Közgazdaság és pénzügy, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - A tíz éves fascizmus gazdasági mérlege

3 kező öt költségvetési évben is. Az államadósságok terhes örökségét is sikerült a lehetőséghez képest rendezni. Az 1922-ben fennállott 93 milliárd belső adósság jelentékeny része, 36 milliárd, fundálatlan, függő kölcsön volt; 1927-ig az utóbbi rész lecsökkent 21 milliárdra, ezt a kormány kényszerkonverzió útján hosszúlejáratú adósságra konvertálta. A javarészt háborús eredetű külső államadósságok ügyét a kormány a fő hitelező államokkal, az Egyesült Államokkal és Angliával szemben az 1925/26-os egyezményekben rendezte, és törlesztésüket sikerült junktimba hoznia az Olaszországnak járó német jóvátételi fizetésekkel. Ha ezek után a belső és külső államadósság összege 150 milliárd Ura. a nemzeti vagyon 1/3-a. — vagyis fejenként több, mint 1000 pengő — és évi kamatkötelezettsége 4400 millió, ezért a régi rendszer felelős, az államadósság a fascizmus alatt csak kisebb mértékben növekedett. Párhuzamban haladt e stabilizálással a valutakérdés rendezése is. Bár a lirának felemelése mélypontjáról a mai szintre 1926-ban, az 1923/24-es szanálási válság után, újabb megrázkódtatással járt, az 1927-es stabilizáció óta a lira pozíciója szilárd. A pénzügyi előfeltételek megteremtésével intenzivebbé vált a kormányzat pozitív, a termelés fejlesztésére irányuló tevékenysége. A vámvédelmi irányzat háború utáni megerősödése fokozott tápot nyert Olaszországban a fascista államélet részéről, — amely, ha nem is jelentett végleges állásfoglalást az autarchia (gazdasági önellátás) gondolata mellett, hisz ez Itália természeti adottságait tekintve, még abszurdabb elképzelés, mint más országokban — katonai, politikai és szociális céljai érdekében állónak tartotta a fogyasztást a külföldtől lehetőleg függet leníteni. Ez a törekvés a nyersanyagoktól kezdve a készgyártmányokíg felölelte a többtermelés gondolatát. A fűtőanyagban szegény ország energiaforrásainak feltárására irányuló munka fokozott erővel indult meg. A szénbányászat erőltetett fejlesztése ugyan eredménytelen maradt, a kőszéntermelés jelentéktelen, a barnaszén termelése pedig az 1926. évi 1,161.000 tonnáról 1930-ban 560.000 tonnára csökkent.4) Annál erősebb lendületet vett a vízierők kifejlesztése; csupán 1924-től 1928-ig 50%-kai emelkedett a vízierőművek kapacitása, a vasútak elektrifikálása pedig 1918. óta kb. 2 milliárdot vett igénybe. Mindez jelentős eredmény akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy az olasz áramtermelés fejkvótája ma is kb. 1/--e a svájcínak. Áz olasz ipar fejlődése az elmúlt évtizedben közismert. A •) Statist. Jahrbuch für das Deutsches Reich, 1931.