Közgazdaság és pénzügy, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - A részvénytársaságok belső tartalékai. (Titkos tartalék) 1. [r.]

V2 levő forgalmi rentabilitás nem késztetne meggondolásra. A forgalmi rentabilitás csökkenése 2.5%-ról 1.66 %-ra, a csökkenő hozadék elvétől eltekintve, arra enged következtetni, hogy a nagyobb forgalom aránytalanul nagyobb áldozattal járt, vagy'pedig a termelés gazdaságosságában állott be rosszabbodás, de az is lehetséges, hogy a piaci viszonyok romlottak meg stb. Annyi azonban bizonyos, hogy a perspektíva^ romlott és azt is azonnal megállapíthatjuk, hogy a vállalat vezetősége nem járt el gondosan, mert az összes tőke emelkedésével a kockázat is emelkedett és mégsem létesített tartalékokat. De mint látható, a jövő is bizonytalannak látszik és talán a saját és idegen tőke aránya is kedvezőtlenül tolódott el (amihez az aktívák oldalának ismerete is szükséges lenne), aminek megjavítására az önfinanszírozás bizonyára előnyös eszköz lett volna. De mindenképpen bizonyos, hogy a nem kedvező perspektívájú jövőbe jobb lenne már tartalékokkal bemenni és a dekonjunktúra idejére előkészülve állani. A tartalékolás természetesen az osztalék1 rovására történt volna és bár a részvényesekt kevesebbet kaptak volna osztalékban, mégis az objektív szemlélő jogosan mondhatja, hogy a vállalat vezetősége szem elől tévesztette a vállalat, a részvényes és hitelező közös érdekét: a vállalat megerősítését. A vezetőség a mérleg matematikai eredménye alapján osztalékolt, amely osztalék azonban nem volt a „helyesen megszabott osztalék", — mert ha pillanatnyilag előnyös volt a részvényesre, megakadályozta a vállalat megerősítését. Ha az osztalékot a vállalat 10%-on stabilizálta volna, úgy ez 4 év alatt 410.000 P tartalékolást (nyilt, vagy belső) tett volna lehetővé, ami a részvénytőkének 40 % -a és az összes tőkének 14%-a. Bizonyára egy élihez hasonló eljárás lett volna a helyes. A valódi rentabilitás megállapítása elsőrendű szükséglete a vállalatnak és ezért elmulaszthatatlan, hogy minden vállalatnak meglegyen az elméletileg és gyakorlatilag helyes belső mérlege, mely a valódi rentabilitás vizsgálata utján módot ad arra, hogy a tartalékolás mértékének helyességét elbírálhassuk. A vállalat saját tőkéje osztva a részvények számával adja meg a részvény mérleg szerinti belértékét; a saját tőke jövedelmezősége pedig megadja a részvény belérték szerinti jövedelmezőségét. Egyik legfontosabb jövedelmezőség az árfolyam értéki jövedelmezőség, amely a legnagyobb jelentőséggel bir a részvényes tőkeelhelyezési szempontjából a gazdasági élet azon időszakaiban, amidőn a tőke nem az ár-