Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 14. szám - Határigazitás. Tervezet 662. §

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. 3 illető a dolog tulajdonával is felhagyott, magában véve nem alkot. Elveszett dolgot, eltévedt állatot jogosan elsajátítani nem lehet, mert a tényleges uralom megszűnt ugyan, de nem a tulajdon. Az élet felfogása dönti el azt, hogy a dolog birtokával való felhagyás alkalmával a tulajdonnal való egyidejű felhagyás vélelmét — a tulajdon megszüntetésére irányított akaratot — fűzzflk-e s ha igen, mily tényekhez. A tulajdon felhagyására irányított akarat lehet kifejezett,lehet azonban — sitt merülhet fenn kétely — csak az u. n. szóló tényekben nyilvánuló. A felmerülhető vitáknak kívánja elejét venni a Tervezet 594— 597. ^-a. a midőn a gazdátlanság fogalmát az állatfogásnál és az állatok közül különösen a méneknél külön szabályozza. Azok a jogtételek, melyeket a Tervezet a foglalásra vonatkozóan, mint alaptételeket felállít, a régibb jogtudósok által elfoglalt álláspontokkal lényegben megegyeznek Dósa Elek, Erdély jogtudósa »Erdélyhoni jogtudomány czimü munkájában5) a foglalás fogalmát a következőkben adja : ^Foglalásnak neveztetik a szerzésnek azon módja, melynél fogva a még senki által sem birtokolt, vagy birtokoltatni megszűnt dolog tulajdonává válik valamely személynek.* A felhagyás (derelictio) fogalmát pedig következőleg határozza meg: >A dolog nem birtokolttá válik a dolog természete és a szokás szerint is, felhagyás által, vagyis a tulajdonosnak a senki birtokába sem bocsátott dolog iránt volt jogáróli lemondás által, a mi megeshetik vagy kifejezetten, midőn t. i. a tulajdonos élőszóval vagy Írásban kinyilatkoztatja, hogy a dolgot tulajdonának többé nem kívánja tekintetni, vagy tettlegesen, a midőn a tulajdonosnak a dolgot tárgyazó cselekedetéből következtethetni azt, hogy tulajdonosi jogáról lemondott * Erdély törvénykönyve (Approbata Compilat. 3. R. 35. cz.) mint szóló cselekményt emliti azt az esetet laz ingatlanokra), midőn a falusi szőllők és réteknek 32 esztendőn való parlagon hagyásához a törvény a felhagyás jogi vélelmét fűzte. Nemzetgazdászati értelemben u. n. foglaló (occupationis) foglalkozások jellegével kitűnően a vadászat, halászat és bányászat birnak; tényleg a vadászat, halászat és bányászat azon főfoglalkozások, melyek termékei a birtokbavétel előtt még senkinek sem képezték tulajdonát. Állatfogás. a foglalás egyik faja az állatfogás; a Tervezet 594—597. §-ai a foglalás ezen fajával foglalkoznak, közelebbi magyarázati szabályokat állítanak fel arra nézve, hogy mely állatok tekinthetők gazdátlanoknak és ekként mikor szűnik meg az előbbi tulajdonos uralma és mikor kezdődik nvomban az elsajátító tulajdonos uralma a dolgok felett. Szelíd, vagy ezzel egy tekintet alá eső szelídített állatok nem tárgyai az állatfogásnak. A vadállatokra alapelv, hogy ezeknek természetes állapota a szabadság állapota. Minthogy a vadászat joga az azt szabályozó 1883. évi XX. t.-cz. értelmében (1. §.) a földtulajdonnak elválaszthatatlan tartozéka : az elsajátítás a vadászterületen levő vadakra nézve — a törvényben foglalt egyes kivételektől eltekintve — a vadászati törvény által jogosítottat (földtulajdonost, illetve bérlőt) illeti, ezen állatok csakis a jogosult birtokbavételi ténye (pl. lelövés. megfogás stb.) által sajátíthatók el. Folyománya" annak az elvnek, hogy a Tervezet a jogtalan elsajátításra tért nem nyújt, sőt az 592. §. vezérelvében törvényes korlátot állit fel. Gazdátlan dolog ugyan a vadászterületen szabadon levő vad, de az csak a vadászatra jogosított által sajátítható el. Még ily értelemben sem tekinti azonban a Tervezet gazdátlan dolognak a vadaskertben levő vadat. Összhangban van e rendelkezés a Vad. törv.6) vonatkozó rendelkezésével, tekintettel arra. hogy a körülkerítés (árkolás) ténye a vadállomány szabad mozoghatását korlátok közé szabja s igy a tulajdonos uralmát azok felett biztosítja. Ragadozó vagy kártékony állatok (medve, farkas, hiúz stb.) a korlátlan állatfogás s igy elsajátítás tárgyai még akkor is, ha a vadászat bérbe volna adva.7) Megfogott vadállatok gazdátlanokká válnak, ha természetes szabadságukat visszanyerik és a tulajdonos az állatot hala5) Dósa id. m. 252. lap. «) 1883 : XX. t.