Közgazdaság és pénzügy, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - A kereskedők és iparosok levélváltásainak illetékmentessége az 1850. évi ryilt parancs és a Hivatalos Összeállítás előadói tervezete szerint 1. [r.]

KÖZGAZDASÁG ÉS PÉNZÜGY IV. évfolyam 1—2. szá'ii 1928. január—február Szerkesztik: Dr. GLÜCKSTHAL ANDOR Dr LÉNÁRT VILMOS A kereskedők és iparosok levélváltásainak illetékmentessége az 1850. évi ryilt parancs és a Hivatalos Összeállítás előadói t^rvazete szerint. Irta: Dr. Proszvimmer Béla, a Magyar Leszámitoló- és Pénzváltóbank jogtanácsosa. Habent sua fata libelli. Az 1868. évi XXIII. t.-c. felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy a bélyeget és illetékeket, valamint a dijak megszabására, mérvére és lerovási módjára nézve, akkor már az abszolút idők maradványaként mintegy 18 éve fennálló szabályokat az 1869. évi december 31-ik napjáig érvényben tarthassa, remélve, hogy eddig az időpontig a törvényhozás abba a helyzetbe kerül, hogy az idevonatkozó egész joganyagot maga fogja törvényben szabályozhatni. A várt szabályozás a kitűzött időpontig meg nem történt, de a törvényhozás azt az illúzióját, hogy az illetékjog szabályozására érkezése lesz, még jó darabig fenntartotta, amennyiben az 1869 : XVII., 1870 : LVIIL, 1871 : LXIII., 1873 : IX. és 1874 : XXXVII. törvénycikkekben a feladat elvégzésére magának ujabb és u^afcb rövid határidőket tüzÖft és csak az 1875 :XXV. t.-c. jelenteire ki lemondóan, hogy ezek a szabályok a „törvényhozás további intézkedéséig" érvényben maradnak. Érvényben is maradtak azóta majdnem további G0 évig, érvényben vannak mind a mai napig és ugy látszik, érvényben fognak maradni további beláthatatlan ideig. Igaz, hogy a fent idézett korábbi törvények csaknem mindegyike toldozott-foldozott valamit az illetékszabályokon, sőt az 1868. évi XXIII. törvénycikkel törvénytárunkba mintegy inkorporált szabálygyűjtemény maga is már négyszeresen módosított változata volt az 1850. évi augusztus 2-án kelt császári nyill paranccsal behozott eredeti szabályozásnak. Igaz továbbá az is. hogy számos törvény és rendelet, különösen az utóbbi években, azóta is ugyancsak sok uj meg uj anyagot rakott a régire és kisebb-nagyobb javításokkal igyekezett annak hiányait pótolni. Mikor tehát a ma törvényhozása belátni kényszerült, hogy az illetékkodex megalkotására most sem képes, nagyjában oly anyag állott rendelkezésére, amelyet az eddigi módositásokkai