Közgazdaság és pénzügy, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - Transfermoratorium

11 I. A szabályozás lényege az a rendelkezés, amely szerint a kötvényesített, vagyis hosszú lejáratú tartozásokon alapuló esedékes összegeket tilos a hitelező kezéhez megfizetni. E helyett az adós a fizetendő összegek ellenértékét lejáratkor pengőben köteles a Magyar Nemzeti Banknál letenni. Nemzetközi szempontok figyelembevétele alapján ez alól a szabály alól a rendelet a népszövetségi kölcsönt, a hivatalos pénzügyminiszteri magyarázat pedig ezenkívül az úgynevezett Caisse Communekötvényeket, a fővárosnak az ostende-i egyezmény alapján fennálló kötvényeit és végül a legutóbb Franciaországban elhelyezett kincstári váltóknak szolgálatát veszi ki. Jogászi szempontból érdekes, hogy a rendelet a transfermoratorium hatálya alá eső kötvények körének meghatározásakor nem hangsúlyozza azt a körülményt, hogy a kötvények külföldi értékre szóljanak vagy külföldi tulajdonosok birtokában legyenek. Ebből folyólag a transfermoratorium alá vont tartozások köre egyrészt tágabb, másrészt viszont szűkebb, mint ahogy azt a gazdaságpolitikai cél megkívánta volna. Annak folytán, hogy a rendelet szóhangzata alapján a pengőre szóló és a belföldön elhelyezett kötvények tekintetében is fennáll a fizetés teljesítésének korlátozására vonatkozó szabály, az a nem intendált helyzet áll elő, hogv például az állami kényszerkölcsönkötvények, valamint az utóbbi évek folyamán a belföldön pengőértékben elhelyezett záloglevelek kölcsönszolgálata is a Magyar Nemzeti Banknál létesített alapba volna fizetendő. Ugyancsak a szabályozás fogyatékosságának eredménye, hogy a külföldi értékre szóló, de belföldi személyek tulajdonában lévő kötvények szelvényei sem fizethetők ki, jóllehet korábbi rendelkezés értelmében ezeknek ellenértéke pengőben fizetendő és így a kamatszolgálat transferálásáról nem is lehet szó. Az ellenkező irányban viszont ki nem elégítőnek mutatkozik a szabályozás az ú. n. European Mortgage záloglevelek tekintetében. Ezek a záloglevelek a fővárosi pénzintézetek által létesített két záloglevélkibocsátó szövetkezet emissziói alapján bocsáttattak ki. A kibocsátó formailag azonban amerikai jogi személy, amely az említett két hitelszövetkezet által kibocsátott zálogleveleket fedezetül tartja és azok alapján saját zálogleveleit hozta forgalomba. A most említett és formailag az amerikai jog hatálya alá tartozó záloglevelekre a transfermoratorium jogilag nem terjed ki, holott gazdaságilag, vagyis a fedezetet képező záloglevelek, kölcsönszolgálatának felfüggesztése következtében a szelvénybeváltás ezeknél sem történhetik meg. További kiegészítő rendelkezéseknek lesz feladata, hogy a most említett visszásságok kiküszöböltessenek. A rendelet nem szabályozza részletesen a jegybanknál eszközlendő letétellel kapcsolatos kérdéseket. A letétbehelyezett összegeket a jegybank a mellette működő tanácsadóval egyet-