Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 12. szám - Örökbefogadás. Tervezet 221-248. §§ [5. r.]

MAGÁNJOGI KOÜIFlKÁCZIÓNli. 3 érdekek védelme nagyobb körültekintést igényelvén, a törvényes képviselő s a biróság boleegyezése nem mutatkozik mellőzhetőnek. A szerződéses jogviszony felbontásából folyik a 185. §. azon rendelkezése, hogy az ilyként az adoptio alul felszabadult kiskorú ismét törvényes atyja hatalma alá kerül. Az öröklési jogra nézve, melyet az örökbefogadottak az örökbefogadók ellenében gyakorolhatnak, nem az adoptióról szóló, a jelen fejezet élén kitüntetett szakaszokban hanem az örökösödési részben van szó. A 755. §. ugyanis azt mondja, hogy az örökbefogadott gyermeknek az örökbefogadó szabad rendelkezésére álló vagyonában a házasságból származott gyermekekkel egyenlő jogai vannak. Tehát az adoptált gyermek öröklési joga a házasságbeliek mellé sorakozik. Ezenkívül azonban az osztrák törvénykönyv ama felfogásához hiven, hogy az adoptatus nem lép ki tulajdonképeni családjának kötelékéből sem, természetes szüleik és rokonaik után is megtartják örökösödési jogukat. Végül, minthogy az adoptált csak az adoptáló személyével, illetve legfeljebb még annak a házastársával jut családi kapcsolatba, de az adoptáló többi családtagjaival nem: ez utóbbiak után sem örökösödik a törvény erejénél fogva, sőt ha az adoptáló házas ember s az adoptiót a hitvestársa bele egyezése nélkül alkotja meg, akkor az adoptáltat az örökbefogadó hitvese után sem illeti meg semmiféle örökösödési jog. Az örökbefogadó szüléknek — ellentétben a most kifejtettekkel — nincs törvényes örökjoguk az örökbefogadott után, hanem ez utóbbinak a vagyona, végrendelet nem létében, a saját rokonaira száll (756. §.). Köteles részre az örökbefogadott gyermek nem tarthat számot; kitűnik ez a 762. §. rendelkezéséből, mely szerint azon személyek, kiknek az örökhagyó végrendeletében örökrészt hagyni köteles: gyermekei és ezek hiányában szülei. A gyermek elnevezés alatt pedig a 763. §. szerint ugy a férfi-, mint a nőnembeliek, ugy a törvényes házasságból, mint a házasságon kivül születettek értetnek, a mennyiben törvényes öröklésre jogosítottak Tehát a törvénytelen gyermekek kötelesrészt csak anyjuk után igényelhetnek. Ámde az örökbefogadott gyermekekről a hivatkozott i nem intézkedvén s ezeket sem a házasságbeli, sem a házasságon kivül született gyermekek kategóriájába nem vonhatván, részükre a törvény hallgatólagos rendelkezése értelmében kötelesrészre való igény nem konstatálható. TII. Az örökbefogadás a régi magyar jogban és jelenleg. Hazai jogunkban az örökbefogadás jogintézményének első nyomait Werbőczy Hármaskönyvében találjuk meg. Az első rész, a mely az ország jogairól és szokásairól szól és specialiter a nemesség jogállását is tárgyazza, a 8-ik czimben azt mondja, hogy örökbefogadás is nemesit. Előzőleg ugyanis (a 7-ik czimben) elmondja, hogy a nemes atyától és nem nemes anyától született gyermekek valóságos nemesek, de nem megfordítva; ezen elvi meghatározás folytatásaként aztán az örökbefogadás nemesítő hatásáról is megemlékezik. Látható ebből, hogy Werbőczy az adoptiot nem mint egy önálló jogintézményt tárgyalja, hanem a nemesség, illetőleg a nemesi származás előjogainak magyarázata közben az örökbefogadást, mint ez előjogok megszerzésének egyik módját teszi megvitatás tárgyává, a miből kitűnik, hogy az ő korában az adoptio már elterjedt volt. mert különben az intézmény lényegét bővebben ismertetné. Arról, hogy nem nemesek örökbefogadhattak-e az ő korában, a Tripartitum fölvilágosítást nem nyújt; a nagy jogtudós korának köz- és magánjogi felfogásához hiven csupán a nemesekkel foglalkozott. Az örökbefogadás lényege szerinte ez ; ra mikor valamelyik ur vagy nemes valamely "parasztot vagy nem nemest fiaként örökbefogad és fekvő jószágainak utódjává és örökösévé rendel • ha az ilyen örökbefogadáshoz a királyi jóváhagyás járul".2) Ugyancsak Werbőczy szól az örökbefogadásról, művének első része 66-ik czimében, a hol is azt mondja a szerződési örökösödésről: .,« szerződés vagg testvérré fogadás az, midőn valaki törvényes örökösök hiányában fekvő jószágainak örököseié valamely idegen személyt engedély melleit helyettesit" .3) Ez a két idézet az alap, a melyen a magyar örökbefogadás nyugszik. És ha közelebbről nézzük ezt, azonnal szemünkbe is ötlik a főczél. a melyet követett. A magvai- örökbefogadásnak tulajdonképeni rendeltetése az örökössé tétel volt; e végett történt az adoptio, e végett tettek parasztot nemessé, e végett 2) Lásd Werbőczy Hármaskönyve a Magyar Törvénytár Márkus-féle kiadásában 65. lap. 3) Lásd u. o. 141. lap. jutott az idegen