Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 13. szám - A tulajdon korlátai. Tervezet 569. § [2. r.]

MAGÁNJOGI KODIF1KACZ1ÓNK. 3 2. a kisajátítási jog (570., 572. §§.), 3; a használat és a megsemmisítés tilalma (571. §.), 4. a telekeldarabolási tilalom (573. §.), 5. a tagosítás (573. §.) és 6. a rendelkezésnek vagy a használatnak korlátozása (571. §.). Az ily részletezés sohasem lehet teljes, még a törvény alkotásának időpontjában sem. Még kevésbbé tehető fel. hogy a szabályozás tárgyát képező esetek a jövő fejlődés szempontjából is kimerítik a tulajdonnak köztekintetek által javalt összes korlátozási eseteit és hogy a Tervezetben felvett eshetőségek kibővítésére szükség nem lesz. Már pedig ha nem érhető el az a czél, hogy egyszersmindenkorra véglegesen megállapittassanak mindazon esetek és elvek, amelyekben, illetve melyek alapján a tulajdon korlátozása egyáltalában lehetséges és megengedhető, ha a törvényhozásnak — amint ehhez kétség nem fér — jogában és módjában lesz a törvénykönyvben foglaltakon kívül ujabb korlátokat felállítani, ezen korlátok alkalmazásánál más, eltérő elveket irányadókul kimondani: akkor az ily részletezés bízvást elmaradhat, mert nem bir az állandóság kellékével. Ezen szempont vezérelte az 1896-iki XI. magyar jogászgyülést, amikor annak a kérdésnek a tárgyalásánál: »Vétessenek-e fel az alkotandó polgári törvénykönyvbe oly intézkedések, melyek a kisbirtok elaprózását megakadályozzák« úgyszólván teljes egyértelműséggel arra az álláspontra helyezkedett, hogy az esetre, ha a helyes gazdálkodási rendszer biztosítása netán szükségessé tenne is ily törvényes intézkedéseket: ezek a polgári törvénykönyvbe semmi esetre se vétessenek fel. A német polgári törvénykönyv nem tartalmaz a Tervezet felsorolásához hasonló rendelkezéseket és megelégszik azon általános kijelentéssel, hogy a törvény korlátozhatja a tulajdonos jogait. »Der Eigenthümer einer Sache kann, soweit nicht das Gesetz oder Rechte Dritter entgegenstehen, mit der Sache nach Béliében verfahren<r (903. §.). Az osztrák polgári törvénykönyv csakis a következő általános kijelentéseket tartalmazza: »Üeberhaupt findet die Ausübung des Eigenthumsrechtes nur insofern Statt, als dadurch weder in die Rechte eines Dritten Eingriff geschieht. noch die in den Gesetzen zur Erhaltung und Beförderung des allgemeinen Wohles vorgeschriebenen Einschrankungen übertreten werden* (364. §<) és: >Wenn es das allgemeine Beste erheischt, muss ein Mitglied des Staates gegen eine angemessene Schadloshaltung selbst das vollstándige Eigenthum einer Sache abtreten. (365. §.). A Code Civil inkább a tulajdonos védelme szempontjából állítja fel 545. §-ában a szabályt, hogy »Senkisem köteles tulajdonát más esetben átengedni, mint közczélra és igazságos és teljes kárpótlás ellenében* Ezenfelül csakis az ingatlan használatának módjánál (552. §.) utal a bányaművelésre vonatkozó törvényekben foglalt korlátozó intézkedésekre. Teljesen elegendőnek mutatkozik tehát a tulajdonjog tartalmának meghatározásába telvett az a kijelentés, hogy a tulajdonos jogait a törvény korlátozhatja, a nélkül, hogy a törvényben ezen folytonos változásnak alávetett külön törvények elvei meghatároztassanak. A bányatörvény intézkedései mindazonáltal nem látszanak teljesen mellőzhetőknek, mert az ebben foglalt korlátozások egyike oly természetű, mely magával a tulajdon tartalmával áll szoros összefüggésben. A bányatörvény ugyanis két fontos rendelkezést tartalmaz, melyek a tulajdont korlátozzák. Az egyik annak kimondása, hogy a föld mélyében rejlő »fentartott« ásványok nem illetik meg a földtulajdonost; a másik, hogy a földtulajdonos tűrni köteles illő kártalanítás fejében, hogy ingatlanán szabadkutatások czéljából fúrások eszközöltessenek, majd a bányák müvelése végett aknák nyittassanak. Az általános bányatörvény egyéb intézkedései a bányamüvelés feltételeit, a bányamüvelők egymáshozi viszonyát szabályozzák és rendészeti szabályokat tartalmaznak. A »fentartott ásványok«-nak a földtulajdonos jogköréből való elvonása tulajdonképen nem korlát, hanem az ingatlan tulajdon szokásszerüen meghatározott tartalmának módosítása, terjedelmének megszorítása. Az ingatlan tulajdonosának jogköre e szerint nem terjed ki a felszín alatt levő földtestre végtelen mélységig, mivel a földtestben levő ásványok nem képezik az ő tulajdonát. De nem terjed ki az ingatlan tulajdonosának joga feneketlen mélységig azért sem, mert a Tervezet szerint: * tűrni köteles azokat a behatásokat, amelyek oly magasságban vagy oly mélységben történnek, hogy az ő érdekeit nem sértik.'