Közgazdaság és pénzügy, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - A részvénytársaságok belső tartalékai. (Titkos tartalék) 1. [r.]

15 hogy minden vállalatnál elképzelhető egy egészséges arány, de egynemű vállalatoknál is merésznek látszanék szabályt felállítani. Mindamellett az egyes vállalatnál megállapítható egy bizonyos kedvező arány, amelyre törekedni kell. Az irányítást erre azonban a mérleg jobb oldala adja és az irányelv az, hogy az immobil vagyonrészek értékének felső határát a hosszúlejáratú hitelek és a saját tőkék összege képezze. Ha az tűnik ki, hogy a mobilitási arány nem kielégítő, ugy ez megjavítható azáltal, hogy a vállalat növeli saját tőkéjét, vagy pedig rövid lejáratú hiteleit konvertálja. Ha a mobilitás fokozása konverzióval, vagy tőkebevitellel nem lehetséges, úgy ezt csak a nyereségből való tartalékolással lehet elérni. A kellő mobilitás fenntartásának szükségessége előtt a részvényes érdekének háttérbe kell szorulni, mert a mobilitás fenn nem tartása egyenesen a vállalat romlásához vezet. Hogy a mobilitás fokozását célzó tartalékolás nyíltan, vagy belső tartalékolás útján történjék-e, azt a vállalat egyéni körülményei határozzák meg. 3. Az értékcsökkenés (leírás). Lényegileg a mérleg baloldalán lejátszódó folyamat az állandó használatra szánt vagyon értékcsökkenése, annak ellenére, hogy ez a legtöbb esetben a mérleg jobboldalán nyer kifejezést, mint értékhelyesbítő tétel, gyakran tartalék, vagy tartalékalap elnevezéssel és amely tétel számos esetben az értékhelyesbítési összegen kívül saját tőkét is tartalmaz. Kívülről megállapítani, hogy a nyilvános mérlegek jobboldalán szereplő értékcsökkenési ^'telekből mennyi esik a bal oldalon szereplő, állandó használatra szánt vagyontárgyak értékének helyesbítésére és mennyi abból a valódi tartalék, egészen meddő feladat. De sokszor igen nehéz ennek a kérdésnek „belülről" való tisztázása is. Az értékcsökkenésnek (leírásnak) a szükséges mértéken túl való méretezése az állandó használatra szánt vagyont alacsonyabb értékben szerepelteti a mérlegben (a báloldali és a jobboldali értékek egyenlegét tekintve) mintha csak a „szükséges leírás" történt volna meg. Ez annyit jelent, hogy a tulleírás belső tartalékképzést okoz. A gyakorlatban a tulleírás egyik legkedveltebb alakja a belső tartalékképzésnek és általában a jólfun-