Közgazdaság és pénzügy, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - A részvénytársaságok, a szövetkezetek és a korlátolt felelősségű társaságok, valamint az állami támogatásban részesülő vállalatok és a közüzemek egyes jogviszonyairól és kapcsolatos kérdésekről szóló törvényjavaslatról

3 nyosságaira alant a részletes tárgyalás során reámutatunk. Itt csak két általánosabb jellegű hibára kívánunk reámutatni. Lehetetlen részvénytársaság igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tagját eltiltani attól, hogy igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tagságot más vállalatnál ellássanak. (13. §. í. bek. 1. p.) Fenntartjuk ez álláspontunkat még az esetre is, ha a vonatkozó rendelkezés úgy volna értelmezendő, ami ugyan a szövegben kifejezésre nem jut, hogy versenyvállalatnál tilos az elhelyezkedés. Az utóbbi esetet tartva szem előtt, teljesen elégségesnek tartjuk egy ily anomáliával szemben a gazdasági erők reakcióját, minden más esetben pedig méltánytalannak és igazságtalannak az egyes szempontjából és károsnak a közre, amelynek érdekét miben sem sérti az, ha vagyonuknál, értelmiségüknél vagy akár csak külön hajlamuknál fogva erre alkalmas emberek fokozott felelősség mellett egyszerre több vállalatnál látják ei e tisztek egyikét. Feleslegesnek tartjuk a 13. §. 3. bek.-ének a kártérítést kizáró szabályát. Következik az általános elvekből, hogy akinek jogviszonya jogellenes magatartása miatt szűnik meg, az kártérítést nem igényelhet. A javaslat V. fejezetét teljesen átszövegezendőnek véljük. Idevágó rendelkezések szükségességét indokolja az az aránytalanság és minden szociális szempontot mellőző igazságtalanság, amely egyes vállalati vezetők és főtisztviselőknek a vállalattól húzott jövedelmei és a vállalat százakra menő alkalmazottainak a létminimumot alig elérő fizetése kőzött mutatkozik. A javaslat azonban nem ezt a szempontot érvényesíti. A 16. és 17 §§-okban lefektetett helyes, — részben szankció nélküli elvektől eltekintve, — intézkedései odairányulnak, hogy általában megakadályoztassák a nagy fizetés. Holott ez önmagában nemcsak hogy nem baj, de a tisztesség íratlan törvényeit szem előtt tartó vállalatokat tekintve, egyenesen kívánatos. A felfelé irányuló korlátozás helyett aziránt kell a javaslatban intézkedni, hogy minő arány tartandó be a legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelem között s intézkedni kell aziránt, hogy amig a legalacsonyabb fizetésű kategóriák egy meghatározott összeget el nem értek, addig a legmagasabb kategóriák egy eleve meghatározott maximumot nem léphetnek túl. Hasonlóképen módosítandó, illetve kihagyandó a 18. §. 3. bek.-e, amelyet vaalmely értehetetlen, a kapitalizmus egész lélektanát semmibevevő, az egyéni erőkifejtésen, vállalkozási szellemen és keresni, profitálni akaráson felépülő gazdasági rendet megmásítani akaró törvényhozói gondolat teremtett meg. A leány- vagy testvér-vállalatba delegált igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok, nemkülönben ügyvezetők — ismét csak a szabálykénti esetet tartva szem előtt, amelyet egyéb vonatkozásokban a törvény is szem előtt tart, — nem ajándékképpen kapják megbízatásukat — különösen, ha a törvény életbe lép, nem