Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 14. szám - A szerződések megkötése. Tervezet 932-944. §§

MAGÁNJOGI KODIFIKACZIÓNK. 7 a traditió — megtörténte esetén, ha a causát nem ismerjük is, a tulajdonjogot átruházottnak tekintsük-e vagy sem'1 Mielőtt e kérdést tárgyainők, nem szabad szem elől téveszteni, hogy a traditió által szemmel láthatólag a birtok ruháztatik át, sőt, hogy a birtokot a Tervezet meghatározása szerint véve, mint tényleges hatalmat—az átadás nélkül át nem ruházható23). A Tervezet 625. §-ban utal az 508. és 50í). §-okra, melyek az átadást tárgyalják. Ennek oly szine van, mintha a Tervezet Ihering azon elvét fogadta volna el, hogy a birtok a tulajdon ténylegesitése (Thatsáchlichkeit). A ténylegesités pedig az az állapot, melyben a dolog gazdasági rendeltetését betölti, azzal, hogy az embernek szolgál.-4) A dolog átadása által a dolog birtokát feltétlenül és kétségtelenül megszerezzük, sőt átadás nélkül derinativ módon az örökösödés esetétől eltekintve birtokba jogszerűen nem is léphetünk. A dolog feletti tényleges malom a birtok. Ez látható, észlelhető állapot, ellentétben a jogi uralommal, mely láthatatlan. Itt volnának érvényesíthetők azok az érvek, melyek a tulajdonnak átadás utján való szerzése ellen felhozhatók.26) E kérdéssel azonban nem foglalkozunk. Akár elfogadjuk az abstraet dologi szerződés híveinek elmélete szerinti dologi szerződés constructióját, mely szerint az átadás csak ugy ruház át tulajdont, ha az erre vonatkozó megegyezés a felek közt az átadáskor létrejött,20) akár elvetjük e constructiót, világos, hogy a tulajdonátruházás vagyis átadás csak mintegy megelőző, vagy egyidejű jogügylet realizálása, teljesítése jelentkezik. Dr. Agoslon Péter, nagyváradi jogakadémiai tanár. X A szerződések megkötése (Tervezet 932—944. §§.) Mikor jön létre ajánlat "? Ennél a kérdésnél a legközelebb fekvő gondolat az. hogy az ajánlat megvan, mihelyt akár szóval, akár Írásban, akár egyéb alkalmas módon, hogy ugy fejezzem ki magamat, testet ölt. Az ehhez legközelebb fekvő gondolat ismét az volna, hogy az ajánlat az ajánlattevőt, hacsak ez kötelezettségét ki nem zárta, a mely esetről alább fogok szólni, köti azonnal, a mint az ajánlat testet öltölt. Egyik és pedig legfőbb hatása a testet öltött ajánlatnak épen ez a kötelezés s ehhez képest a fentebbi gondolatot akként is ki lehet fejezni, hogy az ajánlat hatályos, mihelyt testet öltött. Ennek a gondolatnak azonban a szomszédja az a további gondolat, hogy ha megírtam is egy távollevőhöz intézett nyilatkozatomat, de azt a távollevőhöz el nem küldtem, arról a távollevő nem értesülhet, annak el- vagy el nem fogadása iránt nincs módjában, a nyilatkozás, valamint nincs módjában akkor sem, ha a nyilatkozat hozzá nem érkezett. Ezeknek a gondolatoknak a jogi megszerkesztésére azonban felesleges külön elméleteket, legalább az én nézetem szerint, felállítani. Az akarat mindaddig, a mig az másoktól is észrevehetőleg a külvilágba nem lép, jogilag nem létezik; még ha gondolatomat, szerződési akaratomat papírra vetem is, ha azt a gondolatot, azt az akaratot egyébként a külvilágba nem helyezem, azt jogilag létezőnek tekinteni nem lehet. Miként a magzat személyivé csak a születés által lesz, ép ugy az akarat is jogi akarattá, cselekvénynyé, ténynyé csak a külvilágba helyezés által válik. A szerződési akarat ajánlattá, jogcselekvénynyé csak akkor válik, ha a szerződni akaró akaratát a másik fél irányában nyilvánítja ugy, hogy a másik arról tudomást szerezhet, a mi az ajánlat elküldése és a másik fél részéről ennek megfelelőleg kézhezvétele által történik. Tulajdonképen ugyanez áll a jelenlevők között tett ajánlatra nézve is, csakhogy ebben az esetben a közlés formája más. Itt ugyanis a közlés rendszerint élő szóval történik, habár a dolog természete épen nem zárja ki azt, hogy jelenlevők között is a közlés irásbelileg történjék. A Tervezet szemel Tervezet 505. §. 84) Ihering : Grund d. Besitzschutzes 160. I. és 179. 1. A Tervezet és Ihering felfogásának találkozása észlelhető az indokolás II kötetében a birtokvédelem indokolásánál 100. lap. s5) L. a magyar X-ik jogászgyülés jegyzökönyvei 1889. év. 26) Az átadásról fentebb mondottakat figyelembe véve a tulajdonátruházás iránti megegyezésre mindig szükség van pontjából nem a közlés módja, hanem az bír fontossággal, hogy az ajánlattevő akaratának megfelelőleg az ajánlat nyomban jusson a másik félnek a tudomására. Ehhez az elvhez képest helyesen foglalja el a Tervezet a telefon utján tett ajánlatnak az elméletben egyébként vitás kérdésében azt az álláspontot, a mely a német ptkv. 1 17. §-a második pontjának is megfelel, hogy »(elefon utján tett ajánlatra a jelenlevők közötti ajánlat szabálya áll* (Tervezet 935. §. 