Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 14. szám - Határigazitás. Tervezet 662. §

4 MAGÁNJOGI KODIF1KÁCZIÓNK. donjog képezte ;i követelés alapját, hanem a birtokállapot, a tényleges birtokállás. A sommás uton érvényesíthető fenti igénvek czélja is nem jog megállapítására irányult, hanem a létező tényleges és békés birtokállapot háborítatlan fentartására, birói ótaioniban, jogvédelemben részesítésére szolgált. Kivételesen a tulajdonjog is alapul szolgálhatotl visszahelyezésre a birtokhábotitóval szemben, ha a tulajdonos közvetlenül a birtokháboritás előtt tényleg birtokban volt, s a gyakorlat szerint az, a ki tulajdonjogára támaszkodva kérte a sommás visszahelyezést, fel volt mentve az egy évi tartamú békés háborítatlan birtoklás bebizonyításának kötelezettsége alól. A T. a 662. §. felvételével a fenti joggyakorlattal szakítani akar, meri a tényleges állapotból jogviszonyt, a tényleges birtoklás alapján tulajdonjogot állapit meg a következő szövegezés szerint: >Ha a szomszédos lelkek közötti határ vitás, és a biróság a tulajdon értelmében igazi batárt a szolgáltatott bizonyítékok alapján nem képes megállapítani, az elhatárolásra nézve az egy évi békés és háborítatlan birtok az irányadó. Ha ily birtokot sem lehet megállapítani, a vitás területei a határos telkekhez egyenlő részekben kell csatolni.* »Ha az ilykép elért eredmény az egyéb ténykörülményekkel, különösen a szomszédos lelkik nagy miitékben különböző térfogatával össze nem egyeztethető: az elhatárolást ugy kell foganatosítani, a mint a körülmények figyelembe vételével a méltányosságnak leginkább megfelel. Lássuk most már, hogy a mai jogtól eltérő fenti jogszabály kodifikálása helyes alapon nyugszik e, haladásnak tekinthető-e az eddigi judicaturával szemben s általa a jogfolytonosság nincs-e a megszakítás veszélyének kitéve ? Bár a határigazitási és sommás visszahelyezési perek ma már igen sokat veszítettek jelentőségükből, de mivel igen gyakoriak, nem lesz fölösleges azokkal foglalkozni. Nem azért veszítették el az e fajta perek a mult és régmúlt időbeli nagy jelentőségüket, mert most már sokkal rendezettebbek volnának a birtokviszonyok s a tényleges birtoklás védelmének szüksége ritkábban merülne föl; nem is azért, mert a batárviUongás, mcsgye- elszántás, önhatalmú foglalás stb. alapján indított perek az úgynevezett népszerű perek sorából kiveszendő félben volnának, hanem azért, mivel a perrend czélszerü intézkedéssel — mint alább rámutatni fogok — módot adott arra, hogy az a bíró ítélhessen a tulajdonjog kérdésében is, a ki eddig csak a tényleges állapot ideiglenes védelembe helyezése fölött határozhatott. A birtokviszonyok rendezetlensége a szóban forgó pereknek kiapadhatlan forrását képezi. Bár a birtokviszonyok rendezése a tagosítás és az ezzel kapcsolatos telekkönyvi átalakítás folyamán sokat nyert, s bár az országban szórványosan folyamatban levő betétszerkesztési munkálatok és ezekkel összefüggésben a kataszteri részletes fölmérések a birtokviszonyok javítását lényegesen előmozdították, bár a tényleges birtokos nyilvánkönyvi bejegyzése tárgyában alkotott 1892. évi XXXIX. t-cz., a birtokhatár megjelölése tárgyában intézkedő 1894. évi XII. t.-cz. IV. fejezete, s az örökösödési eljárási tárgyazó 1894. évi XVI. t.-cz. 4.. 69. íj-ai a birtokviszonyok rendezésére üdvös intézkedéseket tartalmaznak: mégis lényeges és általános javulás e tekintetben még nem tapasztalható. Ugyanis a betétszerkesztés aránylag kis személyzettel, szórványosan, nem is mindig ott, a hol arra legégetőbb szükség volna, szánalmas lassúsággal döczög; s ott is, a hol elkészült, ugyan megfelel-e a hozzá fűzött vérmes reményeknek? Apasztani fogja ea birtokperek számát vagy pedig épen ebből a forrásból fognak származni ujabb s még nehezebben megoldható problémák?! Méltán vethetjük föl ezt a kérdést, mert csak a gyakorlat férfiai tudják, hogy a betétszerkesztés ürügye alatt milyen állapotok teremtetnek. — A kataszteri fölmérések a birtokviszonyok rendezésére nagyon alkalmasak, de felmérés közben a tényleges állapotnak a jogviszonyokkal való összezaVarásából sok perpatvar származik. Az örökösödési, eljárás jótékony hatással lesz az ingatlanok birtokviszonyainak rendezésére, de ennek hatása még csak évek múlva lesz tapasztalható; mert az uj örökösödési eljárás a járásbíróságok ügvforgalmát anynyira felszöktette, hogy a legtöbb járásbíróság "az örökösödési ügyekben nagy mennyiségű hátralékkal küzd, a melynek feldolgozását a régmúltból elintézetlenül maradt kapcsolatos hagyatékoknak egy örökösödési ügygyé való egyesítése még inkább nehezíti. A határigazitási és sommás visszahelyezési perek forrása tehát elég bőven buzog. Ehhez járul még, hogy a birtokminimum meghatározva s az ingatlanok felosztása korlátokhoz kötve nincs; a kisbirlokosok között osztály folytán a külsőségek, sőt községi statútum hiányában — gyakran a beltelkek is igen parányi részekre daraboltatnak. Kis területen tehát sok szomszéd, sok mesgye keletkezik; a szük határok, szomszédok sürü gazdasági érintkezései gyakori határvillongásokra vezetnek. De ha nem apadt is lényegesen az e fajta perek száma, ismétlem, hogy régi jelentőségükből sokat veszítettek; erre döntő befolyásba volt az 189.'