Közgazdaság és pénzügy, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - A nemzeti munkaterv gazdasági programmja

21 szemében a közérdeknek fentiekhez képest kissé labilis fogalma, arra megint csak közvetett útmutatást kapunk, így a 68. és 70. pontok összevetéséből kiviláglik, hogy a vasutakat, a postát, távíró- és telefonüzemet állami intézményeknek tartják — ami megegyezik a jelenlegi állapottal és amiből megállapítható, hogy a MÁV bérbeadásáról ezidőszerint nincs szó — sőt közérdeknek tartják azt. hogy ezek az üzemek nemcsak akkor maradjanak állami kezelésben, ha ráfizetéssel járnának is, hanem ezeknek érdekében még az esetleges konkurrencia is kikapcsolandó. Más értelmet u. i. annak a kijelentésnek, hogy szükséges, hogy a vasutak és gépjármüvek harmonikusan szolgálják a forgalom lebonyolítását és fokozását olyan korban, amikor a vasutaknak gyilkos versenytársa az automobil, — nem lehet. A MAVART-nak az 1930: XVI. t.-c.-kel biztosított monopóliumát veszély tehát nem fenyegeti. A kapitalizmus — kollektivizmus, szabad verseny — tervgazdaság antitézissel majdnem egyformán sokat emlegetik a nemzetközi kooperáció — nemzeti autarkia szembeállítást. A munkaterv ezt a kérdést is csupán érinti, anélkül, hogy eldöntené. Sedes matériáé a 41. pont, amely hármas alapgondolatból indul ki, t. i. aj a vámpolitikának a nemzet összeségének érdekeit kell figyelembe venni, b) a világgazdasági helyzethez alkalmazkodva vámvédelemben kell részesíteni a belföldi termelést, c) ennek azonban nem szabad az árak megdrágításával járni. Ami az első gondolatot illeti, az szervesen függ össze a világszemlélet kérdésével, — az individualizmus értelmében a nemzet összessége alatt ,az összes nemzettagot kell érteni, az egyes nemzettagoknak a dolog természete szerint viszont különböző, sőt ellentétes érdekeik vannak, amelyeket egyszerre, egyaránt figyelembe venni nem lehet. Ha ellenben — ami ezek után valószínű — a munkaterv a nemzetnek, mint önálló léttel bíró organizmusnak érdekeit kívánja istápolni, akkor megint felmerül az az alapvető kérdés: milyen gazdaságszemléletből indulunk ki? A liberalizmus azért tartotta az egyéni iníciativát a legértékesebb gazdasági erőforrásnak, mert felfogása szerint ez garantálja a legfokozottabb termelést, a tőkének legintenzívebb kihasználását, a legeredményesebb munkamegosztást. Az egyének közötti munka megosztást pedig követnie kell a nemzetek közötti munkamegosztásnak, az egyes nemzetgazdaságok specializálódásának és az így specializált nemzetgazdaságok termékeinek fennakadás nélküli kicserélhetése érdekében a szabadkereskedelem korszakának. A liberális irodalom atyjának, Adam Smith-nek alapvető munkája a munkamegosztás kér-