Közgazdaság és pénzügy, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - A részvénytársaságok, a szövetkezetek és a korlátolt felelősségű társaságok, valamint az állami támogatásban részesülő vállalatok és a közüzemek egyes jogviszonyairól és kapcsolatos kérdésekről szóló törvényjavaslatról

2 igyekszik, egészséges fejlődés kiinduló pontja lehet. Felette óvakodni kell azonban, hogy olyan szervet lássunk a vállalati revizorokban, akik már most a vállalatot az egészséges fejlődés útjára, a részvényeseket pedig a szédelgés-mentes részvénytársaságok eldorádójába vezetik. Minden emberi intézmény gyöngesége a reviziónál is mutatkozni fog. Kezdve azon, hogy az egy esztendőre választott revizor a lehetőség határain belül elkerülni iparkodik majd megbizásának a következő esztendőre való megszűnését s folytatva feladatának majdnem legyőzhetetlen nehézségein úgy a vizsgálat terjedelmét, mint az elméleti és gyakorlati ismeretek mértékét illetőleg, egészen feladatának addig a pontjáig, hogy gazdasági esélyeket kell mérlegelnie s a jövő gazdasági lehetőségeit egy-egy vállalat keretében kutatnia: annyira az egyes revizorok kivételes képességétől s általában a revizor képességének s a vállalat arányainak egymásközti viszonyától fog függeni az intézmény sikere, hogy már ennek az alapnak a gyengesége magában hordja és kellően magyarázza a várható hiányosságokat. Hasonlóképen reménykedve tekintünk a mérlegszerkesztésnek a 7. §-ban adott, nemkülönben az egyéb szakaszokban jelentkező mindazon szabályai felé, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a társaság valódi, leplezetlen gazdasági helyzetének megismerése mindenki számára hozzáférhetővé váljék. Bár javaslatunk nyilvánvalóan szándékosan sem a német Entwurf 112. és köv. §§-ait, sem az 1931. szept. 19-iki német Notverordnung V. Art. egészen részletező szabályait nem vette át, ez álláspontját helyeselnünk kell. Törvényünk 199. §-ának szabályai után a fejlődés útja nem a német irányban halad. A német reformáció azokat a nehézségeket és visszaéléseket kivánta legyőzni, amelyek a tőkekoncentrációból származnak. Nálunk ezek a jelenségek alig mutatkoztak. A mérlegbe való eredményes betekintés nem azért szükséges, hogy az egymásba fonódó, de azért önálló alakban jelentkező vállalatok belső kapcsolatát ellenőrizhessük és a vagyon ide-oda tologatását megakadályozzuk, hanem főként, hogy a legkisebb vállalattól a legnagyobbig egyformán jelentkező azokat a tényeket, amelyek a társaság valódi vagyonának megállapítására elengedhetetlenek, megismerjük. A mérlegszerkesztés felállított szabályai, párosulva a 9. §-nak a kérdezési jogot újonnan körülíró szabályaival, törvényes betekintési lehetőséget nyújtanak a vállalat életébe anélkül, hogy a német szabályok túlzott részletezésével egyes vállalatokra fölösleges terhet raknának, másokra a vállalat legbelsőbb érdekeit sértő túlzott publicitásból eredő kárt okoznának. Mindenki által érzett hiányt szűntetnek meg azok a szabályok, amelyek az ig. tagok és alkalmazottak képviseleti jogkörének korlátozását tartalmazzák. A szabályozás egyes hiá-