3. bek.) A német ptkv. id. helye ugvan ekként szól: >Dies gilt auch von cinem mittelst Fernsprechers von Person zu Person gemachten Antrage< (Kz áll a telefonon közvetlenül tett ajánlatról is), és a német ptkv. annyiban, hogy a von Person zu Person« kifejezéssel szorosabban körülírja azt, mikép csak a közvetlenül egymással beszélők között áll a szobán forgó szabály, kétségtelenül szabatosabb, mert világosan kizárja azt az esetet, ha a telefon utján az ajánlattevő nem a másik félhez, hanem péíd. a saját megbízottjához beszél, a ki aztán az ajánlatot a másik félnek tovább adja : azl hiszem azonban, hogy félreértésekre a magyar Tervezet szövege sem fog sok alkalmai adni. A szerződési ajánlat tehát, ha szabad ezzel a kifejezéssel élni, akkor születik meg, a mikor az ajánlattevő akaratából a másik féllel közöltetik. Nincs ajánlat, ha az a jánlattevő a másik féllel az ő szerződési akaratát a saját akaratából nem közli. péld. nincs ajánlat jelenlevők között, ha én a jelenlevő K.-hoz szólva ennek azt mondom, hogy én kötnék J.-vel ilyen és ilyen szerződést; én nem J.-hez, hanem K.-hoz szólottam és K -I azzal, hogy szerződési akaratomat J.-vel közölje, meg nem bíztam. Nincs ajánlat, ha én szerződési akaratomat Írásba foglalva, valaki az asztalomon felejtett irást akaratom nélkül a másikkal közli s a másik félnek tudomásomra jutott elfogadási akaratával szemben teendőm legfeljebb csak arra a nyilatkozatra szoritkozhatik. hogy én ajánlatot nem tettem. Mind ez a kötelmi jog I. ezimének 2. fejezetében nem jut ugyan világos kifejezésre, de el is tekintve a szerződési akaratnak kikerülhetetlen feltételezésétői, benne látom abban, hogy a Tervezet ..ajánlattevőről" szól. Az ajánlat létrejötte pillanatában nyomban hatályossá válik, születése perczében működni kezd. Ezt a gondolatot fejezik ki a Tervezet 934. és 935. §-ai. Mi az ajánlat hatálya? Ezt ugy a Tervezet 933. $-a mint a német ptkv. 145. ^ - a akként fejezi ki: »a szerződési ajánlat köti az ajánlattévőt »'. . . >>istan den Antrag gebunden.« Mi ennek az értelme? Értelme az, hogy ha az ajánlatot a másik fél a törvénynek megfelelő módon elfogadja, a szerződés -az ajánlat elfogadásával ipso facto létesül, hogy tehát az ajánlat elfogadás esetén annyi mint a szerződés, sőt maga a szerződés. De értelme az is, hogy az ajánlattevő az ajánlata elfogadására önmaga által kitűzött vagy a törvényben megszabott határidőn belül ajánlatától vissza nem léphet, az őt ezen a határidőn belül oly erővel köti, hogy kötelező erejét az ajánlattevőnek egyoldalú visszalépése meg nem szüntetheti. Azt én a magam részéről a forgalom érdekében vitán felül levőnek tartom, hogy az ajánlattevő, a mint ezt a magyar K. T. 314. és 315. §-ai kifejezik, ajánlatától vissza nem léphet, kötelezve marad. ATerv.-nek most tárgyalt intézkedése tehát nemcsak a forgalom jól felfogott érdekének, hanem a K. T. gyökeret vert intézkedéseinek is megfelel. Egyébként a német píkv. 145. §-ának ez az intézkedése: »Wer einem anderen die Schliessung eines Vertrages antrágt, ist an den Antrag gebunden« szintén ugyanezt akarja kifejezni Meg kell azonban állapitanom azt. hogy a német ptkv. most idézett kifejezése sokkal szerencsésebb, mert sokkal világosabb, mint a mi tervezetünké. Mig ugyanis az előbbi szerencsésen kiemeli azt, hogy az van, még pedig ajánlatához kötve, a ki egy másikhoz ajánlatot intéz, a magyar Tervezet csak annyit mond, hogy az ajánlat köti az ajánlattevőt, holott ennek a kifejezésnek, a mint fentebb már kifejtettem, nem csupán egy értelme lehet. Ugy hiszem, kár is lenne a K T.-ben használt kifejezés beívelt, a méh nek értelmét a magyar jogi élet már határozottan megállapította, ujat és kevésbbé szabatosát fölvenni. A további kérdés az, hogy meddig köti az ajánlattevőt az ajánlat, meddig nem léphet ő vissza ajánlatától? Ennek a kérdésnek a fejtegetésénél különbséget keli tennünk arra nézve, hogy az ajánlattevő szabott-e határidőt ajánlata elfogadására, vagy nem. Ha az ajánlattevő haláridőt tűzött ki, a dolog természetében fekszik, hogy ő ajánlatához a kitűzött határidőn belül kötve van. A tervezet ezt a gondolatol 935. |-ának utolsó bekezdésében ekként fejezi ki: -Ha az ajánlattevő akár jelenlevőnek, akár távollevőnek teli ajánlatában más haláridőt szabott, az elfogadásnak ezen határidőn belül kell történnie.*