Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 12. szám - Causa traditionis. Tervezet 625. § [1. r.]

MAGÁNJOGI KOUIFlKÁCZIÓNli. a törvény azt is kimondja, hogy a kit magyar állampolgár örökbefogadód, annál el lehet tekinteni azon feltételtől, hogy: 1. az országban 5 év óta lakik: 2. itt 5 év óta adót fizet és 3. elegendő vagyonnal bir. Tehát a törvényhozó az örökbefogadottra nézve az állampolgárság megszerzését sokkal könnyebbé tette, mint egyéb személvekre. Nem kívánta meg tőlük "kivált azt a kvalifikációt, hogy a" maguk és családjuk fentartására való képességüket igazolják. E szerint a magyar állampolgár által örökbefogadott külföldit az előbbi gyermekének tekinti, mert önálló keresetfonást nem kiván tőle. Világos ebből, hogy idézett törvényünk az örökbefogadás magánjogi hatályait juttatta kifejezésre egy közjogi képesítés megszerzésénél is. A községekről szóló 1886 : XXII. l.-cz. si-a kimondja, hogy az örökbefogadott kiskorú gyermekek az örökbefogadónak illetőségét követik. A szülő és gyermek közti kötelék hasonszerüsége, a naturam irnitatur« elv itt ismét pregnáns kifejezésre jut. A házassági jogról szóló 1894 : XXXI. t.-cz. 8. S-a szerint kiskorú nem köthet házasságot törvényes képviselőjének beleegyezése nélkül; a 9. §. pedig beleegyezésre jogosultnak az atyát vagy adott esetben az anyát, ugyanezen §. utolsó bekezdése szerint pedig az örökbefogadó szülőt tekinti. Kitűnik ez a hivatkozott §. azon rendelkezéséből, hogy az örökbefogadott gyermekre nézve a vérszerinti szülő beleegyezésre nem jogosult, a miből következik, hogy erre az örökbefogadó szülő tekintendő feljogosítottnak. Ugyanezen törvény a házassági tilalmak közt a 18. §-ban elrendeli, hogy tilos a házasságkötés az örökbefogadó és az örökbefogadott, valamint ennek volt házastársa, vérszerinti leszármazója és ennek volt házastársa között egyrészt; továbbá az örökbefogadott valamint ennek vérszerinti leszármazója és az örökbefogadó volt házastársa közt másrészt. Megjegyzi továbbá ez a §., hogy az örökbefogadás előtt megszűnt házasság figyelembe nem jön, valamint hogy akkor, ha az örökbefogadási kapcsolat már távolabbi, azaz a gyermek leszármazója és a szülő között áll fenn: felmentésnek van helye. A házassági törvény 131. §-a kimondja, hogy oly örökbefogadás, a melynél a vérszerinti atya az atyai hatalmat, vagy a vérszerinti anya a gyámságot fentartotta : ezen törvény alkalmazásáa n tekintetbe nem vétetik. Ez a §. tehát expressis verbis is megszabja azt az elvet, a melyet fentebb jeleztünk, hogy t. i. a kiskorú házasuló házasságához a beleegyezést az örökbefogadó szülő adja meg, mert habár a természetes szülő az atyai hatalmat vagy a gyámságot fentartotta volna is, ez a házassági beleegyezésnél nem ad neki jogot a beavatkozásra. Aránylag még legtöbb hivatkozást találunk az örökbefogadásra — és ez természetes is — a gyámügyről szóló 1877 : XX. t.-czikkben. Ennek több szakasza foglalkozik az örökbefogadással, létrejöttének módozataival, az örökbefogadó és örökbefogadott közötti jogviszonynyal; azonban az intézmény elvi statuálását ez a törvény is mellőzi. Az atyai hatalomról szóló részben egyébként kimondja, hogy az örökbefogadó atyára csak akkor száll át az atyai hatalom, ha az örökbefogadási szerződésben ellenkező megállapodás létre nem jött; tehát az atyai hatalomnak a vérszerinti atya részére való fentartása meg van engedve. A törvény 20. §-a a köteles gyámhatósági jóváhagyás esetei közt említi fel a kiskorú gyermekre nézve azt, ha örökbefogadtatik, megjegyezvén, hogy a jóváhagyást a vérszerinti atyának kell kieszközölnie. A törvénynek a gyámság és gondnokságról szóló III. fejezetében foglalt 36. megfelel a 15. rendelkezéseinek, a mennyiben elrendeli, hogy nő által való örökbefogadás esetében a természetes és törvényes gyámság az örökbefogadó anyára száll, hacsak a vérszeszerinti szülők azt fenn nem tartották. Végül a 11;!. §. :S. pontja az idézett 20. §-nak pendantja, midőn az örökbefogadási szerződésnek a kiskorú nevében leendő kötelező gvámhatósági jóváhagyását, illetve ennek kieszközlését a gyámnak ép oly kötelességévé teszi, mint a 20. §-ban az atyai hatalmat gyakorló atyának. Ezek a gyámi törvény intézkedései az örökbefogadásról; bizony meglehetős hiányos kútfő. Áz állami anyakönyvekről szóló 1894 : XXXIII. t.