Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 14. szám - Elsajátítás. Tervezet 592-597. §§ [1. r.]

2 MAGÁNJOGI KOD1F1KACZIÓNR. polg. törvénykönyv tervezete teszi, hogy mindjárt a második bekezdésben és ugyanazon szakaszban megállapítja, hogy a tulajdonos jogát csak jogszabály és mások ellentétes jogai korlátolhatják, a mi által figyelmeztetve vagyunk nyomban két irányban keletkezhető korlátozásokra, a melyek mégis a szabad, a tetszés szerinti rendelkezést korlátozhatják. A törvénytervezet azonban kétféle csoportját jelöli ki a korlátoknak, ügy minta jogszabályt és mások ellentétes jogait, de én már fentebb jeleztem. hog\ eme korlátozásoknak én eredetére és lényegére nézve három csoportját isinerem. Az egyik csoport, mely származik közérdekből és kivételes törvényeken alapul, ugy például a kisajátítás, a monopóliumok stb.; a másik csoport, mely általános s mely a magánjogból s főképpen a szomszédi viszonyból származik, ugy például, hogy senkise ültethet fákat közvetlenül szomszédja vető földje mellett, meri ezáltal a szomszédja földjét árnyékolja, a fa alatti résztől az esőt elvonja, egyszóval a szomszéd termését rontja ; avagy hogy a beltelkét kiki keríteni tartozik, mert különben baromfia tönkre teszi a szomszéd veteményes kertjét; s végül harmadik csoportja a tulajdonjogi jogosítványok korlátjainak azok, a melyek jogügyletekből származnak s kivételes esetekre s egyik másik tulajdonjogi ügyiéire vonatkoznak s terjedelmüket is ama speciális jogügylet állapítja meg. A tulajdonjogi korlátozásoknak ezen keletkezésénél és czéljánál fogva is három kategóriája, a polg. törvénytervezet 560. §-ában már kifejezésre kell hogy jusson. A törvénytervezet továbbá a tulajdonjognak mások jogai által való korlátozását az »ellentétesség» kiemelése által akarja közelebbről meghatározni; de az »ellentétes* megjelölés felesleges és helytelen, mert mások jogai vagy közösek a tulajdonossal, például mondjuk a tulajdonossal való közös lakhatási jog, vagy joga van másnak oly jogosítványt gyakorolni, a mit a tulajdonos nem gyakorolhat, de egy esetben sincs ellentét, mert az első esetben a joggyakorlat közös, az utóbbi esetben pedig az egyik oldalon, tudni illik a tulajdonos oldalán a jogosítvány hiányozván, a nem létező a létezőnek nem lehel ellentélje. Ellentét csak ott volna képzelhető, a hol egyforma két jogosított állana egymással szemben ugyanazon jogositványnyal, de közülök csak egy gyako rolhatná a jogot s hogy melyik legyen ez: egyelőre bizonytalan. Ámde az ellentét itt is csak addig tart, a meddig a bizonytalanság, s ha ez eldől s tudjuk, hogy kit illet a jog gyakorlata, az ellentét megszűnik, miután az egyik oldalon gyakoroltalik a jog s a másik oldalon vele szemben, vele ellentétben többé misem áll. Az ^ellentétes* megjelölés tehát, mely ép oly rossz mint uj a Tervezetben, ki volna hagyandó. Megjegyzem egyébiránt, hogy sem az osztrák, sem a német birodalmi törvénykönyv, de sem az elméleti jogtudomány nem ismer jogi ellentéteket, legfeljebb jogi összeütközéseket, ez azonban más jogi fogalom. A polgári törvénytervezet 560. $-a tehát az előre-bocsájtottak figyelembe vételével igy volna nézetem szerint szövegezendő és e szövegezés megfelelne megközelítőleg a német birod. törvénybeli szövegezésnek is : A tulajdonos jogosítva van az ö dolgáról addig, a meddig közérdekű kivételes, vagy ezen törvénykönyvben foglalt s főképpen szomszédos viszonyból származó jogszabályt, avagy jogügylet által mások részére biztosított jogot nem sért, szabadon mások kizárásával rendelkezni. Egy és ugyanazon mondatban megtalálja tehát a jogkereső, mi a tulajdonjog s mily korlátok között gyakorolható az s nem becsüli tul a tulajdont, nem kapatja el őt a jog, de méltányolni tudja egyúttal a szabad rendelkezés korlátait is s megismeri azoknak mindhárom főcsoporját. Csebi Pogány Virgil, lévai liir. járásbiró. Elsajátítás. (Tervezet 594—597. §§.) Az elsajátítást, mint az eredeti tulajdonszerzés egyik nemét az ingókra nézve a Tervezet 592—597. §-ai szabályozzák. Összhangban van e szabályozás azon jogelvekkel, a melyeket az érvényben levő hazai jog, a római jog és a külföldi főbb törvényhozások, különösen a német polgári törvénykönyv, felállítottak." Alaptétel, hogy