Közgazdaság és pénzügy, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - A tíz éves fascizmus gazdasági mérlege

•2 nak részleteredményeit vagy — hibáit tárgyalhatja, magát a rendszert taglalnia, más rendszer lehetőségének kérdését bolygatnia nem szabad. A fascizmus nem régen látta elérkezettnek az időt arra, hogy az egyetemi oktatásra is teljesen rányomja bélyegét és a szabad kutatás elvével ellenkező, fascista eskü letételét megtagadó tanárokat állásuktól megfosztotta. Mindez, valamint a büntetőtörvénykönyv legutóbbi szigorítása az olasz eredmények vizsgálatánál óvatosságra int. Egy azonban bizonyos: a hivatalos adatok a helyzetet a valódinál csupán jobbnak tüntethetik fel. Ha nem is vesszük figyelembe ez emigrált politikusok megállapításait (Nitti 1927-ben az olasz statisztikát csalásnak minősítette), a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal részéről is merültek fel kételyek a statisztika egyes ágainak megbízhatóságára nézve. Azonban e fenntartások ellenére is nyilvánvaló, hogy az eltelt 10 év alatt az olasz közgazdaság sok irányban és nagy mértékben fejlődött. A fascizmusnak ugyan — miként arra Michels^) és Eschmanrí1} is rámutattak, — határozott gazdasági elmélete és programmja nincs, az elsősorban egy politikai rendszer, amelynek ideológiai alátámasztásában a gazdasági kérdéseknek kevés szerepük van. Mégsem tagadható, hogy a sokszor fellengzős megnyilatkozások mögött határozott gazdaságpolitikai célkitűzés rejlik. A fascizmus mesterien játszik az érzelmi húrokon, hogy a lakosság áldozatkészségét és lelkesedését fokozza, de egyúttal gazdaságilag is igyekszik Olaszországot a vezető nemzetekkel egyenrangűvá tenni. A politikai téren ki nem fejthető energiáknak a gazdaság területén való kifejtését elősegíteni. A fascista hormányzat első éveinek legfontosabb gazdasági feladatköre a háborús és háborúutáni évek zűrzavarának megszüntetése, az államháztartás és a valuta stabilizálása, a termelő munka nyugodt menetének biztosítása volt, amely feladatának — miként a háborúviselt államok legtöbbje — eleget is tett. A rendszertelen kommunizálási kísérleteknek végük szakadt, a tulajdon biztonsága helyreállt, a munkaviszályok kitörése megakadályoztatott, majd később a tőke és a munka közötti viszony intézményes rendezése is megkíséreltetett. Az államháztartás egyensúlya — miként Magyarországon is — rövic idő alatt helyreállt, úgy hogy az 1922/23. költségvetési év 3028 millió papirlira deficitje 1923/24-ben 419 millióra csökkent, 1924/25-ben pedig már 417 millió feleslegnek adott helyet1! és hasonló összegű zárszámadási felesleg mutatkozott a követ') Michels Italien von Heute. Zürich, 1930., 2210. -) „Ethos" 1927. ;) Takács György: Az olasz adórendszer. Bpest, 1932.