-cz. 2. §. 2. p. ') 1883 : XX. t.-cz. 13. §. dék nélkül űzőbe nem veszi, vagy a mi ezzel egyértelmű, az üldözéssel felhagy. Az üzőbevétel folytán ugyanis a tulajdonosnak a tulajdon fentartására irányított czélzata nyer kifejezést: a tényleges hatalom (birtoklás) gyakorlatában beállott ideiglenes szünet a tulajdon elvesztésének vélelmét különben sem foglalja magában s mindaddig, mig a czélbavett üldözéssel a tulajdonos fel nem hagy, tulajdona megszűntnek s igy a dolog gazdátlannak nem tekinthető. Szelídített vadállatokra a Tervezet az előbbi tulajdonos uralmát — összhangban a római joggal — megszűntnek veszi, mihelyt az úgynevezett eonsuetudo revertendi-t elvesztik, vagyis a megszokott helyre már nem tudnak visszatérni; a eonsuetudo reverlendi«-nek elvesztével visszanyerik természetes szabadságukat s ezzel jogi értelemben vett gazdátlanság állapotába jutnak. Az optkv. 384. §: a szelídített vadállatnak 48 órán tul való kimaradásához már hozzá fűzi a gazdátlanságot. Lényegben azonban ugyanazon tekintetek s igy ugyanazon szabályok alá esnek a halak és rákok is; a gazdátlanság fogalma az ő jogviszonyukban is csak viszonylagos. Az elsajátítás joga a halászatról szóló 1888 : XXIII. t.-cz. elvei szerint határoztatik meg. A halászat joga pedig a törvény 3. §-ban említett kivételtől (úrbéri jogviszonyon stb alapuló jogfentartás) eltekintve a földtulajdon elválaszthatlan tartozékát képezi és a meder tulajdonosál (1888 : XXIII. t.-cz. 4 és 5. §§.) illeti;8) a vizek medre pedig a parti birtokos tulajdona és a parti birtoknak elválaszthatlan alkotórésze. Semmi sem jellemzi annyira a halászati jognak az ingatlannal való szoros kapcsolatát, mint az a rendelkezés, hogy árvizek kiöntéseiben is a halászati jog azokat a birtokosokat illeti, kiknek területét az árvizek elborítják,11) különben is ezen elv az alaptételnek szigorú folyománya. Még azon esetben is, ha a halászat joga a hal. törv. 3. !í-ban foglalt földesúri jogfentartás folytán nem a medertulajdonost illeti, de utóbb ez a halászati jogot a jogosítottól megszerzi, a halászati jog a meder tartozékává lesz és attól többé el nem választható.10) Korlátlanul gyakorolható a halászat az u. n. zárt vizekben, a mely csoportba tartoznak a törvény értelmében: 1. a mesterséges halas-tavak, akár állanak halas-vizzel összeköttetésben, akár nem; 2. mindazon egyetlen birtokos, vagy több birtokos osztatlan tulajdona között fekvő vizek, melyek más halat tartó vizekkel nincsenek összeköttetésben, hogy a halak egyikből a másikba átmehetnének.11) Ellenben minden más, u. n. nyílt vizekben a halászat gyakorlása a szomszéd birtokosok érdekeiben és az okszerű halászat érdekeiben korlátok közé szorított. Magánjogunk tervezete szorosan simul a Halászati Törvény fent vázolt rendelkezéseihez, a midőn a zárt vizben levő halat feltétlenül uralom alatt álló dolognak tekinti és kiveszi még a viszonylagos gazdátlanság osztályából, ép ugy mint kivette a Vadászati Törvény által határozott vadaskert állományát is. Ugy a Vadászati Törvény, mint a Halászati Törvény által a vadászatra illetve halászatra jogosított terhére is felállított tilalmak (tilalmi időszakok); meg nem engedett birtokbavételi módozatok, pl.: tőrrel, hálóval való befogás; halaknál és rákoknál a méretek be nem tartása, tilos halfogó készülékek alkalmazása, habár vadászati, illetve halászati kihágást képeznek, egymagukban a jogosított elsajátító jogát csak korlátozzák, de azt lényegben nem érintik. Dr. Jékey Dániel, kolozsvári kír. törvényszéki biró. ^\ Határigazitás. (Tervezet K62. §.) A T. a tulajdonjogból származó követelések közé sorozza a határ kiigazítását is. Ez nem áll teljesen összhangban a joggyakorlat terén eddig uralkodott elvekkel; mert határjárás, mesgyeigazitás és sommás visszahelyezés tárgyában fölmerülő jogvitáknál sohasem, vagy legalább is rendszerint nem a tulaj8| Halászati törvény 1 s ,JI Halászali törvény -'. § '0| Halászati törvény 7. §. ii) Halászati törvény 13 §