személy a családi kapcsolatba. Természetes, hogy a családi kötelékbe való felvétel involválta az atyai hatalom kiterjesztését is; de erről Werbőczyben megemlítést nem találunk. Az örökösödési jogviszony létrehozása volt tehát a döntő és ezt különösen kell hangsúlyoznunk most, midőn a Tervezet ettől eltérőleg az öröklési jogot kizárhatónak óhajtja statuálni. Már a római jogi adoptio tárgyalásánál megemlítettük, hogy annak a hivatása a patria potestas kiterjesztése volt: ebből folyt csak az, hogy az örökbefogadott örökölt is: ezzel ellenlétben nálunk az intézmény az örökösjelölésben kulminált és ez önkénytelenül is megmutatja az utat, a melyen a magyar örökbefogadás jogtörténelmi fejlődése és a jelenlegi felfogás is egész biztossággal feltalálható. Werbőczy szerint egyébként az örökbefogadás kétféle elbírálás alá esett a szerint, hogy az örökös-nevezés ősi vagy szerzeményi javakra vonatkozott-e ? ősi javakra nézve csak ugy volt érvényes, ha törvényes örökösök nem léteztek, mig szerzeményi javakra nézve az esetleges későbbi gyermekszületés az adoptiót nem hatálytalanította. Azonkívül ősiekre elengedhetetlen volt a királyi jóváhagyás, mig szerzeményiekre az nem volt szükséges.4' Arra nézve, hogy a lefolyt századokban az örökbefogadás mutatott-e fel és milyen különböző felfogásokat, nincs adat rendelkezésünkre; azonban alig fér kétség hozzá, hogy 1848-ig Werbőczy vol az irányadó. A szabadságharcz leveretése után néhány évre az osztrák polgári törvénykönyv lépett életbe nálunk is. Tehát ezzel egyidejűleg ennek a kódexnek az adoptióra vonatkozó, fentebb már ismertetett rendelkezései. Az országbírói értekezlet határozata alapján, nemkülönben alkotmánvosságunk visszaállítása következtében a régi magyar jog ismét visszanyerte uralmát. De jól tudjuk, hogy magánjogi tekintet ben hazánk még jelenleg is két területre oszlik, úgymint a a tulajdonképeni Magyarországra egyrészt és Erdélyre," a polgárosított határőrvidékre, valamint Fiúméra másrészt. Ez utóbbi territóriumon a magánjog azon részeire nézve, a melyek kodifikacionális szabályozást nem nyertek, még ma is az osztrák polgári törvénykönyv levén hatályban, az örökbefogadásra nézve is ott ennek az elvei irányadók; ezzel szemben az ország túlnyomó nagy része ez idő szerint csak a joggyakorlat, illetve a régi jogunknak a modern követelményekkel kiegészített nyomdokain haladó igazságügyminiszteri praxis alapján áll. Azt, hogy az osztrák törvény uralma területén divó jogot most újra pertraktáljuk, azt hiszem, bízvást mellőzni lehet, mert csak ismételni kellene a már ismert elveket. Azonban a jelenleg létező magyar joggal bővebben kell foglalkoznunk. Ha azt a kérdést vetjük fel, hogy az örökbefogadás jogforrásai hol találhatók, tehát, hogy miből meríthetjük e jogintézmény mai állapotának hü képét, akkor konstatálnunk kell, hogy ennek pontos megállapítása igen nehéz. Törvény, miniszteri rendelet és birói joggyakorlat: a magánjognak eme általános kutforrásai itt is nagy sulylyal bírnak; de a kútfők ez irányban megszaporodnak a joggyakorlatnak egy más nemével, a mely nem a biróságlól származik, hanem egy adminisztratív tényezőtől, az igazságügyminisztériumtól. A bíróságoknak a judikaturája aránylag igen csekély; legfőkép az öröklési jog szabályozásánál függ össze az örökbefogadással. Ellenben az igazságügyminisztérium jelenleg a leghivatottabb, sőt mondhatni, egyedül hivatott az ezen jogintézményben megnyilvánuló elvek preciz felállítására. Tőle függ a szerződések jóváhagyása, tehát ő határozza meg az irányelveket is. Az évtizedek folyamán ezek természetszerűleg némi változásokon mentek keresztül; azonban ezt nem annyira az alapelvek módosulására, mint inkább azok kiépítésére, kiegészítésére, röviden : az intézménv egységes, szervezésére kell vonatkoztatnunk. A mi már most az egyes kútfőket illeti, törvényünk az örökbefogadás lényegéről nincsen; de igenis több törvényünk hivatkozik az örökbefogadó és örökbefogadott személyekre, mint olyanokra, a kik a vérségi kapcsolatban levőkkel egyenlő elbánás alá esnek. így a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879 : L. t.-cz. (i. §-a azl mondja, hogy honosítás által megszerzi a magyar állampolgárságot azon külföldi, a ki honosítási okiratot kapott vagy a királytól honosítási oklevelet nyert. Honosítási okiratot pedig csak az kaphat, a ki rendekezési képességgel bír, vagy ezt törvényes képviselője pótolja; valamely község kötelékében áll; az országban 5 év óta lakik; magaviselete kifogástalan; elegendő vagyona vagy alkalmas keresetforrása van és 5 év óta adót fizet. Ámde M Lásd Zlinszky-Reiner: magyar magánjog 6. kiad 830 1. jegyz.