Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 13. szám - Causa traditionis. Tervezet 625. § [2. r.]

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZ1ÓNK. 7 E kérdésre adandó feleletnél nem szabad figyelmen kivül hagyni a jogügylet kikényszerithetőségének kérdését, mert a kinyilvánított akarat komoly és befolyásolatlan voltának megállapítása a jogügylet perfect voltának próbája. Ha az akarat iránt kétség nincs, ugy a causa kutatása felesleges. Csakhogy épen annak a kétségen felüli állapotnak megállapítása a legnehezebb feladat, mivel a fél kijelentése, vagy facta concludentia-i utján megállapítható akarata, tulajdonképi akaratát nem mindig fedi. A forgalmi ügyleteknél a cselekedet és illetve nyilatkozat közti összhang kutatására nem lévén idő, a bizonyos alakban tett nyilatkozatnak, mint az akaratot feltételező jogügyleti cselekménynek következményeit, a nyilatkozó akarat nélkül is viseli. Ezen szabályt a forgalom biztonsága indokolja. E formális ügyletek keletkezési módja magyarázza meg alkalmazhatásuk körét s igy megfelel arra a kérdésre is, hogy mely jogügylet lehet abstract s melyik causalis. A causalis és abstract ügyleteknek forrása a modern jog ősforrásánál, a római jogban keresendő. Az abstract jogügylet a római contractus verbális ból fejlődött 2) s alapja a czélszerüség. A római jogélet első fejlődési stádiumában a műveltség és igy az irás még nem volt oly közismert, hogy a jogügyleteket Írásban fixirozva, annak létrejötte tekintetében kétségtelen bizonyítékokat tudtak volna a felek készíteni. Ez okból a jogügyleteket szóval kötötték. A szóval kötött jogügyletek fixirozása pedig máskép nem történhetett, mint tanuk utján. A tanuk emlékező tehetsége azonban az egész jogügylet s ennek causaja tekintetében bizonyítékul nem szolgálhatott Ez okból a czél s ennek megnyilatkozása, mint legpregnánsabb jelenségre kellett a súlyt fektetni, s a tanuknak a figyelmét erre felhiva azt emlékezetükbe vésni, az eszközczélt pedig mint complikácziót s az emlékezetet zavaró mellékkörülményt homályban hagyni. Innen magyarázható, hogy az eszközczélt a causa, lassanként említést sem nyert. Ezen legkezdetlegesebb szerződési forma stipulatio név alatt ismeretes. A stipulatio kezdetleges formája Gaius 3) szerint az interragatio et responsio. Ennek a formája következő: a creditor vagy stipulator (reus stipulandi) megkérdezte a promissort, reus promittendi-t: dare spondes centum boves ? Mire a debitor azt felelte: dare spondeo.*) Később, igaz, Írásba foglalták a stipulatiot, de a causa-t vagyis az eszközczélt ekkor sem foglalták bele. De azért tévedés volna azt hinni, hogy a rómaiak a stipulatiot. mintegy önmagánál togva érvényes ügyletet lógták volna fel. Paulus azt mondja, a kötelmek megerősítése czéljából hozták be a stipulatiot, ünnepélyes szavakba foglalták azt.5) Paulus ezen nyilatkozata a dolog természetében fekszik s nem is kell megtoldani azzal, hogy a stipulatio természete szerint csak biztosítékul szolgál egv fennálló kötelem mellett.0) mert természetes, hogy semmiféle jog sem fogja a puszta ígéretet, annak feltételezése nélkül, hogy a lekötelezésnek ezenkivüli alapja nincs, érvényes kötelezettségül elismerni. Nemcsak a római, hanem minden jogban vannak oly szerződések, melyek nincsenek az egyik fél részéről megokolva a másik fél czéljának eszközül való felhasználása által, de ez okból megtagadni azok érvényét nem volna észszerű. A józan eszű emberről, ha akaratnyilvánításának komolysága iránt nincs kétség, mindig feltételezhetünk annyi komolyságot, hogy lekötelezésének oka van, azaz, hogy a vele szerződő fél czélja rá nézve nem csak czél, hanem eszköz is, egy önálló czéljának elérésére. Sőt tovább kell mennünk, azt is fel kell tennünk, hogy a szerződő felek szempontjából a megnyilvánult megegyezés egy mindkettőben már előbb keletkezett czél elérésének eszköze. Igaz, hogy harmadik előtt valamely czél csak annak nyilvánítása által íesz kétségtelenné, s hogy a nyilvánított ügyleti akarat a czél ismerete nélkül önkénytelenül azt a kérdést hajtja ajkunkra: mi czélból. mi okból? S rendesen erre meg is kapjuk a feleletet, mert a legtöbb ügyletben a felek megfelelnek rá Van azonban sok ügylet, mely czél és ok után kutató eszünkre bizza a feleletnek feltételek alapján való construálását. 2i Kindel id m. 7. §. 3) Inst. III. 92. *• Gaius: Just III. 15 1. Paull Dig L. 16. 1. 7. Paulus: Sent. recep. V. 7. 1. Obligationum firmandarum gratia stipulationes inductae sunt, quae quadam verborum solennitate concipiuntur et appellatae, quod per ens firmitas obligationum constringitur: stipulum enim veteres firmum appellaverunl. «) Paul: t 1. § 4. ü. destip. praet. 46. 