Közgazdaság és pénzügy, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - A nemzeti munkaterv gazdasági programmja

25 lanok állagának megterhelhetetlen voltánál fogva — a mezőgazdaság hitelképességét csökkenteni fogja. A termelésnek mindenfajta átállítása elsősorban pénzkérd és. A reorganizáció befektetésekkel jár: az ehhez szükséges anyagi eszközök hiánya csak látszatújításokhoz vezethet. Intő például szolgálhat az 1920-as földbirtokreform, amelynek következményeképen olyanok kezére jutott a nemzeti termelés egyik legfontosabb tényezője: a magyar föld, akik a megműveléséhez szükséges forgótőkével se rendelkeztek, akik ezt ab ovo hitel igénybevételével voltak kénytelenek pótolni, amely hitelt részben a súlyos kamatés törlesztési feltételek, részben pedig a mezőgazdasági cikkek áresése következtében visszafizetni nem tudtak. Természetesen ilyen körülmények között arra azután már gondolni sem lehetett, hogy magából a földbirtokreformból eredő terheket, t. i. a megváltási árakat törlesszék a földhözjutottak. Ezekről a kötelezettségekről a LEBOSz megalakulásáig és ezeknek a terheknek az említett szerv bekapcsolódása folytán jelzálogos terhekké való konvertálásáig, nem is igen vettek tudomást. A konverzió az 1930. év folyamán következett és ennekfolytán Konkoly-T hege Gyula adatai (A magyar földbirtokra jelzálogilag bekebelezett terhek összege és álladéka az 1930. év végén és az 1931. év elején, — Magyar Statisztikai Szemle 1932. évf. 1. szám, 21. oldal) szerint éppen az 50 holdon aluli kisbirtok bekebelezett terhei megnövekedtek ezen év folyamán 240-3 millió pengővel, ami horribilis jelentőségű, minthogy ezen birtokkategória bruttó terhének mintegy 18, nettó terhének mintegy 24%-át teszik. Maga a kormány érezte ennek elviselhetetlen voltát, amikor a mult év júniusában megjelent 3200/1932. M. E. számú rendeletével módot nyújtott a megváltási árak leszállítására. A munkaterv okulván ezeken a keserű tapasztalatokon, 51. pontjában ki is jelenti, hogy telepítési politikájában szem előtt kívánja tartani, hogy a termelés eredményessége és folytonossága ne szenvedjen. Sajnos azonban ez a bölcs előrelátás a multak hibáiból keletkezett mezőgazdasági hitelválságot megszüntetni nem képes. A magyar mezőgazdaság terheinek jogcím szerinti megoszlását vizsgálat tárgyává tévén, arra a lesújtó eredményre kell jutni, hogy a mezőgazdaság periodikusan visszatérő és emellett a föld csökkenő hozadékképessége folytán limitált termelési és fizetési lehetőségeinek egyedül megfelelő hosszúlejáratú, törlesztéses kölcsöntartozás mezőgazdaságunk adósságainak csak relatíve csekély hányadát képezi. Az 1930. év végén a kisbirtok bruttó terheiből a törlesztéses kölcsönök csak 26%-ra rúgtak, a nagyobb kisbirtoknál (50—100) ez 17-7% volt, a középbirtok-