Közgazdaság és pénzügy, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 1. szám - Transfermoratorium
10 Transfermoratorium. Irta: Dr. Görög Frigyes. A közvélemény „transfermoratorium" elnevezéssel jelölte meg azt a jogi helyzetet, amelyet a mult évi december 23.-án kiadott 6900/1931. M. E. sz. rendelet teremtett. Az elnevezés német eredetű és akkor keletkezett, amikor a német reparációs kötelezettségeket egyezségileg először szabályozó Dawes-terv létesült. E terv szerint ugyanis a Németországot terhelő tartozások évi annuitásának szolgáltatását a német kormány csupán márkában volt köteles teljesíteni és a márkaösszegeknek a hitelező államok részére külföldi valutában történő transferálása az ország devizahelyzetétől függően halasztás alá esett. Ebben az értelemben a transfermoratorium az „Aufbringungsmoratorium"-mal helyeztetett szembe, amely utóbbi az adós részére a belföldi valutában való fizetés tekintetében is halasztást nyújt. A 6900/1931. sz. rendelet az esedékes tartozások tekintetében a belföldi valutában való teljesítésre halasztást elvileg nem ad, csupán a lefizetendő pengőösszegeknek a hitelezők kezeihez átváltott devizák alakjában történő eljuttatását halasztja el és így a konstrukció lényege megfelel a transfermoratorium értelmének. A nemzetközi hitelügyi viszonylatokba mélyen belevágó intézkedés az elkerülhetetlen szükség eredménye. Az országnak a külfölddel szemben valutában fennálló hosszú lejáratú adósságának összege a Népszövetség pénzügyi bizottságának megállapítása szerint 2604 millió pengőt tesz ki, amelynek évi kamat- és törlesztési terhe 187 millió. A rövid- és középlejáratú tartozások összege 1490 millió pengő, amiből becslés szerint legalább 1000 millió pengő tőketartozás 12 hónapon belül esedékes, míg kizárólag rövid lejáratú tartozások kamatai fejében évi 100 milliót meghaladó összeg volna fizetendő. A rövid lejáratú tartozások egy része ugyan az ú. n. ,,Stillhalte"-megállapodások alá esik, ezek azonban csupán három hónaponként újíttattak meg és a kamatok megfizetését tették szükségessé. Ezek szerint, ha a rövid lejáratú tartozások tőke visszafizetésétől el is lehetne tekinteni, az ország évi kamat- és törlesztési terhe 300 millió pengőnél nem sokkal kisebb összegre tehető. A külkereskedelmi forgalom mai állapotában kétségtelenül nem lehetett arra számítani, hogy az ország devizaprodukciója a most említett szükségletnek megfelelő felesleggel zárul és a kormány részére nem maradt más hátra, mint a transfermoratorium elrendelése. A rendelet kiadása az említettek szerint elsősorban valutapolitikai szempontok figyelembevételével történt, ami mellett, sajnos, számos fontos jogászi részletkérdés maradt megoldatlanul.
