Közgazdaság és pénzügy, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - A részvénytársaságok, a szövetkezetek és a korlátolt felelősségű társaságok, valamint az állami támogatásban részesülő vállalatok és a közüzemek egyes jogviszonyairól és kapcsolatos kérdésekről szóló törvényjavaslatról

4 reprezentációs célra. Kiválasztják őket, mint erre legalkalmasabbakat s feladatuk semmivel sem könnyebb, mint más vállalati vezetőké, ügyvezetőké stb. Az a körülmény, hogy ők az anyavállalatnál is fizetést húznak, csak azt involválja, hogy munkaerejüket megosztják; tehát egyedül ez veendő figyelembe. Ellenkező esetben a leány- és testvér-vállalatok eleve halálra volnának ítélve, mert hisz fejlesztésük, előbbre vitelük egyik legfőbb hajtóerejétől volnának megfosztva. A javaslat VI. fejezetét a címnek megfelelően átdolgozandónak véljük. A cím az aránytalanul magas fizetések leszállításáról szól, tehát két feltételét tartalmazza a leszállításnak, egyfelől aránytalanságot a vállalat jelenlegi jövedelmezőségi viszonyaihoz képest, másfelől az abszolúte is magas fizetést. Evvel szemben a javaslat szövege minden a létminimumon felüli fizetés leszállítását engedélyezi. Itt ismét azt vélnők, hogy kompromisszum állapíttassék meg a legmagasabb és a legalacsonyabb kategóriák között, s utóbbiakra csak akkor keríttessék sor, ha a legmagasabb fizetéseknek egy bizonyos határig történt leszállítása ellenére még mindig hiányzik az arány a vállalat jövedelmezősége s alkalmazottainak járandósága között. Nem tartjuk azonban általában helyesnek, hogy a javaslat intézkedései körében hatályon kívül helyezi azt a jogorovoslati rendszert, melyet a kereskedelmi nem peres eljárásról rendelkező 68.300/1914. I. M. sz. rend. megvalósított és helyébe a cégbíró jogorvoslattal meg nem támadható intézkedését teszi oly esetekben is, ahol a döntés rendkívüli fontossága a jogorvoslat megadása mellett szól. Ettől a hiányosságtól el is tekintve, súlyos hibának, s megvalósulása esetén az illetékes bíró elől való elvonásnak érezzük a 26. §. azon intézkedését, amely a javadalmazás csökkentése tárgyában való döntést egy e célra szervezett nem bírói fórumra bízza. Habár a magánjogokba való legmélyebb belenyúlás sem példanélküli mai jogunkban, még sem tudunk egyetlen-egy olyan tárgyilagos érvet találni, amely akárcsak kívánatossá tenné a kérdésnek rendes bírói hatáskörből való elvonását. Ellenkezőleg: ha van valami, ami elviselhetővé fogja tenni az érdekeltek számára évtizedek munkájával jól szerzett jogaik ezen kényszerű csorbítását, ez csupán az állam képében megjelenő független bíróság döntése lehet. //. Különösen. 1. A felügyelőbizottságot illetőleg megfontolhatónak tartjuk a következő elgondolásunkat: A magyar felügyelőbizottság intézménye — ellentétben a német Vorstand-Aufsichtsrat-Verwaltungsrat — hármas tagozódásu fejlődésével — az érvényben álló kereskedelmi törvénybeli szabályok gyakorlati alkalmazása alatt visszafejlődő tendenciát mutat. Nem kétséges, hogy a felügyelőbizottságok ellenőrzési kötelezettségüknek a törvény