Közgazdaság és pénzügy, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - Transfermoratorium

13 mondja, hogy az annuitások után terhelő késedelmi kamatok a letétbehelyezett összegek kamataival kompenzálandók. A pengőellenérték letéti jellegéből azonban feltétlenül következik, hogy a hitelező intézet a letét alapján törlési engedély kiadására nem szorítható, ami egyébként az emissziós intézeteknek a záloglevéltulajdonosokkal szemben fennálló jogviszonyából is következik. A záloglevelek soronkívüli kisorsolására vonatkozó tilalomból folyik a jelzálogadósságok soronkívülí visszafizetésének tilalma is. A rendelet szerint a záloglevelek kibocsátójának tilos a fedezetül szolgáló jelzálogkölcsönökre a rendes törlesztést meghaladó fizetést elfogadni és az adósnak tilos ilyen fizetést teljesíteni. Logikailag ez a rendelkezés szorosan kapcsolódik a záloglevéltulajdonosok irányában eszközölt szabályozáshoz, de gazdaságilag olyan eredményre vezet, amely a szabályozás merevségének enyhítését feltétlenül szükségessé teszi. A jelzálogkölcsönök soronkívüli visszafizetésének tilalma teljesen megbénítja az ingatlanforgalmat. Ez pedig az ingatlanok árának további esésére és a gazdasági válság kimélyülésére vezetne. Kétségtelennek tartjuk, hogy a törlesztéses kölcsönöknek ingatlanvásárlások kapcsán történő visszafizetését bizonyos módozatok mellett lehetővé kell tenni. Ennek a tendenciának elismeréseként tekinthetjük azt a körülményt, hogy a rendelet maga a tilalmat csak lex imperfecta formájában tartalmazza és a tilalom ellen vétőkkel szemben semmiféle szankciót sem tartalmaz. III. Míg a transfermoratorium kizárólag a hosszúlejáratú kölcsönökkel kapcsolatosan hatályosul, addig a rendelet 4. §-a a rövid- és középlejáratú külföldi hitelek tekintetében intézkedik. Ennek értelmében a külföldi pénzértékben meghatározott, külföldi hitelezővel szemben fennálló tartozásokra csak a Jegybank engedélyével szabad pengőben fizetni. Az ilyen fizetést a hitelezőnek valamely pénzintézetnél vezetett számlájára kell teljesíteni és a befizetett összeg felett a hitelező csak a Jegybank engedélyével rendelkezhet. Ez a szabályozás a korábbi rendeleti korlátozásokkal szemben lényeges újítást nem jelent, mert hiszen a 4500/1931. és 4550/1931. sz. rendeletek értelmében a külföldi hitelező részére történő fizetéshez is, a külföldi valutában történő fizetéshez is már korábban elő volt írva a Jegybank engedélye. Nem változtat a 4. §. azon a jelenlegi jogállapoton sem, hogy a hitelező az effektív valutatartozások tekintetében nem köteles a pengőben történő fizetést elfogadni, hanem ily fizetés igénylésére csupán jogosult. A szabályozás lényegileg arra az esetre vonatkozik, amidőn az effektív valutára szóló tartozásoknál adós és hitelező egyetértően pengőben kívánja a kiegyenlítést foganatosítani és ez esetre a külföldiek rendelkezése alá jutó pengőösszegek feletti kontrollt kívánja a 4