduló eset, hogv pénztáros vulgo úgynevezett »cautióW készpénzben ad. A jogosított természesen a készpénz tulajdonosává lesz és csak kötelmileg felel az összegért. De hát: mily magánjogi szabályok alá vonjuk a visszaszolgáltás kötelezettségét' A kölcsön szabályai alá ? Ezt nem tartanám helyesnek. Büntetőjogi szempontból is más elbírálás alá esik. A letét (depositum) szabályait már czélszerübb volna megfelelően (1. 1389. §-t) alkalmazni" de ezt a Tervezetben ki kellene mondani. Dr. Rólh Samu, budapesti ügyvéd. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Dr. Barna Ignácz budapesti kir. ítélőtáblai biró, VI., Király-utcza 98/a. Nyomatott Márkus Samu könyvnyomdájában, Budapest V., Báthory-utcza 20.