Közgazdaság és pénzügy, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - A nemzeti munkaterv gazdasági programmja

23 fogja jelenteni. Erre azonban számít is a munkaterv, hiszen amint fent láttuk, a világgazdasági helyzethez, azaz a jelenlegi autarkiás állapothoz igazodni kíván és ennekfolytán minden különböztetés nélkül — vagyis tekintet nélkül arra, hogy az mennyiben rentábilis — védeni fogja a belföldi termelést. Nem egészen világos tehát, hogy ilyen körülmények között, hogy mód fog-e kínálkozni a szükségképen beálló retorziók ellenére — új piacok szerzésére és a 63. pontban éleslátóan felismert geográfiai fekvésünkből eredő lehetőségeinknek: t. i. a dunavölgyi transitkereskedelem lebonyolítására való hivatottságunk kihasználására. A belföldi termelésnek védelmét elsősorban a fogyasztással való harmóniában látja a munkaterv 37. pontja, amely ,,termelésünk és fogyasztásunk összhangbahozását. . . nem a tömegek életszínvonalának süllyesztésével, hanem az ... összes termelőerőknek a szükségletekhez igazodó irányításával" kívánja megoldani olykép, hogy minél több „valódi érték" produkáltassék. Ez a szövegezés állásfoglalás azokkal a tendenciákkal szemben, amelyek a fogyasztás csökkentését kívánják. De vájjon van egyáltalában ilyen kívánság. Hiszen való az, hogy a közgazdaság tudományában a gazdasági válságok főokát a fogyasztás és termelés összhangjának megbomlásában látják, amennyiben t. i. a termelés időnként meghaladja a fizetőképesség által korlátozott fogyasztást, bekövetkezik az ú. n. túltermelés korszaka. Ilyenkor több-kevesebb sikerrel történtek kísérletek a termelés restrikciója által a harmónia helyreállítására, akár az illető termelési ág producenseinek egymásközöttí megállapodásával — jellemző példa a legutóbbi évben a nemzetközi cukortermelésben létrejött ú. n. Chadbourneegyezmény — akár pedig primitívebb módon a pillanatnyi felesleg elpusztításával, — mint amilyen a brazíliai kávéégetés volt. De olyan irányzatot, amely a fogyasztás és termelés összhangját az amúgy is relatíve csekélyebb mértékű fogyasztás további restrikciójával kívánta volna elérni, nem ismerünk. Egyáltalában a fogyasztás és termelés összhangjára csakis egy és ugyanazon gazdasági egységen belül van szükség, tehát vagy az egységes világpiacon, vagy pedig egy autark nemzetgazdaságban. Magyarország adós ország; az átmeneti transfermoratórium megszűntével fizetni fogja a külfölddel szemben való tartozásának kamatterhét és tőketörlesztési részleteit, fizetni azonban csak áruval fizethet, azaz az ehhez szükséges devizákat csak kivitelének ellenértékéből tudja előteremteni. Ezen felül Magyarország bizonyos ipari importra szorul, amelyet megint csak exporttal lehet kiegyenlíteni. Tekintettel arra, hogy ez az export csak mezőgazdasági termékekből állhat,