Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 12. szám - Gyümölcs és annak szerzése a Tervezetben. Tervezet 499., 616-618. §§ [2. r.]

8 MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. olvasható e kitétellel . . . »quo casu fructus consumptos suos faciat bona fide possessor< tejezi ki. melynek történeti mag-yarázata Petrazycki szerint (id. m 179 old.) nem a jóhiszeműség ethikai védelmében, hanem gazdasági okok erejében találja meg a legis ratiót. A jóhiszemű birtokos valóságos tulajdont szerez, de a fructus extantes-t kiadni tartozik. Ezt fejezi ki röviden a fennebbi szabály.14) Megilleti őt procura et cultura, (Inst. 2. 1. §. 55., mely elv a német jog fennebb már emiitett »Arbeits-princip«-jével rokon) csakhogy a fructus extantest kiadni tartozik; mert azoknak minden kivétel nélkül a valóságos tulajdonos javára való juttatása akkor, a római gazdasági viszonyok közt. czélszerü volt. A tisztességes ember jogérzetével nem is egyeztethető össze,15) hogy a meglévő gyümölcsöket ki nem adja a tulajdonosnak, természetesen deductis impensis.10) Ujabban azonban lemondtak ezen gentlemanlike álláspontról. Nem csak a consummált, hanem a meglévő gyümölcsöket is a jóhiszemű birtokosnak a tulajdonába adják (német tv. 993. §.); az optkv17) mindazáltal (330. §.) egy rendkívül fontos correctióval, mely a német liebloses Gesetzbuch intézkedéseiből hiányzik. Az optkv 296. §. értelmében ugyanis a már betakarított termények, valamint minden barom, a mennyiben mindezek a gazdaság rendes folytatásához szükségesek, fundus insructust képeznek, ingatlannak tekintetnek s igy a restitutio alkalmával a jóhiszemű birtokos azokat a tulajdonosnak kiadni tartozik. A római jog és a német jog szabályai között valahol középen keresendő manapság az igazság. A római világban egyszerűbb gazdasági viszonyok között, a fructus extantes nem képviseltek olyan értéket, mint ma. Rendesen olyan dolgok voltak azok, melyekre a gazdaság folytatásához a jószágot átvevő tulajdonosnak volt szüksége, ezért ott a jóhiszemű birtokos érdekeinek nagyobb sérelme nélkül lehetett ez utóbbit minden extans gyümölcs kiadására kötelezni. Ma nagyobb csapás volna a jóhiszemű birtokos számítására ez a keresztvonás. Legtöbb gazdálkodó eladásra dolgozik, több a gyümölcskészlet. Minden számítás erre a készletre van alapítva. Ma már a jóhiszemű birtokost minden fructus extans kiadására kötelezni, rendesen annak tönkre tételével járna.18) De bár a változott gazdasági viszonyok követelik a római jog elvétől való eltérést, ez eltérésben azonban nem szabad oly messzire mennünk, mint a másik ellentétet képviselő német törvény.l9) Nem fogadhatjuk el a Tervezet azon álláspontját, melyet az Indokolás (ad 617. §.) ugy fejez ki, hogy »czélszerüségi és méltányossági tekintetekből nem teszen különbséget a még meglevő és felhasznált gyümölcsök között.« Épen czélszerüségi és méltányossági tekintetekből szükségesnek tartjuk, hogy a felhasznált és még meglévő gyümölcsök közt különbséget tevén, az előbbieket kivétel nélkül, a jóhiszemünek adjuk, az utóbbiak közt pedig további megkülönböztetést tegyünk a szerint, a mint azok a gazdaság rendes folytatásához szükségesek, vagy nem szükségesek; s körülbelül ugy, a hogy az optkv intézkedik, a gazdaság rendes folytatásához szükséges gyümölcsöket (esetleg külön felsorolás mellett) a tulajdonosnak adjuk ki. Régebbi jogunk régebbi auctoraink szerint a római jog álláspontját követte. Plánum tabulare 623. possessor autem bonae fidei lructus facit suos, de Frank szerint (141. §.) a jó'*) Petrazycki szerint „eine geniale Lösung" (id. m. 197. old ), melyet az ujabb törvényhozások nem értenek meg (247. old.). >5) Id. m. 246. o. 16) Frank (141. §.): „mivel arra — t. i. a megtartásra — többé mentsége nincs, sőt minden igazság szerint azé a haszon, a kié a jószág". Ma már különösen Németországban, mint mindjárt látni fogjuk, más az igazság. 17) Schey id. m. 52. o. Tévedés a Magyar jogi Lexicon id. h., hogy „a jóhiszemű birtokos a már elválasztott gyümölcsökből annyit tartozik visszaadni, a mennyi belólök a keresetindításkor (optkv 338. §.) még meg van." A 338. §. nyilván nem azt mondja, hanem azt, hogy a jóhiszemű birtokos is a neki kézbesített keresvény időpontjától fogva a rosszhiszemű birtokosokkal egyenlő elbánás alá vonandó. 