Közgazdaság és pénzügy, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - A nemzeti munkaterv gazdasági programmja

20 lyen a kapitalista rendszer nyugszik: a vállalkozót. A 40. pontnak megfelelő kijelentés foglaltatik a 46. pontban a mezőgazdaság tekintetében. Végül teljesen antikapitalista szelleműek: az 59., 62. és 64. pontok, amelyek biztosítani kívánják az állami ingerenciát az iparcikkek áralakulására, a közvetítő kereskedelem megnyirbálására és az exportpolitikának egységes vezetés alá való helyezésére. Ezek azok a pontok, amelyek a 40. pontnak mintegy legális interpretációját képezik. Nyilvánvaló belőlük, hogy a nemzeti termelőmunka tervszerű irányítása fogalmába tartozónak vélik a munkaterv szerzői az áralakulás irányítását, annak megállapítását, hogy vájjon bizonyos gazdasági tevékenységek folytathatók-e egyáltalában — ami a szabad erőkifejtés elvének megtagadását jelenti. Nyilvánvaló az is, hogy ott, ahol a modern világgazdaságban az önálló vállalkozói munka, a vállalkozói kvalitások t. i. a szükségleteknek felismerése, a piacok erőviszonyainak gyors áttekintése, a nyereségszerzési alkalmak kihasználása a leginkább érvényesülnek: t. i. a külkereskedelemben, ott fog az állami mindenhatóság megtelepedni. Amit a munkaterv 34. pontja kinál, azt 40. a pont visszaveszi. Az a körülmény, hogy a munkaterv nem foglal határozottan állást az eddigi gazdasági rendszer fenntartása vagy fenn nem tartása tekintetében azonban nem csupán elméleti tisztaságát veszélyezteti, hanem kételyeket támaszt a programm gyakorlati alkalmazásának mikéntje tekintetében is. A programm egyik alapelve, mondhatni vezér motívuma u. i. a gazdasági életnek a közérdek alá való rendelése. Már pedig a közérdek nem absztrakt, ismeretelméleti fogalom, hanem a mindenkori társadalmi és gazdasági helyzet és egy konkrét világnézet eredőjeként jelentkezik. A világnézet változásával együtt változik a közérdek is. Individualista világnézetnél, amely a társadalmat egyének mechanikus összeségének tekinti, közérdek a szabad egyéni érvényesülés minden körülmények között való támogatása, amit nem lehet elmondani, univerzalista, a társadalmat valóságos, külön, s az egyénnel szemben primár jelentőségű organizmusnak feltüntető felfogásnál. A kiinduló pont homályos voltánál fogva tehát igen nehezen értelmezhető a munkaterv 73. pontja, amely pedig a közelmúltban talán legtöbbet vitatott gazdaságpolitikai problémával foglalkozik, t. i. a közüzemek kérdésével. Ez a pont u. i. elvként mondja ki, hogy általában a közérdek szempontjából szükséges üzemek fenntartandók és csupán az egyéb közüzemek, amelyek a magángazdálkodásnak indokolatlan versenyt támasztanak, szüntetendők meg. Hogy mégis hogyan konkretizálódott a munkaterv szerkesztői