Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 14. szám - A tulajdonjog fogalma és tartalma. Tervezet 560. §

I. évfolyam. Budapest. 11)02- április 2. 14. szám. MA"; OGI KÖDIFIKÁCZIÓI SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VI , Király-utcza 98 a. A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV TERVEZETÉNEK KRITIKAI FELDOLGOZÁSA MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Előfizetési ár: Egész évre 12 kor. Eélévre . . 6 „ Tartalom: A tulajdonjog fogalma és tartalma. Irta: Csebi Pogány Virgil, lévai kir. járásbiró. — Elsajátítás. Irta : <lr. J é k e y Dániel, kolozsvári kir. törvényszéki biró. — Határigazitás. Irta : dr. C s ulyok. Béla, nagyváradi kir. törvényszéki biró. - Causa traditionis. Irta: dr. Ágoston Péter, nagyváradi jogakadémiai tanár. — A szerződések megkötése. Irta : dr. D o b*y Imre, pécsi kir. ítélőtáblai biró. X A tulajdonjog fogalma és tartalma.*' (Tervezet 560. § ) A polgári törvénytervezet 560. §-ában ezeket olvassuk: »a tulajdonos jogositva van az ő dolgáról tetszése szerint rendelkezni és más mindenkit e rendelkezésből kizárni. A tulajdonos jogát csak jogszabály és mások ellentétes jogai korlátolhatják.« Ezen §-ban, a mint látjuk, a tulajdonjog lapidaris rövidségü meghatározását, jogi ismertetését is találjuk s mindenesetre kifejezésre jut benne a törvényszerkesztő bizottságnak az az elvi megállapodása, hogy az egyes jogi alapfogalmaknak, jobban mondva alapjogoknak tudományos s bővebb meghatározásától tartózkodni fog s felteszi, hogy ezeket mindenki ismeri vagy mindenkinek ismernie kell. Ámde a javaslat szerkesztője tisztában volt azzal is, hogy a tulajdonjog mint alapjog mégsem tartozik azok közé, a miknek jogi ismeretét csakugyan a legegyszerűbb polgártól ugy meg lehet követelni, mint mondjuk például a legrégibb s legegyszerűbb jogügyletnél, a cserénél, ezt feltételezhetjük. A javaslat; szerkesztője tisztában volt azzal, hogy a tulajdonjog ismérvei még sok jogász előtt is homályosak és sok tekintetben szintén misztikusak is s azért kötött kézzel, egy ecset-vonással, bár rövid ismertetését, hogy ugy mondjuk, szük keretét nyújtotta a fenti szakaszban a tulajdonjog fogalmának. Kérdés, hogy e szük keret mégis nem idéz-e elő fogalomzavart inkább, mint tájékoztatást? A §-beli meghatározásban mindenek előtt kifejezésre jut a jogi uralom, megkülömböztetőleg a jogtalan, de tényleges uralomtól, ezen meghatározással : »jogositva van.* Ki van mondva, hogy a »dologgal« van jogositva a tulajdonós rendelkezni s igy elejét veszi a javaslat ama meddő vitának, a mely abból származik, hogy sokan jogok feletti tulajdont is vitatnak; a mi nézetem szerint helytelen, mert a jog eszményi valami, a mi fölött lehetetlen — legáltalában véve — azokat a behatásokat vagy rendelkezéseket gyakorolni, a melyeknek gyakorlása a dolog tulajdonával össze van kapcsolva. Kifejezésre jut továbbá a tervezett §-ban, hogy eltérőleg az osztrák polgári törvénykönyvtől, a tulajdonjog csakis az önnálló dolgokon gyakorolható s nem annak hasznain is külön. Az osztrák polgári törvénykönyv ugyanis a dolog állagával s annak hasznaival való elkülönített tulajdon-rendelkezést is ismeri a vonatkozó 354. S-ában. De helytelenül, mert a mig a dolog hasznai az állaggal szerves összefüggésben vannak, addig amazzal egy dolgot képeznek és a dolog állagának a jogi sorsát osztják, amattól elkülönítve pedig önálló dolgokká válván, a dolog tulajdonára vonatkozó általános és önálló szabályok rendelkezései alá esnek. A dolog állaga mellett annak a hasznait külön kiemelni ebből a szempontból nemcsak felesleges, de helytelen is; s ha pedig ez a használat kifejezése akarna lenni, ugy helytelen és nincs is