Közgazdaság és pénzügy, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - A nemzeti munkaterv gazdasági programmja

24 ezeknek az ára pedig a hírhedt agrárolló következtében nagy mértékben csökkent — a mezőgazdasági árindex 1913-as bázison az ipari árindexnek 1928-ban 94%-át tette ki, 1931-ben azonban csak 75%-át, 1932. októberében már csak 69*4 %-ot — mezőgazdasági exportunkat kénytelenek vagyunk forszirozni. Minthogy pedig az export mértéke külföldi szükségletek által határoltatik körül, ezeknek a szükségleteknek irányítására pedig a mi államhatalmunk nem vállalkozhatik, nem egészen világos, hogy exportra dolgozó és ennekfolytán szükségképen a világpiac erőviszonyaihoz és áralakulásá hoz alkalmazkodni kénytelen termelésünk, hogyan lehet összhangban a belföldi fogyasztással. Az eligazodást mindenesetre megkönnyítette volna, ha a munkaterv határozott orientációt tartalmaz a szabad kereskedelem, illetőleg autarkia kérdésének tekintetében. Az exportfejlesztés kérdésével szorosan összefügg Magyarország jövendő sorsát döntően befolyásoló módon mezőgazdaságunk jövőjének biztosítása. A nemzeti munka terv e tekintetben — úgy hisszük — osztatlan helyeslésben részesülő módon ,.tervszerű mezőgazdasági termelést kíván a belső szükséglet igényei és a kiviteli lehetőségek szerint" (46. pont) és e célból „mezőgazdasági termelésünket fokozatosan át kívánja állítani (47. pont), aminek érdekében fejleszteni kívánja a mezőgazdasági kísérletügyet és szakoktatást (48. pont), támogatni kívánja a magán-mintagazdaságokat (49. pont) stb. A fentiekből világosan kitűnik, hogy a munkaterv szerzői felismerték azt, hogy mezőgazdasági termelési apparátusunk korrigálásra szorul. Hogy mit tartanak ők eme apparátus konstrukciós hibáinak, e tekintetben a munkatervben csupán egy — negatív felvilágosítást Icapunk: a kötött birtokforgalom megszüntetéséről egyelőre szó sincs, sőt ellenkezőleg: a hitbizományi rendszer demokratikusan kiterjesztetik a kis- és középbirtokra is (53. pont). Ez az állásfoglalás alkalmasint sok vitára fog alkalmat adni. Szembe fognak vele szállani mindazok, akik a tiszta kapitalista metódusok hívei lévén, ellenzik a szabad áralakulásnak — így a földárak alakulásának is — minden irányítását; ellenezni fogják Franz Oppenheimer hívei — akik Marx-szal szemben — a földmonopóliumban és nem a munkaalkalmak általuk tagadott csökkenésében látják a szociális bajok, az ipari proletáriátus túlságos elszaporodásának okát és végül azok, akik a magyar mezőgazdaság válságának megoldásánál nemcsak a termelés, lianem a hitelellátás átszervezését is fontosnak tartják. Nem lehet kétséges u. i., hogy a hitbizományi rendszer kiterjesztése — az ebbe a rendszerbe tartozó mezőgazdasági ingat-