18) Schey id. m. 37. o. ls) Zsögöd (Dj. jegy. 215. o.)a legislative megállapítható okot abban találja, hogy a jóhiszemű birtokost nem szabad nagyobb kötelezettséggel terhelnünk mint a pazarlót, mert ellenkező esetben az olyan ember, ki a gyümölcsön hamarosan túlad, előnyben részesülhetne a takarékos felett. Ez legfeljebb egygyel több indok a római jogtól eltérő elv mellett. A súlypont azonban nem ezen, hanem a fenti közgazdasági tekinteteken fekszik. lelkű birtokos a fenlévő termést és egyéb jövedelmet kiadni köteles, a mit pedig megemésztett vagy eladott, azzal felelni nem tartozik, habár annyival is gazdagodott volna. Kelemen szerint is a meglevő gyümölcsöket a fődologgal együtt a győztes tulajdonosnak kiadni tartozik, mint hozzáteszi cum iustus titulus porro detinendi cesset. A Pl. Tab. 70- 2. sz. határozata ugvan általában szól s felmenti a jóhiszemű birtokost a gyümölcsök s még a fructuum superflue perceptorum visszatérítése alól is. De e határozat nem a fructus extantes és consumpti közli eltérés dolgában akart elvileg dönteni, valószínűleg csak a (bár fölösen beszedett, de) consummált gyümölcsökre gondolt. Legalább nincs szó benne az extans gyümölcsökről.-") A jóhiszemű birtokos tulajdonszerzése a gyümölcsökre eredeti s elvileg tehermentes. A Tervezet 861. §-a szerint azonban terhelt is lehet, mert a termények elválasztása előtt bekövetkezettvégrehajtási összeírása vagy elárverezése az ingatlannak maga után vonja a jelzálogjognak a gyümölcsökre való kiterjedését is. Fentartatván a haszonbérlőre vonatkozólag a végrh. törvény intézkedései. Végrehajtási összeírás vagy árverés nélkül azonban a gyümölcsszerzés tehermentesen történik. A 861. §. indokolása ugyan a jóhiszemű birtokost nem is említi, csak a tulajdonost, azonban maga a §. minden megszorítás nélkül szól. Szükséges volna általában a jóhiszemű birtokosnak jogállását e tekintetben kifejezetten körülírni. A végrh. tv. 149. §-ának szabálya természetesen nem elegendő. A Tervezet 632. §. a tehermentes szerzést csak a 629. §. körében, magát a fődolog tulajdonát megszerzőnek nyújtja. 6. Ha a Tervezetnek a jóhiszemű birtokos jogállása tekintetében a 617. §-ban adott szövegezését vizsgáljuk, azokon a kifogásokon kívül még, melyeket fennebb tettünk, a Tervezet saját szempontjából is több kifogást kell tennünk. Először tekintettel a német tv. vonatkozó szövegezésére, inkább csak elnézésnek tarthatjuk a 617. §. 2-ik bekezdésének e kitételét, »vagy ha más van a hasznok (helyesebben gyümölcsök) szedésére jogosítva.« E §. 3. bekezdésének a 618. §-al való egybevetése után ugyanis világos, hogy a Tervezet csak olyan jogosultat értett, ki a 617. §. 3. bekezdésében a tulajdonoson kívül még említve van. Ezek a korlátolt dologi joguak, kik a birtoktól függetlenül separatioval szereznek tulajdont. A még birtokba nem jutott haszonbérlő ellen a tulajdonos általában megszerzi a gyümölcsök tulajdonát. Hibának tartjuk e bekezdésnél (ez a körülmény a Tervezet által recipiált birtoktanba vág) a »birtok« szónak minden adjectivum nélkül való használatát. Nincs ugyanis meghatározva e bek. szövegében, hogy milyen birtok az, melyre az az illető jogosítva nincs. Ha haszonbérbe adja a tulajdonos az ingatlanát, akkor sem a (közvetlen) birtokra sem a gyümölcsszedésre jogosítva nincs s ha a haszonbérlő még nincs "birtokban, mégis elválasztással szerez tulajdont. Azonban e §. szövegében nem a közvetett birtoknak jut szerep. Mert a 2. bekezdésnek a 3. bekezdéssel kell correspondeálnia. A 3. bekezdésben foglalt tulajdonos szónak meg nem akár milyen, hanem a tulajdonosnak a többi e §-ban említett jogosultakkal való szembe állítása után csak a saját birtok felel meg. A Tervezetnek számolnia kell azzal, hogy a közvetlen és közvetett birtok közti különböztetést, ha nem is névleg, de elvileg (523. §.) átvette. Az elv meg név nélkül nem fog existálni. S mivel a 2. és 3. bekezdés beható magyarázatra szorul, a birtokra való jogosultság kérdésének a feszegetésénél a közvetett és közvetlen birtok közt fenforgó és a Tervezet által elfogadott különbségeket keresgetnék és vélnék fellelhetni. Dr. Komjáthy Gyula, nagybányai kir. albiró. 2°) E határozatok s a 850. sz. határozat Zsögödnél (Fejezetek I. kiadás I. köt. 137. old.) közölve. A 850. sz. határozatot azonban össze lehet egyeztetni a másik két határozattal. Mint alperes a dolgot erga iteratas etiam requisitiones restituere renuat, tehát ez okból rosszhiszeművé válhatott; bona fide ekként (az igazság szine alatt, Frank) csak az apprehensio történt. Kimutatható-e a Plánum tab. más helyeiből, hogy a jóhiszemű fructus extantes-t se tartozik kiadni, mint Zsögöd mondja (Dj. jegyz. 215. o.): nem tudom. F"elelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Dr. Barna Ignácz budapesti kir. ítélőtáblai biró, VI., Király-utcza 98/a. Nyomatott Márkus Samu könyvnyomdájában, Budapest V., Báthory-utcza 20.