elsajátítás tárgya csak a gazdátlan ingó dolog lehet. Lényeges kelléke a tulajdonszerzésnek, hogy az elsajátító a gazdátlan dolgot tulajdonjog megszerzésére irányzott czélzattal vegye birtokba, tehát a puszta birtokbavétel tulajdonszerzésre nem vezet. A tulajdon szerzésére irányult akaratnak külsőleg felismerhető tényekben kell nyilvánulnia Birtokbavételi módozatok a gyakorlati életviszonyok ezerféle változatai szerint az elfogás, tőrbe ejtés, meglövés stb Ugy a római jog, mint az osztr polg. tkv. az elsajátítást tárgyazó elveikben, intézkedéseikben az elsajátításnak jogi lehelőségéi is tárgyalják. A római jog1) felállítja a »ratio naturalis«-t, mint az elsajátításnak jogalapját (jogezimét): ugyanezt fejezi ki az osztr. ptk.2): »szabadon álló dolgok birtokba vételére a jogezim a velünk született szabadságon nyugszik.« Az elsajátítást ugyanezen törvénykönyv mint tulajdonszerzési módot emliti, a melynélfogva a szabadon álló dolgot, mint sajátunkat birtokba vehetjük. Ugy a Tervezet, mint a német polgári törvénykönyv nyilt kérdésnek tartja fenn annak az eldöntését, hogy az elsajátítás jogügyletnek tekinthető-e vagy sem. Vezérelv az elsajátítást illetőleg az ujabb törvényhozások s igy a Tervezet intézkedéseiben hogy az elsajátító nem szerez tulajdont, ha a birtokbavétel másnak elsajátító jogát sérti. A német polgári törvénykönyv3) a most felállított feltétel mellett, mint az elsajátítást" jogilag lehetetlenné tevő tényt állítja fel azt a korlátot is. a mely szerint az elsajátító nem szerzi meg a tulajdont akkor sem, ha az elsajátítás törvényileg tiltva van. A Tervezetnek nem szolgál hátrányára, hogy ezen utóbbi feltételt nem állítja fel, mert azon viszonynál fogva, a melyben az alanyi jogok a tárgyi joghoz állanak, a jogtalan elsajátítás elleni tárgyilagos jogvédelem — a btkv. határozmányaitól eltekintve — a Tervezetnek az alanyi jogot oltalmazó rendelkezésében már kellő oltalmat talál. Különben is a Tervezet a tulajdonra vonatkozó általános elvek felállításánál4! a tulajdonnak álialános tanával a tulajdonszerzés általános korlátait felállította akkor, a midőn kimondja, hogy bizonyos dolog tulajdonát nem szerezheti meg az, a kit különös jogszabály attól eltilt. Ez a rendelkezés uralja az elbirtoklást, mint a tulajdonszerzésnek egy másik nemét is, tehát már a Tervezet 561. §-a az elsajátításnak törvényes (tárgyi jogi) tilalmát is felállítja. Ebből a tilalomból folynak azok a korlátok, melyek lehetetlenné teszik, vagy bizonyos személyekre szorítják az elsajátítást; pl. az állami egyedáruság tárgyaira, illetve közforgalom tárgyát nem képező katonai felszerelésekre, a vadászat és halászat termékeire, stb. Az elsajátításnak, mint tulajdonszerzésnek feltétele ezen korlátok között első sorban, hogy az elsajátítani kivánt dolog gazdátlan dolog legyen. A «gazdátlan» szó felel meg a római jog »res nullius -ának, a német és osztr. ptkv. >herrenlos< fogalmának. A gazdátlan dolgok a Tervezet szerint is két csoportba osztatnak. Gazdátlan az az ingó dolog, a mely méq senkinek sem volt tulajdona, vagy a melynek birtokával a tulajdonos felhagy azzal a szándékkal, hogy a dolog tulajdonáról lemond. Az utolsó eset a felhagyás — derelictio — esete; a felhagyás tehát a dolog tulajdonáról való lemondás a birtoklás egyidejű megszüntetése mellett a nélkül, hogy ezzel kapcsolatban állana a tulajdonosnak azon akarata, hogy a dolog tulajdona egyidejűleg másra szálljon át. A ki pl. egy szivart eldob magától, annak szándéka nem irányul arra, hogy egyidejűleg bizonyos személvt a szivar tulajdonosává tegyen, nem gondol a'rra, hogv "azt melyik utcza-suhancz fogja felvenni, közte és az utczai suhancz között, a ki a szivart a földről felveszi, nincs akarategység, ez jellegzi az elsajátítást, mint egyoldalú jogügyletet azzal "a ténynyel, midőn pl. a fenti esetet tartva szem előtt a szivarozó űr egyenesen a sarki hordárnak adja át szivarát. Az előző tulajdonos részéről a tulajdonnal való felhagyás lényeges feltétele annak, hogy egy ujabb előtérbe lépő személy a dolgot elsajátítás utján megszerezhesse; pusztán a birtokkal való felhagyás még alapot azon vélelemre, hogy az í) L. 3. pr. D. h t. 2) Optkv 381. §. ') Német polgári törvénykönyv 988 §. 4) Tervezet 561. §. bekezdés.