5. : Et sciendum est omncs stipulationes natura sui cautionales esse, hoc enim agitur in stipulationibus, ut quis caulior sit. et seeurior inlerposita stipulationé. Mint a római jogban, ugy a modern jogban is ezen abstractnak nevezett ügyletek létének oka a czélszerüség,7) és pedig két irányban: proccessualis és a forgalom igényei szempontjából. Az abstract ügylet érvényesítése könnyebb, mivel a bírónak csak azt kell elbírálnia, hogy létrejött-e a nyilatkozat, mely vita tárgya. Annak a vizsgálata, hogy e nyilatkozattal szemben jött-e létre más nyilatkozat s megvalósult e, felesleges. A forgalomra is nagy előny, hogy a kötelezettség alapjaként csak a fél nyilatkozata jelentkezik, mert a kötelezettség átengedése esetén a kölcsönös czélok bekövetkezése független egymástól. Az abstract ügylet nem is más e szerint, mint a kölcsönös czéloknak egymástól való függetlenítése az érvényesítés szempontjából. Oly ügylet tehát, melyben nem határozható meg, hogy a jelentkező czél mely czélra képezi a másik eszközét. Miután az érthetetlenség egyúttal kétessé is teszi az ügylelet, ennélfogva az érthetőség szülte kétséget oly alakszerűséggel kell eltávolítani, mely az akarat iránti kétséget eloszlatja. Ezért nevezik az ügyleteket formalisoknak is. A fenti szempontok a forgalomban lévén uralkodók, az abstract ügyletek a forgalomban vannak leginkább elismerve, ugy annyira, hogy abstract ügyletekről hallva, önkénytelenül a váltó s kereskedelmi utalvány jut eszünkbe. Az úgynevezett közpolgári jogban is van azonban abstract ügylet, ilyen a Tervezet 1745. §-ában6) szabályozott egyezség, s az 1748. ÍJ-ban '•') szabályozott tartozás-elismerés. ' A váltó abstract természete daczára is nemcsak hogy ez ügyletet az úgynevezett váltó-előszerződésnek észszerüleg meg kéli előznie, hanem még magában a váltó szövegében is találunk utalást azon megelőző szerződésre. Ilyen utalások: értékét megkaptam, értéke elszámolásban, értéke áruban stb.10) Ezen váltó-előszerződésre való utaláshoz hasonló kiemelése az előző jogügyletnek a Tervezet 1748. § ban felvett abbeli rendelkezés, hogy »ha az alapul fekvő kötelemre nézve külön alak van előírva, az elismerés csak ugy érvényes, ha ezen alaknak megfelel.« De ez a rendelkezés egyúttal rést üt ezen $. statuálta abstract ügyleten, mert eleve meg nem határozható oly alakszerűségtől van függővé téve, mely az alapul fekvő ügylettől függ. A német ptk. 780—782. §-ai az abstract ügylet természeténék megfelelően az ilyen toldalék-rendelkezést mellőzték." I Világos tehát, hogy nincs oly abstract ügylet, melynek causaja ne volna, az az melynél csak az egyik félnek volna a jogügylet által elérni szándékolt czélja. De ez a körülmény egészen elhomályosul az abstract ügyleteknél, mivel függetlenítve lévén az ugy nevezett causától — egyik fél czélja a másikétól —, a jogvitákban, hol a bizonyítás kérdése lép élőiéibe, az ügyleteknek csupán formalismusa dominál. Pedig e formalismusnak alapja is az ügylet abstract természete.12) Ez leginkább akkor tűnik szembe, ha az abstract és a causalis ügyleteknél nézzük az exceptio non adimpleti contractust, mely csak az első esetben tulajdonképi exceptio. a másodikban azonban tagadás s igy az első esetben alperes, utóbbiban felperes tartozik bizonyítani. Ezzel van kapcsolatban a condictio sine causa és a condiclio indebiti kérdése is. E két keresetnek nem eléggé figyelembe vett különböző természetével e helyütt nem foglalkozhatom s ezért az általános felfogásnak megfelelően, mint külön nevü ugyanazon keresetről fogok szólani.13) Az ügylet akár abstrakt, akár causalis legyen, akkor érvényesíthető feltétlenül, ha sem exceptio, sem condictioval meg nem támadható. De épen ezen megtámadáshoz való jognál lép előtérbe újra a formalismus, a mely harmadik jóhiszemű # •) Fodor: Magánjog [II. k. 109. I. 8) 1745. §.. Az egyezség által az egyezkedő felek közöttük fennálló vitás vagy bizonytalan jogviszonyt oly módon rendeznek, hogy egymásnak kölcsönösen valami részben engednek. 8) 1748 §. A ki mással szemben kötelező szándékkal Írásban elismeri, hogy neki határozott pénzösszeggel vagy határozott mennyiségű egyéb helyettesíthető dolgokkal tartozik, ezen elismerés erejénél fogva kötelezve van a szolgáltatásra, bár az elismert tartozás jogalapja az elismerésből nem tűnik is ki. Az elismerés lehet szóbeli, ha egyezségen vagv elszámoláson alapul. 10) Nagv F. : Váltójog 20 1. ") L. az ellentétet még a T. 1749-1751. §-okban is 1Ji A curia 1889 febr. 8-án 1185/88. sz. határozata szerint a bon már magában kölelezettségi jogalapot képezvén, a követelés jogezimének bizonyítása mellőzendő 13) A condictio sine causa az abstract, az indebiti a causalis ügyleteknél indítható.