-cz. 13. §-a kimondja, hogy ha a családi állapotból származó jogok örökbefogadás által változást szenvednek, ez a körülmeny az illetékes hatóságnak hivatalos megkeresésére hivatalból jegyzendő fel a születési anyakönyvbe. Ez a §. tehát az örökbefogadásnak anyakönyvezését kötelezővé teszi, azaz a létrejött családi kapcsolatot az állam hivatalos születési lajstromai által is szankcionálja. Büntető törvénykönyvünk az 1878. évi V. t.-cz. szintén megemlíti az örökbefogadási jogviszonyt, mint a természetes, vérszerinti kapcsolattal egyenlő elbírálás alá esőt. A beszámítást kizáró okok között szerepel ugyanis az ellenállhatatlan kényszer, a melynek esetében kimondja a törvény, hogy ha valaki oly ellenállhatatlan erő vagy fenyegetés által kényszerittetetf a büncselekménvre, a mely erő vagy fenyegetés az illető bűntettes saját vagv hozzátartozójának életét, esetleg testi épségét közvetlenül veszélyeztette: a bűncselekmény be nem számitható, tehát a tettes "a büntetéstől mentesül. Ez a princzipium büntető törvényünknek egyik legsarkalatosabb elve, a mely büntelenséget biztosit a tettesnek akkor is, ha az ellenállhatlan erő nem az ő maga, hanem egyik hozzátartozója életét veszélyeztette. így statuálja ezt a 77. Hogy azonban a hozzátartozók fogalma alá kit vont a törvény, azt mindjárt megmagyarázza a 78. §., a melyben ezen kategóriába vannak sorolva a vérbeli rokonokon (ezek bővebb osztályozása e helyütt nem játszik szerepet) kivül az örökbefogadott gyermekek és az örökbefogadó szülők is. A családi kötelék teljes fönnállása tehát ezzel a törvénynyel is konstatálva van. De egyszersmind a hozzátartozók fogalmának a meghatározása az egész kódexen keresztülvonuló mindazon esetekben, a melyekben ez minősítő hatást gyakorol, a most jelzett §-okkal határozottan meg van állapítva. így annál a kérdésnél, hogy mikor üldözendő a lopás csak magáninditványra, a törvény a 343. s-ban kimondja, hogy a ki annak a hozzátartozói ellen követ el lopást, a kinek a háztartásában él. az csak a háztartás fejének indítványára üldözhető ; tehát ha például valaki egy örökbefogadott gyermeket lop meg akkor, midőn ez örökbefogadó szülőjével lakik, a vádinditványt csak az örökbefogadó szülő, ergo a természetes szülőnek aequivalense teheti meg. A 378. §. az orgazdaságban való bűnpártolást nem létezőnek tekinti akkor, ha az valamely hozzátartozó, tehát örökbefogadó vagy örökbefogadott érdekében lett elkövetve. A 80. §. a végszükség esetéről szólva, kijelenti a bűncselekmény büntetlenségét akkor, ha az a hozzátartozó (tehát az örökbefogadó vagy örökbefogadóit) megmentése végett történt. A 135. §. a felségsértés feljelentésének elmulasztását büntetlennek mondja, ha a mulasztást a tettes hozzátartozói követték el. Felsorolhatnánk még több passzust is büntető törvénykönyvünkből, a melyek mind a mellett szólnak, hogy az örökbefogadás e törvényünk által is a családi kapcsolat szempontjától a vérségi viszonvnyal egyenlőnek vétetik, de azt hiszszük, hogy már a felsorolt példák is kétségtelenné teszik ezt az elvet. Dr. E. Nagy Olivér, pozsonyi ügyvéd. X Causa traditionis. (Tervezet 625. §.) I. Ugy az ingó dolgok, mint az ingatlanok tulajdonát élők közt átadás által szerezzük meg. Ez egyúttal a tulajdonszerzésnek általában is leggyakoribb módja, miért is ennek szabályozása az alkotandó polgári törvénykönyvben első rendű feladat. Czélunk ezúttal annak a vizsgálata, hogy a Tervezet mennyiben felel meg e feladatnak, a jogélet kívánalmainak. Természetes, hogy ennek megoldása csak ugy lehetséges, ha nemcsak a hazai jogviszonyokat veszszük vizsgálat alá, hanem a külföldi jogot sem tévesztjük szem elől. Minden törvény ad utilitatem spectat. Minden törvénynek, de különösen a polgárok magánviszonyait szabályozó törvénynek, nem csak az elméletet kell respektálnia," hanem szem előtt kell tartania azt is, hogy a törvény szabálvainak keretében a polgárok jogi meggyőződésüket érvényesíthessék, hogy a jelen törvényei soha sem in omne aevum valituras, hanem idővel megváltoznak; nem különben, hogy a törvénynek dispesiliv szabályaiban a jövő jogfejlődés csirájának benn kell foglaltatnia. A törvény csak ott foglaljon el elvi álláspontot, hol erre okvetlen szükség van, mert ellenkező esetben az által ugy az cl mélet kerékkötőjévé, mint a gyakorlatilag helytelen megoldások forrásává válik. A traditio kérdése kétség kivül azok egvike, melyekben az állásfoglalás legnehezebb, mert nem csak ennek alapja következménye, de még magának a traditiónak szüksége is vitás. Álláspontunkat tisztázandók. kijelentjük, hogy a traditio szükséges voltából indulunk ki. s vizsgálódás tárgyává csak ennek előzményét, úgynevezett causa-ját leszszük.