Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 12. szám - Causa traditionis. Tervezet 625. § [1. r.]

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK 5 A Causa általában A jogélet jelenségei sokban találkoznak az erkölcsi életével, bár ezénél szűkebb körűek, mert mig az erkölcsi életben nemcsak a cselekedetek, hanem gondolatok is szerepelnek, addig a jogélet jelenségeit csupán a cselekedetek alkotják, üe még a cselekedetek sem képeznek kivétel nélkül jogéleti jelenségeket, mert nincs minden cselekedetnek joghatálya. Az erkölcsi élet jelenségeiből, a kinyilatkoztatott gondolatok és a cselekedetekből az emberek jellemére következtetünk. A jogéletben az emberek és velük hasonló cselekvőképességgel biró jogalanyok cselekedeteiből ezeknek akaratát, czélját állapithatjuk meg. Az akarat azonban nem levén mindig egy cselekedetből megállapítható, sokszor kénytelenek vagyunk feleslegesnek látszó cselekményeket teljesíteni, hogy akaratunk mások előtt kétségtelenné váljék. Ezen feleslegesnek tünő cselekedetek, gyakran érvényességi kellékül vannak megállapítva, gyakran csak a bizonyítás könnyítésére látszanak szolgálni. Ezek azonban perjogi szempontok. A mikor a törvényhozó valamely ügyletre közjegyzői kényszert, két vagy négy tanút kíván, nemcsak a bizonyítást tartja szem előtt, hanem az akaratelhatározást is befolyásolni kívánja, nehogy ez ügyleteket meggondolatlanul kössék a felek. Ez alakszerűség figyelmeztetés a cselekedetben nyilvánuló akaratelhatározás komolyságára és biztositéka az akarat és cselekvés összhangjának. A cselekedetek ezen alakszerűsége sem biztosítja azonban az akarattal való megegyezést, ezt csak az akarat rugóinak ismeretével lehetne elérni, ez azonban lehetetlen és ezért az a mondás, hogy a magánjog nem tekint az indító okra,1) nem a büszkeség, hanem inkább a tehetetlenség nyilvánulása. De internis non iudicat praetor, mert nem áll módjában s nem azért, mert feleslegesnek találná. A belső rugókat nem ismerhetvén, a cselekvő czélját kell kikutatnunk, hogy akaratára következtethessünk. E czélt az indító okok ismerete nélkül is megismerhetvén, az akarat megismerése iránti fáradozásunkat is siker fogja koronázni. A jogi cselekedet rugója az elérendő czél, az erkölcsi cselekedeté felfogásunk. Minden cselekedetnek, minden jogügyletnek czélja van. E czélt s gyakran ennek indokait is képesek vagyunk a cselekedetekből megállapítani, de mig az indokokat csak következtetés utján ismerhetjük meg, addig a czél a cselekedetben mindig ki van fejezve s mint a cselekedet oka is jelentkezik. Azért teszünk valamit, mert kitűzött czélunkat akarjuk elérni, és azért teszünk, hogy czélunkat elérjük. A jogügylet, mely az egyedüli jogi cselekedet, jogviszony létesítése, megváltoztatása vagy biztosítására irányul. Ezen elérendő czél, mint egyidejű ok jelentkezvén: a causa kifejezésnek az indoTc-ka\ való összetévesztése nagyon gyakori Az indok pedig még a jogi októl vagyis a czéltól nagyon távol áll, mivel az indok mint legsubjectivabb jelenség az emberi lélekben csak mint szándék, tehát az akaratot megelőző s előidéző ok jelentkezik. Ezen körülmény, hogy t. i. a szándéknak az akarathoz való viszonya egyenlő az akaratnak a cselekedethez való viszonyával, oka annak, hogy a szándékot subjectiv causának2) nevezik, az akarat realizálását, a jogügyletben való fixirozódását pedig objectiv causdnak. A logicai illetve psichologiai folyamatoknak kutatása a jogélet jelenségeinek nem magyarázatára, hanem inkább elhomályositására vezet, a minek bizonyítására talán elegendő arra hivatkozni, hogy a jog az emberek szabad akaratán mint alapon nyugszik. A jogélet a külső jelenségeket tartja szem előtt, ezért a czélt mint a cselekedetben megjelenőt vehetjük csak vizsgálat alá. A czél jogviszony létesítése, változtatása, megszüntetése. E czél azonban nem érhető el a létező jogviszonytól függetlenül, hanem abban rendszerint változást okoz. Ezen más jogviszonyban előidézett változás nehezíti azonban a czélnak mások által való megértését. Ha jogviszonyaim az uj által változást nem szenvednek, czélom mások előtt könnyen világossá lesz. mig ha változnak, a czél elhomályosul. De a jogviszonyban beálló változások sokszor közönyösek is; ha munkát vállalok, ugy azért teszem, hogy pénzt keressek, ha kalapot veszek, ugy meg nem a pénzemtől akarok szabadulni, hanem a kalapot megszerezni. Ha azonban lovaimat eladom, ugy más, viszonyaim legjobb ismerete mellett sem fogja czélomat megismerni. Világos, hogy az utolsó esetben egy létezett jogviszony ') Vécsey : Római jog V. k. 186. 2) Kindel: üas Rechtsgeschal'l und sein Rechtsgrund 3. 