Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 13. szám - A tulajdon korlátai. Tervezet 569. § [2. r.]

2 MAGÁNJOGI K0DIF1KÁCZ1ÓNK. adoptált gyermeke van, ugy ez lesz egyedüli törvényes örökösi ha pedig mások is, azaz törvényes gyermekei is vannak, akkor törvényesés örökbefogadott gyermekek fejenkint s esetleg törzsenkint egyenlő arányban örökösödnek. Ez a jogelv annyira megszilárdult, hogy a törvényes öröklésből való kizárás, jobban mondva a köteles résztől való megfosztás az örökbefogadott gyermekkel szemben is csak ugy és azon esetekben érvényes, ;i hogy és a midőn a kitagadásnak törvényeink szerint helye van. Ezen lényeges princípium tekintetében már bírói joggyakorlatunkra is" hivatkozhatunk. A Curia nem egy izben mondotta ki ezt az elvet, a melyet állandóan követ is. Így pl. Márkus döntvénygyüjteményének 2492. számú jogesete kimondja, hogy az örökbefogadott gyermek egy szempont alá esik a leszármazó egvenes örökösökkel. Azonban az öröklési jog precíz meghatározása végett szükséges ennek az örökbefogadási szerződésben való minden kétséget kizáró kitétele. Az igazságügyminiszteri gyakoriul is megkívánja ezt, de természetesen mindennemű feltétel vagy korlátozás nélkül; azaz az öröklési jogot expressis verbis tel kell ugyan venni a szerződésbe, de ezt semmiképen megnyirbálni nem lehet. Mig azonban a gyermeket a szülővel szemben ily határozott jogban részesiti, addig a: örökbefogadó szülőnek az örökbefogadott gyermek ellenében nem ad öröklési jogot; e tekintetben oly szigorú a minisztériumi praxis, hogy ha a szerződésben az ily öröklési jog ki volna kötve, azt kormány hatóságilag jóvá nem hagyják. Ebből következik, hogy az adoptálót nem illethetik meg mindazok a jogok, melyek a törvényes szülőt s így ezt kikötni sem lehet: mert a szülői jogok egyik leglényegesebbike, a gyermek utáni törvényes öröklés, az adoptiónál nem létezik. Ennek az okát — aligíianem jó uton baladok, ha igy vélem — nem annyira jogi, mint inkább erkölcsi és közgazda sági momentumokban kell keresni Roppantul elszaporodnának az örökbefogadások, ha az adoptálónak az ádoptálttal szemben öröklési jogot biztosítanának. Ha bármily kis vagyona volna a gyermeknek — hisz a vagyon végre is nagvon relatív fogalom — akadnának elegen, a kik őt adoptálják csak azért, hogv vagyonhoz jussanak és igy az intézmény intenciója változnék meg az által, hogy nem a gyermek, hanem a szülő javára történnék az adoptió. Egy további kérdés, hogy vájjon a vérszerinti szülőkkel való kapcsolatot megszünteti-e az örökbefogadás? Nem, A vérségi kapcsolat örök törvényeit a mi joggyakorlatunk is respektálja és ámbár egyéb tekintetben a gyermeket az örökbefogadó családjába utalja, azért az eredeti köteléket teljesen fel nem bontja, a mi pregnáns kifejezésre jut abban az elvben, hogy az örökbefogadott vérszerinti családja tagjai után is törvényes öröklési joggal bir. De a joggal szemben kötelezettség is létezik, t. i. a tartás kötelezettsége, a mely alól a gyermek szintén nem mentesül, habár adoptálták is. A vérszerinti szülőt, ha ez rászorul, az a gyermek is köteles eltartani, a ki valaki által adoptálva, a családból már kilépett. A mi a névváltoztatást illeti, gyakorlatunk c tekintetben is a lehető legliberálisabb. a mennyiben megengedi, hogv az örökbefogadott megtartsa a saját nevét, vagy azt az örökbefogadóéhoz fűzhesse, vagy végül a saját nevét egészen letéve, tisztán csak az adoptálóét viselhesse. Természetesen, nőknél mindig csak családi nevük használatáról lehet szó. A vallás nálunk szerepet nem játszik, tehát, habár az örökbefogadó és örökbefogadott közt cultus disparitas is áll fenn, ez a jogügylet érvényességét nem érinti. Hogv esetleg később az örökbefogadott ezt elenvészteti áttérésével, az már nem tartozik e kérdés keretébe. Az örökbefogadás alakilag szerződés utján jön létre, a melyet az adoptáló és az adoptálandó, vagy ha ez utóbbi kiskorú, ennek a törvényes képviselője köt. X szerződés három féle alakba önthető. Közjegyzői okiratba, magánokiratba, mely esetben az aláírásokat kell hitelesíteni és végül jegyzőkönyvbe". Ez utóbbi eset akkor áll be, ha a felek nagvon szegények s e miatt az okiratkiállitás nagy teherrel járna. Ilyenkor" a kiskorura illetékes árvaszék referense, vagv ha az "árvaszék távol esnék a gyermek lakóhelyétől, a szölgabiróság valamelyik tag.)a jegyzőkönyvbe foglalja a felek megegyezését. Bármelyik esetben a szerződés három eredeti példányba foglalandó. Ha kiskorú az örökbefogadandó, akkor a gyámhatóság megerősítése, mint már a gvámi törvény fentebbi tárgyalásánál jeleztük, elengedhetetlen feltétel s e végett a szerződés oda be is terjesztendő. Ez alkalommal okiratilag igazolni kell a korkülömbséget is. A kiskorú képviseletében vagv atvai hatalmat gyakorló atyja vagy anyja vagv végül gvámja" lép" fel jogügyleti félként. Az árvaszék a kiskorút, ha az már 14 éves elmúlt, okvetlenül meghallgatja és csak azután hoz határozatot. