Közgazdaság és pénzügy, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - A tíz éves fascizmus gazdasági mérlege

7 dig magasabb a háború előttinél, annak éppen a fogyasztást drágító magas közterhek a főoka. A nemzeti jövedelem nagymértékű csökkenésében számos ok játszott közre. A vámvédelem, az inflációs konjunktúra, a háború utáni árúhiány és az állami iparpártolás nagymértékben fejlesztették az ipart, amely azonban így az adott viszonyokhoz képest túldimenzionálta magát és a protekcionizmus védelme alatt kialakult magas árnivóját a változott világpiaci árakhoz alkalmazni nem tudja. A magas ipari árak és a túladóztatás következtében a mezőgazdaság vásárlóképessége is egyre csökkent, úgy hogy végül mindez az olasz ipar büszkeségeinek összeomlására vezetett. Súlyosan éreztette hatását az idegenforgalomnak a világválság folytán beállott nagymértékű csökkenése (legutóbb a kormány 100 millióval igyekezett a szállodatulajdonosokat szanálni) és a kivándorlók pénzküldeményeinek elmaradása is. A korábbi bukások, így az Ansaldo-műveké, amely magával rántotta a benne 700 millióval érdekelt Banca di Scontot, az llva koncerné, 300 milliós passzívájával, még elszigetelt jelenségekként tűnhettek fel. De az utóbbi évek sorozatos fizetésképtelenségei, Gualino műselyemtrösztje, a Snia Viscosa, az Acna vegyitröszt bukása, a hajózás súlyos krízise, amelyet a kormány kényszerhonverzió útján szeretne megoldani, bizonyítékai a súlyos gazdasági helyzetnek. A korábbi bankbukások folytán az olasz pénzintézetek 1926. óta erős állami ellenőrzés alatt állanak. Ez azonban nem vette elejét annak, hogy a vállalatok magukkal ne rántsák finanszírozó pénzintézeteiket is. Elég, ha még a Banca Agricola, a Banca di Roma bukására hivatkozunk. De mindennél nagyobb jelentőségű a vezető olasz bank, az olasz „Creditanstalt", a Banca Commerciale megrendülése 1931-ben. Minthogy e bank bukása szinte az egész nagyipart magával rántotta volna, a kormány követte Németország és Ausztria példáját: tovább haladt a veszteségek egyoldalú szocializálásának útján. Megalakította 3 milliárd alaptőkével az Istituto Mobiliare-t, amely a bank érdekeltségéhez tartozó vállalatok részvényeit, más megingott vállalatok részvényeivel együtt magához váltotta, 45 milliárd névértékben. 1932 nyaráig ez akció 5429 millió Ura veszteséggel járt,10) de a veszteség még folyton növekszik. A kölcsönforrások kiapadásával a fedezet csak az adóprés kíméletlen megszorítása útján volt megszerezhető. Az állami pénzügyek, az adórendszer területén a fascizmus újat nem alkotott11) (ha csak az agglegényadót nem tekintenők annak). A rendszer bonyolultságát jellemzi, hogy a magyar adórendszer 30 adónemével szemben ott 38 adónem van hatályban. Az egyenes 10) Economist, 1923 VII. 16. ") Takács, u. o. 9. old. 7