Közgazdaság és pénzügy, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - A nemzeti munkaterv gazdasági programmja

22 désének fejtegetésével indul meg, a liberális felfogás szerint a munkamegosztás természetes velejárója a szabadkereskedelem. Evvel szemben különösen Németországban Friedrich List óta hangsúlyozták a nemzeti önellátás gondolatát, a nemzeti termelésnek még áldozatok árán való fejlesztésének szükségességét. Ez az utóbbi irányzat kulminált az elmúlt évben a Papen-kormány programmjában, amely a nemzeti önellátás, a versenyezni nem képes német mezőgazdaság érdekében hajlandó lett volna a világ legnagyobb exportfeleslegével rendelkező országot exportjának feladására reábírni. A munkaterv 64. pontja szabadkereskedelmi ízű. Kimondja, hogy külkereskedelmi politikánk elsősorban külföldi felvevőpiacok megszerzésére állítandó be. Kiegészíti ezt a 66. pont, amely az export fejlesztése érdekében ki akarja a márkázási törvényt terjeszteni, valamint a 47. pont második bekezdése, amely a mezőgazdasági termékek tipizálását tartja célszerűnek. A márkázás kiterjesztése nyilvánvalóvá teszi, — ami különben az ország adottságainál fogva pillanatig sem lehet kétes, — hogy mezőgazdasági exportunk fejlesztése van célul kitűzve, ami egyaránt jelenti régi piacok visszaszerzését, új piacok hódítását, még pedig nyilvánvalóan egységes termelvénytípusokkal, azaz áruinak minőségének emelésével. Ez a mindenképen helyeselhető pont nyilván felhagyást jelent a kontingensek és klíringmegállapodások kivitelünket elsorvasztó — 265 millió 1932. év első tíz hónapjában, szemben az előző év ugyané periódusában elért 461 millióval — rendszerével és annak felismerését jelenti, hogy minden elzárkózást amúgy is nyomon követ a retorzió. Tulaj donképen csak felesleges skrupulus ezek után annak kutatása, hogy mit is jelent a 64. pontban az ,,elsősorban" kifejezés. Vájjon lehet külkereskedelmi politikánk más — akár csak másodlagos — feladata, mint exportfejlesztés? A munkaterv 56. pontjából kitűnőleg azonban ez a kifejezés nem puszta pleonazmus. Nincs szó u. i. minden körülmények közötti exportfejlesztésről, sőt ellenkezőleg minden eszközzel elősegítendő az eddig külföldre exportált nyersanyagok belföldi feldolgozása. Ez a pont az iparfejlesztési politikát tárgyalja, nyilvánvaló tehát, hogy a munkaterv folytatni, sőt erősíteni kívánja a belföldi iparnak támogatását, még pedig „minden eszközzel". De, de potiore ad minus gondolkodván, arra a konklúzióra kell jutni, hogy amennyiben az iparfejlesztés, az önellátás érdekében az exportot is megnyirbáljuk, menynyivel inkább meg fogjuk nyirbálni a behozatalt. Hogy ez nem fog viszonválasz nélkül maradni, az nem kétséges s az sem, hogy ez a viszonválasz nem felvevőpiacok megnyíltát