Közgazdaság és pénzügy, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - A munka adóterhei

19 a íenti összegeknél létminimumról van szó. Arról tehát, hogy ezek a dolgozók semmi egyebet nem produkálnak munkájukkal a maguk részére, mint éppen az emberi munka fentiartásához szükséges összegeket. A maguk termelés tehát annyira inproduktiv, hogy még az emberi munka értékcsökkenésének esetére sem tudnak tartalékokat gyűjteni, megélhetésüket biztosítani arra az időre, amikor ezek a keresők már munkaképtielenekké lesznek. És ezt az inproduktiv munkát is 7.4%-ot kitevő adóteher sújtja. Ennek a rendkivül súlyos adótehernek kétségtelenül kettős hatása van. Egyik hatása az, hogy a dolgozók széles rétegeinek jövedelmeiből az adó komoly összegeket von el. Ennek következtében ez a jövedelemelvonás közvetve a köpgazdaság hátrányára szolgál, minthogy ezek a széles rétegek az adó által elvont összegekkel kevesebbet fogyasztanak, ami a forgalom rovására megy. A másik hatása, ezen adómegterhelésnek közvetlen: kétségtelen, hogv az adóterhekkel drágul a. munkabér, vagyis annak jelentékeny része a munkaadóra hárul át. Ezáltal azonban drágul a termelés, ami megint csak a fogyasztást nehezíti meg, tehát a forgalom hátrányára történik. Ha már most különböző jövedelem-kategóriákból standard háztartásokat állítanánk fel és azoknak az adóterhét számitanók ki, a fogyasztási adóknál azt tapasztalnók, hogy azok százalékos megterhelése a körülbelül C—7000 pengős évi jövedelmű családoknál még kb. azonos a létminimumot sújtó fogyasztási adók terheivel, azonfelül pedig csökken. Következik ez abból, hogy a létminimumon felül a jövedelmek emelkedésével emelkedik a közszükségleti cikkek fogyasztása is. vagy más szóval a 6— 7000 pengőt meg nem haladó jövedelmek túlnyomó része még mindig közszükségleti cikkek bevásárlására használódik el. E jövedelem-kategóriákon felül a jövedelemnek százalékosan egyre kevesebb része fordittntik közszükségleti cikkek bevásárlására és így a fogyasztási adók terhe itt százalékosan csökken. Viszont ezzel szemben rohamosan emelkedik az egyenes adc>k megterhelése. A havi 500 pengős alkalmazotti viszonyból származó jövedelem alkalmazotti kereseti adóterhe egy évben 105.— tehát 169.— P, vagyis százalékosan kereken 3%,%. Ha azonban az a munka, amely havi 500 pengőt jövedelmez, nem alkalmazotti jogviszonyban, hanem önállóan fejtelik ki, az adóteher 414.— P, vagyis 8.2%. A havi 1000 pengős jövedelem évi adóterhe 9%. A fenti példákból kettős következtetést kell levonnunk. 2*