Közgazdaság és pénzügy, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - A tíz éves fascizmus gazdasági mérlege

ÍO a fémiparban 76.2-re az autóiparban 61 A-re a selyemszövő iparban 59-re a műtrágya iparban 5l-re esett. Az utolsó adat összefügg azzal a ténnyel, hogy a szuperfoszfát fogyasztás 1929-ről 1931-re 1,525.000 tonnáról 892.000 t.-ra esett, ami a mezőgazdasági többtermelés válságának ékesen szóló bizonyítéka. A csökkent termelés a külkereskedelmi elzárkózás következtében a forgalom csökkenése is hasonló képet mutat: a bevitel az 1929. évi 21300 millió líráról 1931-ben 11600 millióra a kivitel „ „ „ 14900 „ „ „ 10000 „ csökkent, a vasútak áruforgalma pedig 1929-től 1931-ig 25%kal, a személyforgalom 20%-kai csökkent. Jelenleg Olaszország többek között Franciaországgal, Németországgal és Csehországgal vámháborúban áll. Mindez végül is az államháztartás helyzetére is vissza kellett, hogy hasson. Mosconi volt pénzügyminiszter 1932/33-ra 1595 millió lira deficitet várt, ami nyilván optimisztikus számítás, minthogy az 1931/32. év tényleges deficitja 4274 milliót tett ki, ha bele nem számítjuk az Instituto Mobiliare fent említett óriási veszteségeit. A kormány a hiányok fedezésére kibocsátott egy kölcsönt, amelyet, tekintettel a kötvények adómentességére, a közönség túljegyzett, ez a deficit fedezésére nem volt elegendő és így az állam függő adósságai (a köztisztviselői fizetések 12—35%-os leszállítása ellenére is) 1928-tól 1932-ig 1 milliárdról 6!/o milliárdra emelkedtek.17) Mindez adatok felsorolása után is nehéz volna a megfelelő összehasonlítási alap hiányában a fascizmus gazdasági eredményeit más államokéval összevetni, aminthogy nem tudjuk, mily eredménnyel kormányzott volna egy másik rendszer Olaszországban. Azt sem tudjuk — mivel a rendszer politikai léte ma szilárdnak látszik — hogyan fog a súlyos gazdasági válság megoldódni, annál kevésbé, mert ez nem csupán Olaszország, hanem az egész világ gazdaságának problémája is. Minden politikai és világnézeti táborban egyre többen vannak, akik korunk gazdasági bajait a túlságosan sok szabadságnak tulajdonítják és örömmel üdvözölnek minden oly rendszert, amely a gazdasági és politikai szabadság még megmaradt foszlányainak elpusztításáért a gazdasági bajok kiküszöbölését ígéri. Az olasz állami és társadalmi élet látszólagos stabilitása sokakban azt a hitet kelti, mintha a fascizmus ez igéretét beváltotta volna. E sorok megírásával egyik főcélunk volt rámutatni arra, hogy a fascizmus gazdasági politikája, a tempó, a stílus esetleges árnvalati külömbségei dacára, semmi újat nem adott, a gazdasági 17) L, a Banca d'Italía jelentéseit.