1. megváltozása, megszűnése megnehezíti a czél megértését, annál inkább, mert a szerzőnek legközelebbi czélja iránt kétség fel sem merülhet. A szerző a lovat akarja, de hogy az eladó mit akar, az kérdéses. A jogügylet egy, a czél, melyre irányul, is kell hogy egy legyen, a jelen esetben a ló tulajdonának átruházása, vagyis az eladó elidegenítési czélja a vevő szerzési czéljával találkozik s vele egybeolvad s ennek daczára azonban mégis keresünk az eladónál ezen a szerző czéljával egyezőn kivül egy önálló czélt. A ki lovát elidegeníteni akarja, annak sokféle mód kínálkozik, s ha ennek daczára is egy bizonyos módot használ, ugy ezen mód egy elérendő czél szempontjából jelentkezik s ennek eszközét képezi. A ki lovát elakarja idegeníteni, az elhagyhatja, elajándékozhatja, eladhatja. A szerint a mint az egyik vagy másik módot választja, lehet világossá, hogy az elidegenítés egy más czél szempontjából eszköz-e vagy tulajdonképi czél. Ki kell azonban emelni, hogy csak lehet világossá, de nem okvetlenül lesz, mivel lehet, hogy lovamat eladom s czélom épen csak az eladás, a lótól való szabadulás, de nem az egyúttal elért pénzszerzés is. E kérdést mindenesetre komplikálja a pénznek vagyonmérő, csereeszköz és különösen vagyonkonzerváló tulajdonsága, mert lehet, hogy lovam eladása épen egy másik ló szerzése, mint czélnak eszköze, a mikor is lovam eladása sem fogja harmadiknak tulajdonképi czélomat megmagyarázni. így tehát a jogügyletben fixirozott elidegenítési és szerzési czél nem lesz mindenki előtt világ-ossá, mégis helytelen volna ez ok miatt ezen jogügyletileg fixirozott czéltól minden jelentőséget eltagadni s azt mondani, hogy a czél csak akkor lesz világossá, ha minden czélt az előtte volt s vele szemben eszközként jelentkező czéllal együtt ismerünk. Az ilyen vizsgálódás csakhamar a psichologia terére vonna, mert ha lovamat eladom, ugy czélom az elidegenítés, de ez mint eszköz jelentkezvén az esetleges pénzszerzési czéllal szemben, mely egy szándék pl. egy kép vásárlásával van kapcsolatban, a szándék psichologiailag, mint czél (a fent jelzett subjectiv causa) jelentkezvén, ha ennek jogi hatályt tulajdonítanánk a ló elidegenítésére, e szándék lehetetlenülésének befolyást kellene engedni a jogügyletre Ennek absurditása az eíső pillanatban is szembeötlő. Vissza kell tehát térni oda, hol a jogügyletkötő felek czéljai találkoznak. Az eladó pénzszerzési és a vevő tulajdonszerzési czélja a jogügyletben találkozik s lehet, hogy a két czélnak egyformán nevezetes szerep jut Az első pillanatra ez természetesnek is tűnik, mégis a forgalomra való tekintettel minden esetben keresztülvinni lehetetlen. Ha az eladó czélja a pénzszerzésre mint czélra irányul, melynek a ló elidegenítése csak eszköze; s viszont a vevőnek czélja a ló szerzése, melynek eszköze a pénz elidegenítése, bármelyik fél czéljának meghiúsulása a jogügylet hatályának megszűnését vonja maga után. Egészen más azonban a helyzet akkor, ha a vételár hiteleztetik, mikor a vételár le nem fizetése az ügylet hatálytalanítását nem vonja maga után. A czél nagy jelentősége azonban itt is szembeötlik, mert a pactum reservati dominii8) kisegít. Ha ezzel szemben az elidegenitendő dolog nem adatik át, a helyzet különféle eredményeket szülhet. Bármint fogjuk is fel e viszonyt, az mindenesetre vitán felül áll, hogy jogilag ez a megoldás a leghelyesebb, mert ez ügyletnél az egyik czélnak, a ló elidegenítésének, a másik czél a netalán kézhez vétele a feltétele, az egyik elmaradása a másikét is maga után vonja. Ebből kifolyólag a jogügyletben kinyilvánított, fixirozott czélom a továbbiak causájaként, vagyis mint tulajdonképi czél jelentkezik. Vájjon e czélom megfelel-e bensőmben keletkezett szándékom és akaratomnak: annak vizsgálatába egves szembeötlő esetektől eltekintve, mikor t. i. annyira szembeötlő, hogy a velem ügyletkötő is felismerhette 4) azt, az ügyletkötő s annál kevésbbé más nem bocsátkozhatik. A nyilvánított és a tulajdonképi akarat közti eltérést tehát annak kell érvényesítenie, a ki tévedett A tévedésre a gazdasági momentumoknak azonban távolról sincs azon jelentősége, melyet nekik tulajdonítanak s gazdaságilag kielégítő ügyletnél is gyakori a tévedés A gazdasági és jogilag indokolt jogügylet nem ugyanaz, mert gazdaságilag jó vásárt csinálhatok jogi tévedésem daczára.'') Az indoknak a 3) Tervezet (>!^8. §. A XII. táblás törvény szerint az adásvételnél a dolog tulajdona csak a vételár kifizetése után ment át a szerzőre. Dig. XVIII. 1 1. 19. 53 l) Tervezet 9H8. § 6) Magánjogi kodifikácziónk .'!. sz. Ingó dolog tulajdonának átruházása. Dr. Helle Károly.