}. évi XVIII. t.-cz. 1. §-a 2. pontjában löglaíl intézkedésnek, mely addig a birtokbiróságokhoz tartozó ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jog érvényesítését czélzó pereket 400 kor. értékhatárig- a kir. járásbíróságok sommás eljárása alá sorozla. Már pedig a legtöbb határigazitási per subslrátuma 400 kor. becsértéket nem halad meg s igy a sommás határigazitási perek igen kevés kivétellel ugyanannak a sommás bíróságnak hatósági körébe tartoznak, mely az 1893. évi XV1I1. t.-cz. 1. $-ának 2. pontja alapján a tulajdonjog kérdésében is hivatva van ítélkezni. A inig ez nem igy volt, s más biróság járt el a halárjárás, niesgycigazilás és sommás visszahelyezés tárgyában keletkezett jogvitáknál és ismét más biróság a tulajdonjog érvényesítése iránti perekben, — nagyon gyakori eset volt, hogy a rendes birtokperben az lett a pernyertes, a ki a sommás perben pervesztes volt; mily nehéz volt ezt a látszólagos anomáliát a laikus közönséggel megértetni, a mely csak az eredményt látta és ugv fogta lel, hogy a szerinte ugyanazon igény iránti perben az egyik bíróságnál az egyik, a másik bíróságnál" pedig a másik peres fél részére hajlott az igazságszolgáltatás mérlege. Abból a társadalmi osztályból, a honnan az e fajta perek legnagyobb része származik, igen kevesen tudták megérteni, hogy a sommás biróság csak a fennálló tényleges állapotot részesiti ideiglenes birói ótaioniban, a rendes birtokbiróság pedig a tulajdonjog alapjára helyezkedve bírálja el a vitás jogigényí. Voltak igen sokan, a kik jól tudták, hogy ha ellenfelük rendes birtokper utján fogja jogait érvényesíteni, pernyertes lesz; mégis megkezdették a sommás visszahelyezési, vagy sommás határigazitási pert, mert teljes tudatában voltak annak, hogy ebben a gyors lefolyású perben a tényleges állapot birói megvédelmezése által birtokba helyeztetnek, ellenfelük pedig kénytelen a tulajdonjog érvényesítése végett hosszadalmas rendes pert lefolytatni. A sommás uton visszahelyezett pernyertes fél tehát a rendes per folyama alatt, vagyis éveken át biztosítva van az ellen, hogy a jogos tulajdonos a kérdéses ingatlan tényleges birtoklásától elüthesse. Nagyon alkalmas perjogi eszköz volt tehát a sommás viszszahelyezés és mesgyeigazitás a tényleges állapot megvédésének ürügye alatt a tulajdonos boszantására. Ma azonban már csak az indítson sommás visszahelvezési és határigazitási pert, a ki arról van meggyőződve, hogy pernyertes lesz akkor is, ha a perbeli szerepek megváltoznak és a tényleges állapot dologjogi igénynyel cseréltelik föl. mert akár a békés birtoklás egyrészről, akár pedig dologi jog más részről képezze a per jogalapját, 400 kor. értékhatárig ugyanazon bíró lesz hivatva a vitái eldönteni, sőt a visszahelyezés iránti keresettel szemben a dologi jog viszonkereset alakjában is érvényesíthető. Tény tehát, hogy a sommás visszahelyezési és határkiigazitási perekben egyrészről, valamint az ezekkel kapcsolatos tulajdonjogi perek legnagyobb részében másrészről egy és ugyanazon bíró ítél, s csak ritkábban, szórványosan fordul elő néha-néha egy-két oly tulajdonjogi per, mely sommás határigazítással áll ugyan kapcsolatban, de a vitás terület tulajdonjogának kérdése 400 koronái meghaladó becsértékénél fogva a rendes eljárási birtokbiróság hatósági körébe tartozik. Ha tehát az ily természetű perek legnagyobb részében egy és ugyanazon biróság van hivatva Ítélkezni a tényleges birtokállapot háborítatlan lentartása és a vitás tulajdonjog kérdésében is: ugy ettől már csak egy lépés van ahhoz, a mit a Tervezet 662. §-a czéloz, hogy t. i. a tényleges állapot még szorosabb kapcsolatba bozassék a jogi helyzettel, s a hol a jogi bizonytalanság ködét perbeli bizonyítékokkal nem lehet eloszlatni, az egy évi békés és háborítatlan birtoklás a vitás halár kiigazításánál irányadó alapul szolgáljon. De ha még egv évi békés és háborítatlan birtoklást nem tudna egyik peres fel sem igazolni, akkor nincs más hátra, mint méltányossághoz folyamodni s a' vitás területet az elhatárolásnál sem az egyiknek," sem a másiknak átengedni nem szabad, hanem btrtokaik között egyenlően, esetleg ha a perbeli adatok kívánatossá teszik, birtokarány szerint felosztva állapítandó meg a méltányos halár.