értelme, mert a használat csak a tulajdonjogban rendszerint bennfoglalt számos jogosítványból egy, és semmi ok sem forog fenn azt a többi közül egymagában véve kiemelni. *) L. az elóbbi közleményt a 7-ik számban. A tervezett 4j-ból kiviláglik az is, hogy a tulajdonos az ő dolgával tetszése szerint rendelkezhetik és más mindenkit e rendelkezésből kizárhat. Az első kérdésünk e helyütt, hogy e kitétel »rendelkezni* magában foglalja-e általánosan azon behatásokat, jobban mondva jogosítványokat, a mik a mondjuk semmikép se korlátozott tulajdonjogban bennfoglalvák ? Nézzük tehát, hogy melyek ezen jogosítványok .' Nézetem szerint ezek: a birtokjog. használati és haszonélvezeti jog. A megváltoztatási, elhasználási, megsemmisítési és elhagyási jog. Az elidegenítési illetve átruházási, zálogbaadási és megterhelési jog. Ha nem vagyunk tehát nagyon szőrszálhasogatók, jobban mondva szótürkészek s ha a rendelkezésben nem csak a positiv, hanem a negatív cselekvést is beleértjük s a puszta használat nélkül való birást és az elhagyást illetve a tulajdonjoggal való felhagyást vagy arról való lemondást is rendelkezésnek veszszük, mert hisz ezek is negatív értelemben vett rendelkezések, ugy a rendelkezésben az összes tulajdonjogi jogosítványok, a dologra vonatkozó összes behatások felfedezhetők és jobb kifejezést a rendelkezésnél sem birói gyakorlatunkban, sem az osztrák, sem a német birodalmi törvénykönyvben, de az ismertebb magyar jogi irók müveiben sem találhatunk. A »bánás«, »elbánás«, »uralom« kifejezéseknél, melyek egyik-másik jogi Írónál és külföldi törvényekben találhatók, jobb, határozottabb és kifejezésteljesebb a rendelkezés, mert amazok hol az egyik, hol a másik tulajdoni jogosítványra még erőtetettebben applicálhatók. így az »uralom« kifejezése felette erőltetett éppen a tulajdonjogról való lemondásnál, a dolog elhagyásánál, a hol az uralom tulajdonképpen beszüntettetik. A bánás és elbánás kifejezése pedig ép oly erőltetett a puszta bírásnál, a mikor tulajdonképpen sehogy se bánik a tulajdonos a dologgal. Egy további meghatározását a rendelkezés módjának a Tervezetben azon kijelentésben találjuk, hogy a rendelkezés a tulajdonjogból folyólag »tetszés szerint s más mindenkinek a kizárásával történhetik.« Nagy szó ! Mert a tulajdonjogban foglalt jogosítványoknak először is három főág szerinti korlátozásaival találkozunk. Úgymint: a közérdekű s kivételes törvényeken, továbbá a társas együttélésből származó s főképpen az ugy nevezett szomszédi jogokból folyó és a jogügyleteken alapuló korlátozásokkal, a melyek egy és más tekintetben korlátozzák a szabad rendelkezést. S az emiitett három fő ágazatban vagy csoportban ismét annyi mindenféle neme van e korlátozásoknak, hogy én egy perczig sem tartanám a jogkeresőt abban a tévedésben, hogy ő korlátlan ura a dolognak s hogy azzal csakugyan tetszése vagy kénye-kedve szerint rendelkezhetik. Igaz, hogy ezzel ellenkezésbe jutok a jelen törvénytervezetben felfogással, az osztrák polgári törvény 354. ij-ával s rontok sokat a tulajdon prestigén is, ámde támaszkodhatom a német birod. törvénykönyv 903. §-ára is, mely a tulajdonos rendelkrzési jogával egybe fűzve s egy mondatban már figyel mezteti a tulajdonost, hogy a dologgal való rendelkezésnél, mely korlátokat taríozik tekintetbe venni. Azt mondhatják ugyan sokan, hogy nincs szabály kivétel nélkül, amire én azt mondom, hogy a hol több a kivétel, mint a szabály, ott szigorú szabályt kár is felállítani. A tulajdonjogban foglalt jogosítványokat annyira körül és közbe fonják a kivételek, a külömböző korlátok, hogy a szabad es tetszés szerinti rendelkezést irónia vagy ellentmondás nélkül még ugy se szabad tételbe foglalni, a hogy azt a