Közgazdaság és pénzügy, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - A hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907. évi III. törvénycikk reviziója

6 nem egy eset van, ahol külföldi tőkeérdekeltség vesz részt belföldi vállalatoknál és az üzemhez szükséges további forgótöke összegeket csupán abban az esetben óhajtja rendelkezésre bocsátani, ha már most biztonságot nyer arra vonatkozóan, hogy a békegyakorlat szerint elérhető 15 évi kedvezményezési időtartamot az illető iparvállalat tényleg el fogja nyerni. Foglalkoznunk kell a revízió szempontjából az arányszám kértlésével is. Az 1907. évi III. törvénycikk végrehajtási utasításának 23. §na értelmében a törvény által meghatározott kedvezményekben vagy az egész iparvállalat, vagy — különösen lényeges üzemi kibővítés esetében — annak egyes üzemágai részesíthetők. Ha pedig a kedvezmények egyes üzemágakra engedélyeztetnek, akkor a kedvezményezett üzemágak egymással való viszonya százalékos arányban állapittatik meg és a kedvezmények ehhez képest érvényesitendők. Az adókedvezményeknél ezen százalékos arányszám meghatározásánál lehetőleg a kedvezményezett és nem kedvezményezett üzemágak által nyújtott adóalapoknak egymáshoz való viszonya veendő mérvadónak. Ha ez nem volna, megfelelő, ugy a különböző üzemágakban évenként termelt iparcikkek forgalmi értéke alapján kell az arányszámot megállapítani, végül harmadsorban és ez a. leggyakoribb, az egyes üzemágakba befektetett állótőke és az azokban átlagosan alkalmazott, munkások számának összehasonlítása alapján kell ezt az arányszámot megállapítani. Ennek a kérdésnek igen nagy fontossága van jelenleg, mert ez esetek legtöbbjében üzemi kibővítések állami kedvezményezéséről van szó. Minthogy pedig a, leggyakoribb az arányszámnak a befektetett állótőke és az átlagosan alkalmazott munkások száma összehasonlítása alapján való megállapítása, ennek folytán ehhez óhajtunk néhány reflexiót fűzni. Mindenekelőtt helyesbítésre szorul a végrehajtási utasitásnak az a rendelkezése, amely szerint a befektetéseknél csupán az állótőke invesztíciókat veszi figyelembe. A jelen körülmények között a legsúlyosabb gond az üzem folytatásához szükséges forgótöke biztosítása. Ez a forgótöke a vállalatban dolgozik és anélkül a vállalat üzemét folytatni nem lehet. Teljesen indokolatlan tehát, hogy a százalékos arányszám megállapitásánál a forgótőke teljesen figyelmen kivül maradjon, megjegyezvén egyébként,, hogy itt bizonyos ellentmondás is van a végrehajtási utasítás és és az állami kedvezményeket engedélyezendő egyes miniszteri leiratok rendelkezései között, még pedig a fentiekben vallott felfogás javára. A legtöbb kereskedelmi miniszteri leirat ugyanis az állami kedvezmények fel-