- Hasonló, bár jóval szabatosabban szövegezett intézkedést tartalmaz a német törvény 905. §-a: »Der Eigenthümer kann jedoch Einwirkungen nicht verbieten, die in solcher Höhe oder Tiefe vorgenommen werden, dass er an der Ausschliessung kein Interessé hat.« Az ingatlan tulajdonosának joga tehát csakis addig terjed a felszín alatti földtestre és a felette lévő légürre, ameddig azt tényleg elfoglalta és ameddig érdekében áll másoknak a távoltartása. De ha ezen határon tul megszűnik a tulajdonos joga; miben áll és miért vélelmeztetik a tulajdonjoga? Miért van szükség azon tényleges állapottal ellenkező kijelentésére a Tervezetnek, hogy: »a telek tulajdonosának joga kiterjed a telek feletti térre — és amennyiben a bányatörvény másképen nem rendelkezik — az alatta lévő földtestre;« miért tegyük szabálylyá a kivételt és kivételes intézkedéssé a szabályt? Miféle tulajdonjog az, amely nem nyújtja egyikét sem a tulajdon tartalmát képező jogosítványoknak ? Nem adja meg a birtokot, nem a haszonélvezet vagy használatot, nem a rendelkezés, nem mások kizárásának jogát. Az ingatlan tulajdonosa nem tilthatja meg, hogy mások az ingatlana alatt elterülő földtestet kiaknázzák, az ott található ásványok tulajdonát megszerezzék ; mig neki magának csakis az állam engedélye alapján szabad ezen ásványokat kutatnia és felszínre hoznia Mely kényszerítő ok indít tulajdonjog construálására a hagyomány és megszokás kedveért ott, hol tulajdonjog nincs ? Akár végtelen mélységig, akár végtelen magasságig. Nem lenne-e egyszerűbb az ingatlan tulajdon terjedelmét a valóságos állapotnak megfelelően construálni és azt mondani: Az ingatlan tulajdonosának joga az ingatlan feletti térre és a felszín alatti földtestre addig terjed ki, ameddig az ingatlan tulajdonosa azokat birtokba vette és ezenfelül ameddig az ingatlan rendeltetéséhez képest a tulajdonosnak érdeke mások kizárását megkívánja. Ez a szövegezés teljesen feleslegessé tenné a bányatörvényre való hivatkozást annál inkább, mert a kutató fúrások és aknanyitások eltűrésére, illetve a szükséges földterületek átengedésére vonatkozó kötelezettségnek szabályozása a kisajátítási jogba tartozik. Az ajánlott szöveg ellenében az az érv hozható fel: mi történik akkor, ha az ingatlan tulajdonosa ingatlanának rendeltetését meg akarja változtatni: szántóföldre házat akar építeni .' Nem-e szenvedhet sérelmet az által, hogy ebben harmadik személynek — aki pl. alagutat fúratott a telek alatt — az eljárása megakadályozza? Ez a hátrány tényleg bekövetkezhetik. Ámde ez a mai jogban is meg van, mert az általános bányatörvény »lakó, gazdasági vagy más épületeken belül, zárt udvartéreken, bekerített kertekben, kőfallal körülvett területe ken« a kutatást a földtulajdonos beleegyezése nélkül nem engedi meg; ha azonban a kutatás az ingatlan kivételes minőségének hiánya folytán már engedélyeztetett: ezen a tulajdonos utólagos intézkedéssel többé nem változtathat. Felmerülhet itt még azon aggály: nem fosztja-e meg az ajánlott szöveg a tulajdonost az ingatlanán levő források tulajdonától, értve ezalatt a földtestben rejtőző vizeket. Ámde ezen forrásokra mindaddig, mig a földtestben rejtőznek, az ingatlan tulajdonosának joga ki nem terjed amúgy sem és e források csakis akkor válnak tulajdon tárgyává, ha felszínre jutnak, amikor már megvan a tulajdonosnak az érdeke is. Ha pedig a forrás akár emberi tevékenység, akár véletlen folytán másnak az ingatlanán kerül a felszínre : akkor hiába van a vizmedencze az ő területe alatt, a törvényes védterületen belül a mai jog sem engedi meg neki ezen tulajdonának (!) birtokbavételét és használatát, ami az adott esetben természetesen csakis fúrással való felszínre hozatal utján történhetik meg. A földtestnek az a része, amely az ingatlan tulajdonosának érdekkörén kívül esik, nem res nullius, hanem a közületé, az államé és erre egyes állampolgárok tulajdont nem szerezhetnek. Nem képezi tulajdon tárgyát az adományozott vájnamérték sem, mert ez a maga valójában nem bányatulajdon, hanem csakis bányaművelési jog. Nem változtat e jog természetén és nem változtatja azt át tulajdonná az sem, hogy kezelése sokban hasonlatos a tulajdonhoz, nevezetesen nyilvánkönyvi bekebelezésnek, átruházásnak és megterhelésnek tárgya. Nemcsak azért, mert mindezen müveletek más jognál is előfordulnak, nemcsak a tulajdonnál, hanem a zálogjognál is: hanem főleg azért, mert a vájnamérték adományozásának törvényes indoka a bányaművelés lehetővé tétele, és az adományozott jog elvonható, amint a folytonos üzembentartásra előirt szabályok megsértetnek. Az adományozás ezen czélja szabja meg az adományozott jog természetét. Az adományos nem csak hogy nem nyer tulajdonjogot