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a szerződésben résztvevő többi feleket szintén meghallgassa, a mit a 3546/1884. számú I. M. rendelet szintén előir. Ha nagykorút fogadnak örökbe, akkor a gyámhatóságnak nincs teendője s igy a szerződés a felek közt ép ugy jön létre, mint akárminő más Írásbeli szerződés, azonban a már említett alaki kellékek itt is kötelezők. Igen fontos és sok vitára okot adott kérdés az, hogy az örökbefogadás jogérvényességéhez szükséges-e a kormányhatósági megerősítés'•! Werbőczy a királyi jóváhagyást mondja elengedhetetlennek az adományos jószágra történő örökbefogadásnál és ez természetes is. mert ősi jogunk felfogása szerint az adományos birtok a király kegyéből származott s igy törvényes örökös hiányában az abban való öröklés megállapítása joggal kívánhat királyi jóváhagyást érvényességi feltételül. A jeien korban, midőn a királyi hatalmat nem ugy kezelik, mint évszázadokkal azelőtt, azáz midőn a király a felségjogokat nagyobbára nem személyesen, hanem alkotmányos miniszterei által gyakorolja, a kik felelősséggel is tartoznak, a királyi jóváhagyás ministeri jóváhagyássá módosult, kivéve azt az esetet, midőn az örökbefogadó a nemességét is átruházza az örökbefogadottra, a mihez, mint tisztán a királyi kegytől függő ténykedéshez (mert hisz a nemességadományozás a király legszemélyesebb jogai a felség beleegyezése szükséges. Egyéb esetekben azonban ma már vitát meg nem engedőnek konstatálhatjuk azt a tényt, hogy minden örökbefogadáshoz az igazságügy ministeri megerősítés érvényességi féltétel. Nehéz volna tulajdonképen megmondani, hogy ez hol van kötelezó'leg előírva; kivált a nagykorúakat illető örökbefogadások azok, a melyek sokáig vitára adtak okot. Adott esetben még a Curia is azt az álláspontot foglalta el, hogy ha az örökbefogadott nagykorú, akkor a kormányhatósági megerősítés nem érvényességi föltétel s igy egyszerű szerződés is megállapíthatja az adoptióból folyó jogokat. Később azonban méi<is mindinkább az a nézet és felfogás lett uralkodóvá, hogy a miniszteri jóváhagyás nem mellőzhető, mert mintegy sankcioja a felek közli jogügylet komolyságának és tekintve az örökbefogadásból származó jelentékeny jogosítványokat, az ügylet ünnepélyességét nagyban emeli. Még hosszasan foglalkozhatnánk e kérdéssel s általában az örökbefogadás jelenlegi rendszerével, de hisz feladatunk nem a mai állapotnak széles alapon való ecsetelése,' hanem ugy a hazai mint a külföldi törvények vonatkozó részeinek ismertetése oly czélból. hogy a Tervezet felfogását a most létező jogállapot szem előtt tartásával minden oldalról megbírálhassuk. Ep azért, ha még megjegyezzük, hogy az örökbefogadási szerződést jelenlegi gyakorlatunk felbonthatónak tekinti és ugy mint akárminő szerződést, azonban ellentétben a megkötésének alaki kellékeivel, a hol t i. a miniszteri jóváhagyás szükséges, itt, t. i a felbontásnál, ez nem kívántatik meg s ha a felek a felbontásra megegyeztek, akkor a szerződés az ő akaratukból felbomlik, mig ha azt valamelyik fél csak egyoldalulag szándékozik felbontani, akkor ez rendes per utján a királyi törvényszékek hatáskörébe tartozik: befejezhetjük munkánk első részét és áttérhetünk a Tervezet beható bírálatára. Dr. E. Nagy Olivér. pozsonyi ügyvéd. y\ A tulajdon korlátai.*) (Tervezet 569. §.) II. A Tervezet a köztekintetek indokából megalkotott tulajdonjogi korlátozások tekintetében azt az álláspontot foglalta elhogy ezek eseteit magában a törvényben felsorolja, azok alap, elveit megállapítja, a részletes szabályozást azonban külön törvényeknek tartja fenn. Teljesen egyetértünk a Tervezettel annyiban, hogy a részletek szabályozását mellőzte. A polgári törvénykönyv állandósága oly elsőrangú szükségesség, mely nem engedi oly intézkedések felvételét, melyek a gazdasági "élet változásainak vannak alávetve. Alapos kétségek merülnek azonban fel a tekintetben, nem-e lenne helyesebb a felsorolás teljes elhagyása. A Tervezetben előfordul: 1. a bányajog (569. §.), *) L. az előbbi közleményt a 2-ik számban.