Közgazdaság és pénzügy, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - Középosztály és adópolitika

28 Minthogy a panaszos maga sem állítja, hogy díjazás mellett végzett házgondnoki tevékenységet a háztulajdonossal kötött szó- vagy írásbeli szolgálati szerződés alapján teljesítené és így a fentebb hivatkozott 29. §. 3. bekezdése nem nyerhet alkalmazást s kereseti tevékenységét önállónak kell tekinteni, ezért a 31. §. 1. bekezdése értelmében a munkateljesítményének ellenértékeképen a beszedett házbérekből kapott fél százalék díjazása után az általános forgalmi adót megfizetni tartozik. A belföldről a külföldi bizományi raktárba kiszállított és onnan eladott áruk ellenértéke nem esik forgalmi adó alá, mert ez az eladás nem belföldön folytatott kereseti tevékenységből származik. (Közig. Bíróság 11213/1925. sz.) A panaszos az iratokból megállapítható tényállás szerini \Yienben és Frankfurtban bizományi raktárakat tart fenn és az odaszállított és ott eladott liszt és egyéb termények vételárából folyt be az adó alá vont bevétel. Az adózó e két bevételi tételnek forgalmi adómentességét azon a cimen igényli, mert ezek külföldön folytatott kereseti tevékenységből származnak, a pénzügyi hatóság pedig az i adót azért követeli, mert a tételeknek adómentességét a panaszos Cég az 1921. évi 130.000 sz. Utasítás 100. §-ában előirt módon, vámbejelentési okmányokkal nem igazolta. A panasz alapos, mert azáltal, hogy a panaszos cég a részint kül-, részint belföldön összevásárolt áruit külföldön levő bizományosaihoz elárusitás végett elszállította, az 1921. évi XXXIX. t.-c. Í30. §. 2. bekzedése szerint adókötelezettséget megállapító visszterhes elidegenítés még nem történt, az csak a külföldön jött létre akkor, amidőn a bizományosok panaszosnak ott tárolt áruit külföldi vevőknek elárusították. Minthogy pedig a hivatkozott törvénycikk 29. §-ának 1. bekezdése értelmében csak a belföldön f,olytátott kereseti tevékenység adóköteles, a külföldön fekvő árunak ottani bizományosok utján külföldre történt eladása nem tekinthető belföldön folytatott kereseti tevékenységnek, ezért a követelt általános forgalmi adó törlését el kellett rendelni. A cég telepének más cégbíróság területére való áthelyezését bejelentő beadvány után ugyanannyi illeték fizetendő, mint az uj cég bejegyzését kérő beadvány után. (Közig. Bíróság 21.458/ 1926. P. sz.) A panaszolt illetéket attól a beadványtól követelik, amelyben panaszos a cégtelepnek más cégbíróság területére való áthelyezését jelentette be és azért az iratoknak az illetékes cégbírósághoz való áttételét és az áthelyezés cégbejegyzését kérte. A beadványtól a pénzügyi hatóságok ugyanannyi illetéket követelnek, mintha uj cégbejelentés történt v,olna. Ezzel szemben panaszos azt vitatja, hogy ez nem uj cégbejegyzés és igy nem alkalmazható erre a beadványra az 1920. évi XXIV. t.-c. 40. §-ának 1. pontja. A panasz nem alapos. A kereskedelmi és váltóügyekben követendő nem peres eljárás szabályozása tárgyában kiadott és ezidőszerint érvényben levő 1914. évi 68.300. I. M. számú rendelet 33. §-ának második bekezdésében foglalt abból a rendelkezésből, hogy „ha a korábbi telep cégbírósága által foganatosított bejegyzés a törvény rendelkezéseit sérti, a bejegyzést mindaddig, mig a folyamodó a törvény ellenesség megszűnését nem igazolja, 'az a bíróság is megtagadhatja, amelynek területére a részvénytársaság vagy a szövetkezet a telep helyét áthelyezni kívánja", alaposan következtet-